II. Rákóczi Ferenc és a könnyező Mária-képek

 

Adatok a Mária-tisztelet történeti földrajzához

Növeld hitemet, hogy többet gyönyörködjek azokban, amiket hiszek, mint azokban, amiket látok.
(II. Rákóczi Ferenc fohászai)
A bejegyzés Baráz Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a könnyező Mária-képek című tanulmány bővített, illusztrált változata. Az eredeti dolgozat a Táj, társadalom, kultúra – Tiszteletkötet Frisnyák Sándor kilencvenedik születésnapjára című tanulmánykötetben (Szerkesztette Kókai Sándor – Csüllög Gábor; Nyíregyháza, 2024) jelent meg.

Térkép. A könnyező Mária-képekkel rendelkező helyiségek, a kegyképek átvitelei, valamint II. Rákóczi Ferenc „menekülése”. 1 – a klokocsói kegykép vándorlása; 2 – a máriapócsi kegykép bécsbe szállítása (1697. március 1-től július 4-ig); 3 – II. Rákóczi Ferenc „menekülése” (1697. július 1-től július 12-ig)

Bevezetés

A szent helyek, kegyhelyek, búcsújáróhelyek mind a művelődéstörténet, mind pedig a történeti földrajz (ezen belül a vallásföldrajz) fontos elemei. A hazai búcsújárás történeti, néprajzi vonatkozásainak gazdag irodalma van. Az alábbi tanulmányvázlatban (szinopszisban) a búcsújáróhelyek sajátos csoportját – a könnyező Mária-képek kegyhelyeit ráhelyezem a Kárpát-medence térképére, a szent helyeken történt „Mária-könnyezéseket” pedig beillesztem a történelem sodrába. A tér-időpontokat megvizsgálva pedig kimutatom, hogy az egyházi hatóságok által kivizsgált és hitelesített összes 17–18. századi (és az egyetlen 20. századi) „Máriakép-könnyezés” kapcsolatba hozható II. Rákóczi Ferenc személyével, a vezérlő fejedelem életével, államszervező tevékenységével, a szécsényi konföderáció történeti előzményeivel és következményeivel.[1]​​

II. Rákóczi Ferenc Zrínyi Ilona

Telekessy István egri püspök

Eleonóra magyar királyné és német-római császárné I. Lipót magyar király és német-római császár

Mária-tisztelet

Az egyházban régtől fogva meglévő Mária-tisztelet, amelynek részben a reformáció volt az előidézője, egyfajta apologetikus színezetet nyert. Ez az állandó török veszedelem, és a hódoltság hatására a törökellenes harcok szimbólumává is vált. Mária tisztelete más oldalról alátámasztást nyert a tridenti zsinatnak a szentek és Mária képeinek tiszteletéről szóló tanításban.”[2] Barna Gábor ezen leegyszerűsítő megállapítását igyekszem tehát az alább bemutatott történeti földrajzi kontextus által árnyalni és a valóság egy rejtett aspektusával gazdagítani.

A magyarországi Mária-tisztelet eredete Szent Istvánra vezethető vissza: a Regnum Marianum eszmeköre abból a hagyományból származik, miszerint Szent István király halála előtti napon felajánlotta Magyarországot és a Szent Koronát Máriának, a magyarok Nagyasszonyaként tisztelt Szűzanyának. A Szűz Máriával kapcsolatba hozható jelenések, kultuszok, csodás események pedig messze túlmutatnak a török hódoltság eseményhorizontján – nem annyira a hitvédelemhez kapcsolódnak, hanem inkább a Habsburg-ellenes törekvésekhez, harcokhoz, amelyeket a patrimoniális jellegű Habsburg-ház magyarországi expanziója, a magánjogi természetű császári adminisztráció törvénysértéseinek sorozata (a magyar közjog elfojtásának kísérlet-sorozata) váltott ki – amint azt az alábbiakban érzékeltetni igyekszem.

Az első hat Mária-könnyezés I. Lipót (megkoronázása 1655; magyar király: 1657–1705.; német-római császár: 1658–1705.) uralkodása idején (a Habsburgok által uralt országrészben) történt, amelyről Rákóczi így vélekedik: „I. Lipót uralma alatt játszotta a magyar szabadság (állami önállóság) utolsó szerepét, de ez hosszú és véres volt.[3]

A Mária-képek, a Máriát és a kis Jézust ábrázoló Madonna-típusú és a keresztről levett halott Jézust az ölében tartó Máriát megjelenítő Piéta-típusú kegyképek egy sajátos csoportját alkotják a 17–18. század folyamán regisztrált és dokumentált (legtöbb esetben egyházi vonatkozásban megvizsgált és hitelesített) könnyező Mária-képek. Ebben a korban Magyarországot sajátosan és egyedi módon jellemző csodás események, a Mária-képek könnyezésének okai – a korabeli nyugati, Habsburg-szempontú értelmezések és a jelenkori vallástörténeti és néprajzi szakirodalom szerint – a bántalmazás, a háborúk és a járványok voltak, melyeket egyrészt a törökökhöz, másrészt pedig a protestánsokhoz kötöttek.

A történeti Magyarország számos kegyhelyén a búcsújárás kezdete, a zarándoklatok megindulása összefüggésben áll szobrok, képek csodatevő hírbe kerülésével, csodás gyógyulásokkal és imameghallgatásokkal, csodás jelenségekkel és jelenésekkel. E csodák, csodás jelenések nem valami idő és tér fölött állók, hanem nyilvánvalóan szoros kapcsolódást mutatnak az adott történelmi korszakkal, nem függetlenek az egyház és az emberiség történetének korabeli problémáitól, s összefüggésben lehetnek teológiai vitákkal, előmozdítva ezek letisztulását, elősegítve egy-egy hitigazság, tanítás jobb megismerését és kifejtését.”[4]

Mindez kétségtelen: minden ilyen jelenség, jelenés a szent és a profán világ közti metafizikai kommunikációs viszony kifejeződése. De ezeket a katolikus egyház és a protestánsok ellentétére, a törökellenes küzdelmekre és a háborúk okozta pusztító járványokra szűkíteni, mint fentebb jeleztem, téves következtetésekre adhat alkalmat.

