Jeles kövek – Rejteki helyek kategória bejegyzései
Ismeretlen barlang (sziklaszentély) a Bükkben!
Barlangszentély (?)
A Triangulum-barlang. A – függőleges felületű kőlap; B – kőtömbökkel betömedékelt járat (breccsás zóna?); C – megbillent négyzetes kőtömb (oltárkő?)
A legjobb tudásom szerint ez idáig ismeretlen (tehát sem a természetvédelemért felelős minisztérium Országos Barlangnyilvántartásában, sem a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közhiteles barlangnyilvántartásában nem szereplő) barlangot találtam a Bükkben. A felfedezés az Őr-kő előterében lévő Oltár-kő (megalitikus kőemlék, őskori menhir) kapcsán elvégzett kontrollméréseknek köszönhető. (Bővebben: Megalitikus emlék a Bükkben)
Kilátás az Oltár-kőről (Háttérben a Hegyes-kő)
A bejárt útvonalak és a felvett pontok, valamint az eddig nyilvántartásba vett barlangok térképe (szerk.: Baráz Csaba)
Megalitikus emlék a Bükkben
(Jeles kő az Őr-kő alatt. Egy több mint fél évtizedes kutatásra emlékezve)
A Bükk-fennsík nyugati elvégződésén, az Őr-kő sziklafalának előterében, nem messze az Őrkő-háztól található az Oltár-kő nevű földrajzi hely. Ugyanitt, az erdőben egy közel négy méter magas (és négy méterszer másfél méter alapterületű), a környezetéből élesen kimagasló sziklataréjra bukkanhatunk, amely véleményem szerint egy őskori sztélé, azaz emberek által felállított kőtömb. Ez a magányos szikla tehát – nagy valószínűséggel – hazánk egyetlen in situ helyzetű őskori kő-sztéléje, azaz egy több ezer éve álló menhir!
Oltár-kő. A névadó kő-sztélé
A menhir nyugat felől
From the Devil’s towers to the rocks with horse-shoe tracks
Marked stones and places of fable in the Mátra Forest (NE-Hungary)
(Written and compiled by: Csaba Baráz, Gábor Kiss)
Marked stones, places of fable are rock formations, other geological, geomorphologic and hydrologic formations or geographical places that are related to some kind of sacral tradition (local legends, origin myths), or that were transformed or carved due to the spiritual or religious inspiration of human beings, bearing the traces of the mankind’s non-profane forming activities. Marked: labelled, tagged; or figuratively: special, remarkable, unique. Those sacral (sacred, holy, heaven-born), cultic (linked with religious activities), or magic (entrancing, enchanting, in some cases satanic, witching) landforms, rock formations, archaic stone structures, stone recessions (rock chambers, cellar, cabins) are classified as such that – according to the traditions – transmit the message (or impact) of powers above the level of common, everyday existence.
The idol rocks of Sirok (Photo by: Cs. B.)
Legends, myths connected to given natural features, landscape elements – as, for example, the motive of lapidifying – mean more than notions inspired by the form and their origin can be traced back to deeper reasons: the manifestation of this more hidden effect is the so-called genius loci, i.e. the spirit of the place. Marked geographical places present in the folklore, or in literature, geological formations, landforms with origin myths, and place-names with reference to certain ceremonies, some kind of sacrament, or cultic practises basically represent the sacral dimensions of the landscape (metageography) (Baráz, Cs. 2002/a).
The cinder cone of the Ördögtorony (Devil’s tower) stands at the side of the Mész-tető (Photo by Cs. B.)
A broader definition of marked stones and places of fable, beyond the sacral level, also includes the profane landscape elements and local legends related to everyday life, economic activities, scientific research, as these geographical locations may also be part of our cultural heritage.
Marked rocks and places of table in the Mátra Forest (Hungary)
Sziklaoltár a Tarna fölött
A Mátra és a Bükk vidékének legismertebb, legnevezetesebb erődítése a Tarna völgye fölé magasodó siroki vár, amelynek története e táj történelmét is reprezentálja. A sziklás hegyormon omladozó rom megkapó szépségét bizarr kőtornyok, tufából kipreparálódott „kőgombák” fokozzák. A több méter magas „kőbálványok” mögött egy lefaragott tetejű sziklatömb – kitűnő kilátóhely – magasodik: a Törökasztal. Terméskőbe vésett tálalakú mélyedései, csatornái évszázadok óta némán őrzik titkukat: vajon kik, mikor és milyen célból alakították ki azokat? Mennyiben függnek össze a várral, annak történetével? Beilleszthetők-e a Tarna völgyében található szakrális elemek együttesébe?