A magánkinyilatkoztatások körébe tartozó Mária-jelenések mellett ebben az esetben egy sokkal misztikusabb kapcsolatról, a magyarság és Mária bensőséges viszonyáról (Regnum Mariánum), a szenvedő magyar nemzet (rendi magyar társadalom, gens hungarica közössége, „populus Werbőczyanus”) iránt Mária által tanúsított együttérzésről van szó. A közvélekedés szerint Mária a magyarság mennyei édesanyja, oltalmazója és közbenjárója.[5]

A Mária-képek könnyezését (a továbbiakban: Mária-könnyezés) – bár kétségtelen, hogy az élet profán eseményei váltották ki ezen jelenségeket, a jelenséget detektáló érzékenységet, illetve a korabeli értelmezéseket – a világot, az emberiséget vagy annak egy körül határolható csoportját, közösségét elárasztó kegyelem jelének kell felfogni – függetlenül attól, hogy ezeket az isteni öröm, a bánat vagy éppen a harag kifejeződésének vélték. De mindenképpen azon öt jótétemény megnyilvánulásaként, amelyek a MARIA név betűivel fejezhetők ki: Mediatrix a közvetítő, Advocata a közbenjáró, Reparatrix a helyreállító, Illuminatrix a megvilágosító, Aucxiliatrix a segítő.[6]

A különböző források eltérő számú könnyező Mária-képet (illetve települést) tartanak számon a történeti Magyarország területén (legtöbbet Felső-Magyarországon, néhányat Erdélyben és az Alföldön, egyet pedig a Dunántúlon). Barna Gábor 9 kegyhelyet ismertet összefoglaló tanulmányában.[7] Egy közelmúltban megjelent ismeretterjesztő könyv 12 könnyező Mária-képet mutat be.[8]

Az alábbiakban 11 helyszín, 12 kegykép, 14 könnyezését igyekszem belehelyezni a történelmi eseményekbe, kimutatva a közvetett vagy közvetlen kapcsolódást II. Rákóczi Ferenc személyével – a történeti földrajz szakrális horizontján tájékozódva. (Táblázat)

  Névváltozatok Vármegye Időpont
1. Klokocsó, Hajagos (Klokočov, SL) (Klátóc) Gk Ung 1670. körül (1672. október – november)
2. Királyfa (Kráľova pri Senci, SL) Rk Pozsony 1683. augusztus 14.
3. Husztköz (Нанково UK) Gk Máramaros 1690. augusztus
4. Máriapócs első könnyezés Gk Szabolcs 1696. november 14 – december 8.
5. Győr Rk Győr 1697. március 17.
6. Füzesmikola (Nicula, RO) – Kolozsvár Ro Szolnok–Doboka 1699. február 15 – március 12.
7. Nagyszombat (Trnava, SL) első könnyezés Rk Pozsony 1708. július 5.
8. Nagyszombat (Trnava, SL) második könnyezés Rk Pozsony 1708. augusztus 10–11.
9. Varannó (Vranov nad Topľou, SL) Rk Zemplén 1708. augusztus 27., szeptember 2.
10. Rafajóc, Máriakút (Rafajovce, SL) Gk Zemplén 1708. szeptember 14–21.
11. Bacsfa, Bacsfalva–Szentantal (Báč, SL) Rk Pozsony 1715. június 19–21., június 23.
12. Máriapócs második könnyezés, másolat Gk Szabolcs 1715. augusztus 1.
13. Sajópálfala Gk Borsod 1717. január 6 – február 16.
14. Máriapócs harmadik könnyezés, másolat Gk Szabolcs 1905. december 3–19.
Egyház, rítus: Gk – görögkatolikus, Rk – római katolikus, Ro – román ortodox

Táblázat. A könnyező Mária-képek és Mária-könnyezések

A klokocsói Mária-kép könnyezése és hosszú vándorlása

Az első magyarországi Mária-könnyezés 1670-ben a Vihorlát alján meghúzódó Klokocsó (Klátóc, Hajagos) görögkatolikus templomában történt. A könnyeket hullató hodigitria típusú ikont II. Rákóczi Ferenc nagyanyja, Báthory Zsófia munkácsi várának kápolnájába helyezte el (lévén a falu birtokosa). A kegyképet Rákóczi édesanyja, Zrínyi Ilona a Thökölyvel együttes száműzetésekor elvitte magával a törökországi Nicomédiába (ma: Izmír), amit a fejedelem édesanyja halálát követően visszahozatott Munkácsra – és amely a szabadságharc után az elkobzott Rákóczi-vagyonnal Bécsbe került, majd eltűnt.[9]

   
A jarosławi Irgalmasság Kapuja („Brama Miłosierdzia” / „Miłoserdia Dweri”) nevű hodigitria típusú ikon. Feltételezhetően ez az eredeti klokocsói könnyező Mária-kép A klokocsói (Hajagos / szlovákul Klokočov) görögkatolikus templomban lévő jelenlegi ikon az első, eperjesi másolatról 1903-ban készült másolat (festette Roskovics Ignác)

 

A Hodigitria-típusú Istenszülő-ikonon Mária látható, bal karján a gyermek Jézussal. Mária viselete vörös mafórion, amely homlokrészén egy kereszt látható. Ez eltér az általános ikonográfiától, mint ahogy a gyermek Jézus ábrázolásának több eleme is. A gyermek írástekercset tart a kezében (míg a korabeli és későbbi ikonokon inkább könyvet), A fehér ingnek gallétja van, a dereka pedig egy bíbor színű övszalaggal van átkötve.

Az újabb kutatások alapján azonban kimondhatjuk, hogy a kegykép egy jóval izgalmasabb utat járt be: az elveszettnek hitt klokocsói könnyező Mária-kép minden bizonnyal azonos a lengyelországi Jarosławban 1716 tájékán felbukkanó Irgalmasság Kapuja („Brama Miłosierdzia” / „Miłoserdia Dweri”) nevű ikonnal, ami jelenleg az ősi városka görögkatolikus templomában található[10]. Jarosław a Rákóczi-szabadságharc leverése után a kuruc emigráció központja volt. II. Rákóczi Ferenc 1711-ben itt folytatott tárgyalásokat I. Péter orosz cárral és Erős Ágost lengyel királlyal, mielőtt XIV. Lajos francia király udvarába indult.

A klokocsói kegykép történetének nemcsak a befejezése vet fel kérdéseket, hanem a kezdete – a csodás esemény történeti háttere és az ezzel összefüggő üzenete – is tisztázásra vár. Ugyanis a könnyezés idejét csupán hozzávetőlegesen határozzák meg 1670-et a források. A magyar történelem legnagyobb sokkhatásának tartott eseménye zajlik ekkor: az ún. Wesselényi-féle „összeesküvés” – ami egy nyílt szerveződés, a Habsburg-párti főurak kooperációja volt, nem pedig titkos szervezkedés, törvénytelen lázadás – amint azt a Habsburg-házhoz lojális (később pedig a pozitivista, majd marxista) történetírás beállítani igyekezett. Illetve annak megtorlása, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc bécsújhelyi kivégzése történik ekkor (1671. április 2-án).

A kegykép-könnyezés – mint jelenés és üzenet – akár ennek a végzetes eseménynek az előjele is lehetett. A források azonban a könnyezést konkrét eseményhez kötik: „A felvidéki felkelés idején, 1670-ben, Nagymihály környékén erdélyi csapatok állomásoztak. A klátóci fatemplomban a Márai-kép előtt ájtatoskodott a nép, amikor egy fanatikus református katona a képet lándzsájával átdöfte. A kép ekkor véres könnyeket hullatott[11] A Habsburg-kormányzat abszolutisztikus ás autoriter politikája ellen felkelő köznemesek, jobbágyok és városi polgárok, egykori végvári katonák és erdélyi protestáns önkéntesek, az úgynevezett kurucok seregének első támadása 1672-ben történt. A Teleki Mihály vezérletével és I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem támogatásával Erdélyből a Habsburg-fennhatóság alatt álló Magyarországra benyomuló seregek elfoglalták Kálló, Ónod, Tokaj és Szendrő várát, majd 1672. szeptember 14-én Kassa mellett, Enyicke közelében vereséget mértek a császári seregekre. Október 26-án Györkénél azonban döntő vereséget szenvedtek Spankau és Cobb tábornokok egyesített csapataitól A császáriak kíméletlenül üldözni kezdték különösen a protestáns bujdosókat, akik a katolikus valláson lévőkön töltötték ki haragjukat. A klokocsói eset tehát a legnagyobb valószínűség szerint 1672. októberére-novemberére tehető.

A klokocsói könnyezés tehát valóban szoros kapcsolatot mutat az adott történelmi eseményekkel, de az üzenet-értékű történés és jelenség nem a törökök (Oszmán Birodalom) kárpát-medencei jelenlétével függ össze, mint azt a vallástörténeti irodalomban olvashatjuk – hanem inkább a Habsburg-ház magyarországi expanziójával, az illegitim(nek tartott) Habsburg-jelenléttel, a magyar rendi társadalom és a jobbágyság-parasztság ebből fakadó osztrák-, illetve német-ellenességével.[12] Ezt az állítást persze tovább árnyalják a korabeli Európában fel-fellobbanó vallási, felekezeti (különösen a katolikus–protestáns) ellentétek – de nem cáfolják azt.

A klokocsói kegykép csodás könnyezése ugyan II. Rákóczi Ferenc születése előtt történt, de magával a kegyképpel a fejedelem kétszer is közvetlen kapcsolatba került. Először gyermekkorában, munkácsi tartózkodása során, főképp az 1685–1688-as ostrom idején, amikor édesanyja, Zrínyi Ilona védte a várat a császári sereggel szemben. Ekkor a vár kápolnájában lévő Mária-kép kisugárzása adott lelki-szellemi erőt a várvédőknek.[13] Másodszor pedig a magyar konföderáció szervezése idején, amikor édesanyja halálát követően (1703. február 18.) a vezérlő fejedelem visszahozatta Törökországból Zrínyi Ilona személyes tárgyait, köztük a kegyképet, amit újfent a munkácsi várkápolnában helyezett el.[14] (Térkép: 1. nyomvonal)

 