A siroki vár és a bálványkövek látképe (képeslap a 20. sz. elejéről)
A vár és a sziklafolyosók
A meredek sziklafalakkal övezett hegytetőn emelkedő építmény két részből áll, egy felsőből, amely a sziklacsúcsra épült s eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár volt, valamint az alsó várból, melyet két óolasz rendszerű bástya erősített meg.
A siroki vár alaprajza Kovács Béla nyomán. A – alsó vár; B – sziklavár; C – szálkőzetből kifaragott kapuszerű struktúra; D – sziklába vágott árok; E – kút; F – „mulató”; a – sziklafolyosók; b – kazamata; c – kőfülkék
A Százrejtekű
Megtalálták, holott el sem tűnt…
2016. november 9-én jelent meg egy híradás a Heves Megyei Hírlapban, hogy megtalálták a Százrejtekűt. Ezt a – minden bizonnyal még a középkorban – riolittufába faragott soktermes sziklahelyiséget már eddig is sokan keresték Andornaktálya határában, mindezidáig sikertelenül. (Arról is a Heves Megyei Hírlap tudósított 2016. október 31-én, hogy egy urbexes (urban exploration) csapat még nem találta meg a legendás Százrejtekűt, de keresik.)
A Százrejtekű beszakadt bejárata
A Százrejtekűben (Fotó: Komka Péter)
„Kaptárkövek” a Balkánon
Trák sziklaszentélyek nyomában a Keleti-Rodope-ban
(Bulgáriai fotóalbum)
Ardino – Orlovi Skali (kevés híján száz fülke egy sziklán…)
A bükkaljai fülkés sziklák, a kaptárkövek rejtélyének megoldásában a legtöbb segítséget egyelőre az „azonos analógiák” bővítése jelent, azaz a forma és méret tekintetében hasonló (esetleg a kerettel rendelkező) fülkék más vidékeken történő keresése és az analógiákhoz társuló adatok bevonása. A hazai előfordulásokon kívül fülkés sziklák Eurázsia számos helyén ismertek: a Mediterráneumtól Kisázsián át a Kaukázusig, sőt az Altájig (a Hovd-folyó völgyéig).
Az elmúlt években – barátaimmal, családommal – főleg a Földközi-tenger medencéjét és Kisázsiát jártam be kaptárkő-azonos jelenségeket, ősi (ős- és ókori) kőstruktúrákat, sziklaszentélyeket, „jeles köveket” keresve. Afrikában a punok és a föníciaiak, Kis-Ázsiában a hettiták (Anatólia), az Ararát környékén, az urartuiak (Örmény-felföld), a Balkánon a trákok (Rodope), az Appennin-félszigeten az etruszkok, Szicíliában a sicanok, Máltán a megalit-építők, Dalmáciában az illírek, a Déli-Kárpátokban pedig a dákok kőkultúráját vizsgáltam.
A legközvetlenebb analógiák – a magyarországi kaptárkövekhez leginkább hasonló fülkés sziklák – a Balkán-félszigeten lelhetők fel: Bulgáriában a Provadiai-platón (Madara, Roják) és a Rodope hegységben az Arda folyó vízgyűjtőterületén. A bulgáriai fotóalbum a néhány évvel ezelőtti trákiai expedíciónkról villant fel néhány képkockát.
 Utunk kezdetén – A Sveta Marináról lenézünk az Arda folyó völgyébe (Keleti-Rodope) |
 Mečkovec környékén |
A kaptárkövek eredete (Kik? Mikor? Miért?)
Kérdések
A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák-illír népcsoport (agriánok) honosították meg.
A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás. A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg.