A klokocsói kegykép másolatai

A klokocsói könnyező kegykép másolatairól Puskás Bernadett készített egy dolgozatot, amelyben számos félreértést tisztázott több fontos adatot pontosított. A klokocsói kegykép első másolata (eperjesi másolat) a hátoldalára ragasztott papír magyar és latin szövege arról tájékoztat, hogy „a kép másolatként készült a régiről (ex alia antiqua) és 1769 március 12-én gróf Sztáray János Fülöp császári és királyi kamarás és a királyi helytartótanács tanácsosa és Nehold János udvari kamarai tanácsos Eperjes városába vitték »az előbbi helyett«, továbbá »Pinxit F. G. Kramer Anno 1769«.” A hagyomány úgy tudja, hogy a másolatot Mária Terézia egy bécsi mesterrel készíttette el. Aki nem lehet azonos Franz Krammer bécsi festővel, mert ő csupán 1797-ben született, viszont ebben az időszakban ismert volt egy felvidéki festő is, akit Johann/Jonas Gottlieb Kramernek hívtak. Ez a Kramer Lőcsén született 1716-ban, majd a Katolikus Lexikon szerint 1746-tól 1771-ben bekövetkezett haláláig Eperjesen dolgozott – és akinek az apja szintén festő volt Lőcsén. Amennyiben az eredeti képet mégsem szállították Bécsbe, hanem Sárospatak, majd a Felvidék érintésével Jarosławba menekítették, akkor az első másolat készítés helyszíne inkább a Kárpát-medence északkeleti régiója, illetve a Beszkideken túli terület lehetett, a készítője pedig egy evidéki mesterember.

Ez az 1769-ben készült első másolat tehát Eperjesen volt megtalálható a városháza tárgyalótermében egészen 1897/98 fordulójáig, amikor Vályi János eperjesi püspök (1882–1911) – felismerve a kép jelentőségét – a püspöki magánkápolnába vitette, ahol 1907 tájékán fénykép is készült róla. (A püspöki kápolna oltárán 1950-ig volt látható. Ekkor feloszlatták a görög katolikus egyházat, az eperjesi kápolna is az ortodox egyház kezébe került. Ebben az időben a kegykép-másolat eltűnt, azóta nem ismert a holléte…)

Ugyanebben az időszakban két további másolat készült – az első másolatról. Miután Klokocsón 1834-ben új kőtemplom épült, a klokocsói hívek kezdtek ráébredni a hajdani hajdani csodás jelenség ás a régi kegykép jelentőségére és szerették volna az Eperjesen őrzött képet templomukba hozatni. Vályi püspök azonban nem járult hozzá, ezért a hívek 1903-ban Roskovics Ignáccal (egyházi és zsánerfestő, a müncheni realizmus képviselője) készíttették el a templomukba jelenleg is látható klokocsói másolatot. (1913-ban Rómából engedélyezték, hogy az Istenszülő oltalmának ünnepével Klokocsó (1899-től Hajagos) Mária-búcsújáróhellyé váljon.

A klokocsói másolaton magyar nyelvű felirat ismerteti az eredeti kegykép történetét: Boldog Asszony valóságos képe, mely 1670 Felső Magyarországon Vinna várához tartozó Klokocsó nevü orosz falu templomában sokak láttára elsőben könyezni, s azután némely eretnekek késsel szurások után orczáján legörgő könyhullatással sirni láttatott.

 

Az eperjesi képről 1904-ben is készült egy másik másolat, ami jelenleg az ungvári görögkatolikus székesegyházban látható. Az ungvári másolatot Roskovics Emmánuel ungvári gimnáziumi hittantanár felkérése Maximilian Kurz (Kurtz) eperjesi gimnáziumi tanár festette – kicsit archaikusabb stílusban megőrizve minden autentikus jegyet.

 

A királyfai könnyezés és Bécs török ostroma

A magyar vallástörténetben jegyzett második dokumentált Mária-könnyezés idején és helyszínén a gyermek Rákóczi már személyesen is jelen volt. Pontosabban fogalmazva a királyfai csodás jelenség „vérrel verejtékezés” volt, amely Bécs török ostroma idején történt, 1683. augusztus 14-én – a Pálffyak kastélyában, illetve kápolnájában. A településen és a kastélyban tartózkodó főnemesek, köztük az itt állomásozó katonaság főparancsnoka, Czobor Ádám szemtanúja volt a csodás eseménynek, miszerint nem Mária arcáról, hanem az ölében fekvő Jézus alakjáról származott a véres verejték. A csodás Piéta-képet Kollonich Lipót[15] utasítására a török sereg visszaverését követően Bécsújhelyre szállították[16]. Az eredeti kegykép jelenleg Bécsújhely (Wiener Neustadt) székesegyházában található. Elgondolkodtató egybeesés, hogy az itteni börtönben tartották fogva a Wesselényi-szervezkedés résztvevőit, majd később, 1701-ben II. Rákóczi Ferencet is elfogatását követően.[17]

Az Oszmán Birodalom utolsó Bécs ellen indított hadjáratához (bár kelletlenül és taktikázva) két magyarországi haderő csatlakozott: a Dunántúlon, Alsó-Magyarország területén I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, a Duna bal partján pedig Thököly Imre Felső-Magyarország fejedelme. Thököly táborában a gyermek Rákóczi Ferenc is jelen volt, amiről később a Vallomások (Confessio) első részében részletesen is beszámol.

Bécs török ostroma 1683. július 14-től szeptember 12-ig tartott. Thököly seregével és a gyermek Rákóczival Verebély, Sempte és Cseklész érintésével július 22-én érkezik meg Pozsonyba, ahol a Bécset ostromló törökök részére kell a hídfőt biztosítania a pozsonyi vár lövetésével. A kis Rákóczi sátrát a szőlőhegyen állítják fel. Miután Károly lotaringiai herceg visszafoglalta a várost, Thököly hadaival július 29-én kivonul Pozsonyból, majd szeptember 13-ig a nagyszombati, cseklészi és királyfai táborból támogatja a török hadműveleteket. Nagyszombatból augusztus 7-én teszi át székhelyét Királyfára, ahol augusztus 24-én intézkedett arról, hogy feleségének és mostohafiának kényelmes szállást alakítsanak ki a semptei várban.[18] Ez alatt az idő alatt történt a királyfai Mária-kép könnyezése, aminek a gyermek Rákóczi akár közvetlen tanúja is lehetett, de a mostoha körülmények, az éhség és a betegség ennek emlékét kitörölte a fejéből. Mindenesetre a tér- és időbeli egyezés abszolút bizonyossá teszi a csodás esemény és Rákóczi személye közti lelki kapcsolatot.

Az 1683. évi Mária-könnyezés tehát nem annyira Bécs török ostromát, a város felmentését, majd az oszmán haderő és adminisztráció fokozatos kiszorítását szakralizálja, hanem a hadi események nyomán kialakult politikai, gazdasági helyzetet vetíti előre. Ez a csodás jelenség tehát a Habsburg-ház általi, a Szent Liga támogatásával történt totális annektálás (Magyarország török alóli „felszabadítása”), azaz a végletekig fokozódó abszolutizmus előjelének tekinthető.​

Az eredeti királyfai kegykép jelenleg a bécsújhelyi (Wiener Neustadt) dómban található meg A királyfai Pálffy-kastély kápolnájából kialakított templomban egy másolat látható

 

Még néhány összefüggés a királyfai Mária-könnyezéssel kapcsolatban

Czobor Ádámról (?–1692) annyit feltétlen meg kell említeni, hogy Zrínyi Miklós tanítványaként harcol a törökök és franciák ellen, de a Wesselényi-féle szervezkedést, illetve a megtorlásokat követően elpártol Lipót császártól és az „elégedetlenekhez” csatlakozik. A királyfai Pálffy-kastélyban felállított táborban Thököly zászlaja alatt tevékenykedett, azonban Bécs felmentése és a török sereg visszavonulását követően, 1684-ben Pozsonyban – Lotaringiai Károly és Abele Kristóf császári és királyi meghatalmazottak előtt – visszatért a király hűségére. 1685-ben részese volt Érsekújvár visszavételét eredményező győzelemnek, ahol együtt harcol későbbi vejével, Pálffy Jánossal.

Nagyon fontos adat, hogy gróf Czobor Ádám tábornok 1688-ban a saját lovashadtestéből állította fel a (későbbi nevén) 9. „Nádasdy” huszárezredet. Az ezredtulajdonos a tábormok veje, gróf Pálffy János (1664–1751) ezredes lett (Pálffy Huszárezred), aki ezt megelőzően, 1687-ben feleségül vette Czobor Teréziát, Czobor Ádám és Erdődy Borbála lányát. (A huszárezredet Pálffy János vezényletével azonnal bevetették a török ellen Boszniában. Az 1700-as évek első évtizedében pedig a Spanyol örökösödési háború hadműveleteiben vett részt a huszárezred, többek között az 1702. évi itáliai harcokban, az 1706. évi torinói csatában és az 1708-ban a pápai állam elfoglalásában.)

Pálffy – aki 1688-ig unokabátyja, Pálffy János Károly (1645–1694) vértesezredében szolgált – egyébként részt vett Bécset felmentő kahlenbergi csatában, az Esztergomot visszaszerző párkányi csatában, valamint Buda 1684-es sikertelen ostromában, majd az 1686-os visszafoglalásában. 1685-ben ott van Érsekújvár bevételénél, 1687-ben pedig a nagyharsányi csatában, Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos bádeni őrgróf és Savoyai Jenő egyesült seregében harcol. Később a spanyol örökösödési háborúban jeleskedik, 1704-től pedig I. Lipót hívására – horvát bánként, majd Sáros vármegye főispánjaként és Felső-Magyarország hadainak főparancsnokaként, 1710-től a magyarországi császári haderő főparancsnokaként – részt vesz a Rákóczi-szabadságharc hadmozdulataiban. 1711. januárjában Rákóczival tárgyal a vajai kastélyban, majd április 29-én, a vezérlő fejedelem távollétében, gróf Károlyi Sándorral (kuruc főgenerális, majd császári-királyi tábornagy) megköti a szatmári békét, melyet az április 17-én Magyarország királyává választott és 1712. május 22-én megkoronázott III. Károly is megerősít.

A gyermek Rákóczi a cseklészi és királyfai táborban, a harci események és a könnyező Mária-kép révén tehát két olyan személlyel is közvetett  kapcsolatba kerül, akikkel sorsa többször kereszteződik, akikkel felnőttként már személyesen találkozott: ez a két politikusi alkat tehát Pálffy János és Kollonich Lipót.

Előzőről fentebb szóltunk, utóbbiról itt teszek néhány Rákóczit érintő megjegyzést. Kollonich Lipót az újkori magyar történelem leghírhedtebb alakja. Fontos szerepe volt a protestánsüldözés csúcsát jelentő pozsonyi vésztörvényszék felállításában (1673–1674), a protestáns lelkészek elítélésében és gályarabságba hurcolásában. De az ő nevéhez fűződik az Einrichtungswerk… című, a Magyar Királyság berendezkedéséről szóló közigazgatási tervezet elkészítése is, melynek célja a rendi intézmények megszüntetése, az országgyűlés mellőzése, Magyarország ledegradálása a Habsburg örökös tartományok szintjére (1690. november 15.).