 Vén-hegy – Kaptár-rét, IV. szikla (B.7.a). A 38. sz. fülke hátlapján faragott ornamentika látható |
 Furgál-völgy, IV. kaptárkő (B.4.g). Átégett felületű fülkék |
A sziklák megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését ma még nem ismerjük. A „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem tudunk megnyugtató válaszokat adni. Az eddigi kutatások eredményei, a topográfiai adatok kiértékelése nyomán nyert statisztikai valószínűség azonban a kaptárkövek fülkéinek méhészeti rendeltetése ellen szólnak, míg „a kultikus, áldozati célú fülkehasználatot illetően nem fogalmazódott meg kizáró ok.”
 Vén-hegy – Kaptár-rét, IV. kaptárkő (B.7.a). A Király széke egy 1880-as évek végén készült felvételen (Archaeologiai Értesítő 1891. XI. 136-141) |
 A Vén-hegy – Kaptár-rét IV. sz. kaptárköve (Király széke) napjainkban |
Csúnyamunka – Ősi obszervatórium a Bükkalján
Fotó: Novák Richárd
Egertől délkeletre, a város határától öt kilométerre, Ostoros falu határában, a Pünkösd-tetőn egy furcsa kis kőépítmény bújik meg az erdőszélen. A rusztikus travertínó-tömbökből, édesvizi mészkőből épített kőkupolát Csúnyamunkának hívják a helybéliek. Úgy tartják, hogy a török időkből maradt itt ez a kőkunyhó és valamiféle megfigyelő hely lehetett.
(Másik neve: török torony – http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5814)
Ostoros falu nevét az Ostoros-patakról nyerte, melyet Anonymus megemlít a Gesta Hungarorum-ban. Árpád vezér a nemeseivel a Bükkalja keleti részén futó patakok mellett, a mai Kácsnál ütött tábort. „Árpád itt nagy földbirtokot adott Ócsádnak (Ousadunec), Örsur (Ursuur) apjának, ott a folyó forrásánál Örsur, a fiú várat épített, melyet most Örsur várának hívnak. Innen Árpád vezér övéivel továbbmenve eljutott az Eger folyóig (Egur) vizéig, ahol szállást építve több napig időztek. A hegyet, amelyen a vezér számára levelekből színt emeltek, Színhalomnak (Zenuholmu) nevezték el. Táborhelyük az Ostoros (Ystoros) vizétől egészen Poroszló (Purozlou) váráig húzódott.” (Anonymus, 32)
A Török toronynak is nevezett Csúnyamunka kőkupolája
Bükkaljai kaptárkőtár
A Kárpát-medence legkülönlegesebb, legösszetettebb tájépítészeti jelensége a bükkaljai kőkultúra, melynek gyökerét a régi idők, az Aranykor rejtélyes néma tanúi, a kaptárkövek jelentik. Óvni kell őket, hiszen a tájhoz kötött tradíciók, de maga az Őshagyomány jóformán már csak e faragott sziklák által hordozott rejtjeles üzenetből rekonstruálható.
A bükk-vidéki kaptárkövek térképe
Jeles kövek
A jeles kövek, regélő helyek olyan sziklaalakzatok, egyéb földtani, felszínalaktani és víztani képződmények, földrajzi helyek, melyekhez valamilyen szakralizáló hagyomány (helyi monda, eredetmonda) fűződik, illetve amelyeket az ember hitbéli, vallási ihletettségből fakadóan átalakított, megfaragott, amelyek magukon viselik az ember – nem profán célú – formaalakító tevékenységének nyomait. Jeles: jellel ellátott, megjelölt; átvitt értelemben: különleges, kiemelkedő, egyedi.
Az alábbi bejegyzés a „jeles kövek” utáni kárpát-medencei (és Kárpát-medence „környékén”, elsősorban a Mediterráneumban és Kis-Ázsiában tett) barangolásaim didaktikus tanulságait (kutatástörténet, csoportosítás és tipizálás) és izgalmas eredményeit villantja fel. Ez utóbbit letölthető tanulmányok, valamint fotók segítségével
Jeles kő. A Dinnyés-kő a Per-kő oldalában (Kézdiszentlélek). Aki térden állva kilencszer megkerüli a követ, meghallja a Jordán vize hangját
A Dinnyés-kő teteje: áldozókő és kőkereszt-talapzat. Pogány szertartás és keresztény szakrális kisemlék egy helyen
Dinnyés-kő faragott tál alakú mélyedései