Kollonich ekkor Győr püspöke, bíboros, kamarai elnök – és a gyermek II. Rákóczi Ferenc gyámja egészen 1692-ig, amikor Rákóczi elérve a nagykorúságot kivonta magát a gyámkodás alól. Kollonich-csal utoljára személyesen 1697-ben találkozott Rákóczi, amikor a Tokaji Ferenc vezette hegyaljai felkelés idején a zendülők elől Bécsbe sietett tisztázni magát. (Szinte párhuzamos az útja a pócsi könnyező Mária-kép Bécsbe történő elszállításával.)
Rákóczi így ír ezekről az eseményekről és viszonyrendszerekről a Histoire des Revolutions de Hongrie… című hatalmas államelméleti és jogtörténeti munkájában: Rákóczi herceg „azt remélte, hogy a bécsi udvar számításba veszi ragaszkodádát, de látnia kellett a megbocsájtás nélküli gyűlölet jegyeit. A németek, akiket Thomas de Vaudemont herceg vezetett a lázadók ellen, kegyetlenül kifosztották Patak várát, a Rákóczi-család lakhelyét, amelyet a felkelt parasztok békén hagyták. Ezt bűnévé tették… Egyszóval azzal vádolták, hogy részese volt alattvalói lázadásának. Ő maga a bécsi udvarban igyekezett szorgalmasan udvarolni, ott viszont arra fordították az időt, hogy az ellene való bosszún elmélkedjenek. Közben, értesülve arról, milyen pusztításokat végeztek birtokain a német csapatok, a császártól engedélyt kapott, hogy visszamenjen Magyarországra. Amint Kassára ért, Nigrelli tábornok arról értesítette: Vaudemont herceg táborában arra törekszenek, hogy letartóztassák, és megfosszák javaitól. Ez a váratlan hír arra késztette, hogy azonnal postakocsira üljön, és visszamenjen Bécsbe. Marsigli gróftól, aki Kinski gróf kedveltje volt, s akinek viszont nagy befolyása volt a császárra, megtudta, hogy egy futár, akivel útközben találkozott, vitte Vaudemont hercegnek a parancsot letartóztatására.”

Ekkor, 1697-ben – talán a pócsi Szűzanya közbenjárására – még megmenekült az elfogatástól, 1701-ben azonban már nem. Akkor sárosi kastélyában letartóztatják, majd a bécsújhelyi várbörtönbe szállítják. A fogságba esett Rákóczi a méltánytalan és igazságtalan jogi eljárást és ítéletet követően a kivégzése elől megszökött és Lengyelországba menekült. Szökését a királyfai Szűzanya, a könnyező Mária-kép által közvetített kegyelem segítette, hiszen a kegykép ekkor a bécsújhelyi vártól, Rákóczi börtönétől minösszesen száz méterre lévő jezsuita templomban volt elhelyezve.

A Gondviselés ezen megnyilvánulásáról Rákóczi sosem szerzett tudomást, a Piéta-típusú kegykép és a fejedelem második közvetett találkozása, szakrális közelsége látens módon hatott. Ennek a Rákóczira jótékony hatással bíró emanációnak a közvetlen okozója pedig nem más, mint Rákóczi legfőbb rosszakarója, Kollonich bíboros volt. Ugyanis ő – mint Bécsújhely püspöke – kérette be a csodás Mária-képet Czobor Ádámtól, illetve feleségétől, Erdődy Borbálától, aki éleskői (német nevén Schafenstein, ma Hrad Ostrý Kameň) várában őrizte azt. Czobor Ádám a Bécs alól pusztítva menekülő törökök elől Éleskőre menekítette a csodás táblaképet, amit pedig minden bizonnyal még 1684-ben szállítottak Bécsújhelyre – mert 1685-től Kollonich már Győr püspöke.

A máriapócsi könnyezések és a bacsfai tanulsága

A következő – Rákóczi személyével több szálon összefonódó – ikon-könnyezés (pontosabban könnyezés-sorozat) a főleg „görög hitű” ruszin családok lakta Pócson (később: Máriapócs) történt. A legismertebb és a leghíresebb görögkatolikus kegyképünk első könnyezése 1696. november 14-től december 8-ig történt. Ezt követően, az egyházi kivizsgálás hatására, Eleonóra császárné kérésére I. Lipót Bécsbe vitette a kegyképet, amit a Szent István-székesegyházban helyeztek el. A máriapócsi kegytemplomban jelenleg a kegykép másolata látható, ami 1715. augusztusában, majd 1905 decemberében újra könnyezett.[19]

Az eredeti pócsi Szűzanya-kép jelenleg a bécsi Stephansdomban (Szent István székesegyház egyik oldalkápolnájában látható A Telekessy püspök által készíttetett eredetihez érintett másolat az egri Bazilika Mária-kápolnájában van A jelenleg Máriapócson látható kegykép egy másolat, amit Telekessy püspök 1707-ben küldött Pócsra

A Rákóczi-birtokok súlypontjában lévő Pócs (később Máriapócs) könnyező kegyképe – az eredeti és a másolat, sőt a másolatok története és II. Rákóczi Ferenc életrajzi eseményei közti korreláció, összefüggés a legbensőségesebb és legmisztikusabb az összes könnyező Mária-kép közül. Tekintsük át vázlatosan a kapcsolódási pontokat.

  1. telén, az első könnyezéskor az ifjú házas Rákóczi Sárospatakon és Munkácson tartózkodik, miközben tetőfokra hág a Habsburg berendezkedés: a tizenhárom felső-magyarországi vármegye panasza ellenére I. Lipót létrehozza a főhadbiztosságot és kétmillió forint adót vet ki az országra. Ráadásul Rákóczi május 28-án megszületett Lipót György nevű fia pedig súlyos beteg, aki 1699. szeptemberében meghal.
  2. tavaszán Rákóczi Szerencsen és Sárospatakon tartózkodik: a nagyböjt és húsvét után vadászattal és birtokügyekkel foglalkozik, mialatt a pócsi kegyképet császári utasításra levették az ikonosztázról (1697. március 1-én), hogy császári parancsra Bécsbe szállítsák. A kegykép megkezdte hosszú vándorlását: Kassa, Eger, Pest, Buda, Győr érintésével vitték Bécsbe, ahová július 4-én érkezett meg. (Térkép 2. nyomvonal)

A kegykép Bécsbe történő szállításával mintegy párhuzamosan, azt néhány földrajzi ponton keresztezve egy másik szakrális nyomvonal is kirajzolódik a történettudomány adatai és Rákóczi életrajza alapján.[20] Ugyanis a pócsi kegykép átvitele közben kirobban a hegyaljai felkelés (1697. június 30.) és Thököly egyik jobbágy származású ezredese, Tokaji Ferenc által vezetett felkelők elfoglalnak két Rákóczi birtokában lévő várat (Sárospatakot és Tokajt, amelyekben osztrák helyőrság tartózkodott) és kapcsolatba kívántak lépni Rákóczival. Aki ez időben a balsai erdőben vadászott, készülve Sarlós Boldogasszony ünnepére, de észlelve a történéseket, július 2-án Bécsbe indul, hogy a császár előtt tisztázza magát (Rákóczi „menekülése”). Szendrő, Selmecbánya, Kistapolcsány és Galgóc érintésével néhány nappal azután, hogy a pócsi Szűzanya képe megérkezik a császárvárosba, Rákóczi is a Habsburg-udvarban van. (Térkép 3. nyomvonal)

Rákóczi bécsi tartózkodásai alatt nagy valószínűséggel részt vesz a pócsi kegykép ünnepélyes fogadtatásán. A városban ugyanis öt hónapon keresztül nagymiséket és ünnepségeket tartottak, az ikont Bécs összes plébániatemplomában bemutatták, majd december 1-én ünnepélyes körmenettel a Stephansdom-ba vitték, ahol a főoltáron helyezték el. Eközben Savoyai Jenő herceg 1697. szeptember 11-én, Zentánál győzelmet aratott a török sereg fölött: e diadalt Ausztria-szerte a pócsi Mária közbenjárásának tulajdonítottak[21]

Ezzel nem ér véget Rákóczi és a pócsi Mária kapcsolata, mert a kegykép elrablását a nép igen sérelmezte és azt visszakövetelte. Ennek következtében Rákóczi 1703-ban, a Recrudescunt kezdetű kiáltványához készített „Centum gravamina”-ja (azaz „A magyaroknak a németek ellen való száz sérelme”) 90. pontjában, az ún. Mária-gravamen-ben megnevezi ezt a jogtalanságot: a pócsi kegykép Bécsbe történt elvitelét és vissza nem hozatalát.[22]

A kegykép császárvárosba érkezését követően I. Lipót 1697. július 31-én készíttetett egy pócsiaknak ígért másolatot, de az sosem érkezett meg a rendeltetési helyére.[23]

1699-ben Telekessy István későbbi egri püspök készíttet egy másolatot Imrelszki Péterrel, amit magával visz Egerbe és a középkori templomban kialakított Mária-kápolnájában helyezett el.

Érdekesség, hogy 1703. szeptember 8-án, éppen „a pócsi Szűz Mária szentképe alatt” zajló ünnepi körmenet idején érkezik meg Egerbe a vetési pátenssel Rákóczi és Bercsényi követsége Pap János kálvinista kapitány vezetésével, aki felszólítja Telekessy püspököt a felkeléshez történő csatlakozásra.[24]

A pócsi görögkatolikusok kicsiny fatemplomában a Mária-ikon helye évekig üresen állt, mígnem az Egerben tartózkodó és a kormányzás ügyeit intéző fejedelem közbenjárására Telekessy püspök a birtokában lévő, az eredetihez érintett bécsi másolatról egy újabb másolatot készíttetett, amit 1707-ben küldött Pócsra.[25]   

Ez a kép még kétszer könnyezett és mindkét esemény összefüggésbe hozható Rákóczival, a Rákóczi-szabadságharc és államszervezés utóéletével. Első könnyezése 1715.augusztus 1-én, 2-án és 5-én történt, éppen akkor, amikor a Franciaországban tartózkodó Rákóczi visszavonul a közélettől és a Grosbois-ban lévő kamalduli kolostor lakója lesz: 1715. augusztus 28-tól 1717. szeptemberéig tart szerzetesi élete, ezalatt kezdi írni Emlékiratait (Memoires) és Vallomásai első könyvét (Confessio).

Ez az év politikai szempontból mélypont Rákóczi vonatkozásában. Az 1712–1715. évi Pozsonyban összeült országgyűlés törvényei révén – a szatmári békekötés hatására – ugyan olyan politikai berendezkedést hoztak létre, amely a rendi dualizmusban visszaállította a központi hatalom és a rendek hatalmának váltakozó egyensúlyát a közügyek irányításában. Viszont ekkor hirdetik ki a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi XLIX. törvénycikket is: „mint törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen számüzötteknek… nyilvánitják s jelentik ki.” (2. §) „A kikkel való minden érintkezést… felségsértés büntetése alatt, egyszerüen és kereken eltiltják” (3. §).

Ugyanebben az időben (1715. júniusában) hullat véres könnyeket a Csallóközben lévő – az 1683-as Mária-könnyezés helyszínéhez, Királyfához közeli – Szentantal (Bacsfa) ferences templomában lévő Segítő Szűzanya (Máriahilfe) képe. A Vág és Duna összefolyásánál kialakult szigetvilág, a nagyszombati síkvidék Mária-könnyezéseit zárja le ez az esemény, amelynek hírére sokszáz fős zarándokcsoportok érkeznek Pozsonyból és Nagyszombatból. Ezek a barokk pompájú körmenetek igazi theatrum sacrum-ok[26], amelyek mélyén ott parázslik a Rákóczi által gerjesztett magyar szabadságvágy tüze.

A pócsi kegyképmásolat – a könnyező Mária-képek történetének végső lezárásaképpen – 1905. decemberében másodszor és utoljára könnyezik, de ezek már örömkönnyek. Ugyanis 1904. márciusában a parlamentben Tisza István miniszterelnök és az ellenzéki Függetlenségi Párt elnöke, Thaly Kálmán ünnepélyesen megegyezik a vezérlő fejedelem hamvainak hazahozataláról. 1906. október 29-én pedig Kassán megtörténik II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona újratemetése. Előtte, október 23-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a társait elítélő 1715-ös törvénycikket, s ezt a döntést Ferenc József Ausztria császára, Csehország királya és Magyarország apostoli királya másnap szentesítette.

Mindezekből érzékelhető, hogy a profán, politikai történések és a vallási, szakrális jelenségek még ha rejtetten, alig érzékelhetően, de összeszövődnek. Ennek tükrében lépjünk vissza Rákóczi államszervező tevékenységének idejére.

Az 1708. évi Mária-könnyezések: Nagyszombat, Varannó, Rafajóc

Nagyszombat városa különös jelentőségű a Rákóczi-féle konföderáció történetében. Nyomdájában sokszorosítják Rákóczi Recrudescunt kezdetű és című kiáltványát, itt zajlanak a Rákóczi és a Habsburg császár közti béketárgyalások és a környéken két jelentős ütközetet is vív a vezérlő fejedelem hadserege a császári hadakkal (1704. december 26-án a nagyszombati, 1705. augusztus 11-én a pudmerici csatát). 1708-ban pedig erről a területről, a Vág völgyében indul a fejedelem tizenötezer főnyi haderejével a sziléziai hadjáratra, amely a vesztes trencséni ütközetbe torkollt. 1708. augusztus 3-án Heister tábornok csaknem megsemmisítette Rákóczi seregét. A szabadságharc fordulópontja ez az esemény, innen egyre inkább aláhanyatlik a konföderáció ügye, mígnem 1711. május 1-én a majtényi síkon megtörténik a fegyverletétel.

Ennek a végzetes eseménynek előjele a nagyszombati Szent Miklós katolikus templom Mária Advocata képének 1708-ik évi július 5-ei könnyezése. Ugyanez a kép másodszor is könnyezik: augusztus 10–11-én, amikor a megsebesült Rákóczi a súlyos vereséget követően visszatért Egerbe, ahol szenátusi ülést tartott.

Rákóczi trencséni csatavesztését követően még két Mária-képpel kapcsolatban jegyeztek fel a szemtanúk csodás eseményt – amelyek az időpont és a történések jelentőségét, a történelem szakrális kontextusát érzékeltetik.

A nagyszombati Szent Miklóüs-templomban lévő eredeti könnyező Mária-kép a római Szent Elek-templom kegyképe nyomán készült Egy korabeli másolat a nagyszombati egykori Klarissza-kolostorban (jelenleg a Nyugat-Szlovákiai Múzeum kiállításán) látható A korabeli másolatokra már a könnyeket és a felékesítés rekvizítumait is ráfestették. (Nyugat-Szlovákiai Múzeum várostörténeti kiállítás)

A második helyszín Varannó. Az itteni kegykép a szövetkezett rendek főgenerálisa, Bercsényi Miklós kastélyának kápolnájában kezdett könnyezni augusztus 27-én és szeptember 2-án.

Ez a kegykép lengyelországi előzményekkel rendelkezik. A Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló másolatot Bercsényi Miklós megbízásából titkára, Goleczky Ferenc az 1700-as évek elején vásárolta Lengyelországban. Az eleusza típusú ikon a Krakkótól nem messze lévő Kalwaria Zebrzydowska (a lengyel Jeruzsálem) csodatévő Istenanya-képének másolata – amely már 1641-ben véres könnyeket hullatott. A kalwariai ikon pedig a közeli Myślenice kegyképének a másolata, amelyen a Szűzanya arca 1633. májusában verejtékezett. A kegykép kultuszát tovább erősítették a hozzá fűződő csodás gyógyulások és az az esemény, amikor 1658. októberében a templom leégett, a Máriakép pedig sértetlen maradt. Érdekes egybeesés, hogy a varannói kegykép is csodával határos módon átvészelt egy a várost sújtó 1718. évi tűzvészt, ezért tisztelete még inkább kiteljesedett. (Az 1749. évi canonica visitatio már a pálos templom díszeként említi.)

A harmadik 1708-ban könnyező Mária-képet rejtő helyiség szintén Zemplén vármegyében található: a ruszinok lakta Rafajócon (Máriakút, Rafajovce) bekövetkezett Mária-könnyezés az eddigi szakrális néprajzi irodalomban nem szerepelt. Erről – és az előzőleg bemutatott varannói könnyezésről – egy 1708. október 8-án kelt levél tudósít. Ebben „Barkoczi Ferencz Uram ő Nagysága Méltóságos Főgeneralis ő Excellentiája varannói udvarbíró házánál Boldogságos Szűznek valóságos sírását jelenti”, mely augusztus 27-én történt. Majd beszámol egy másik ikonkönnyezésről is: Rafajóc nevű „orosz” falu fatemplomában szeptember 14-től nyolc napon „8 napig és öt éjcakáig való Boldogságos Szűznek sírása continuálódott”.[27] Ezt a levelet gróf Barkóczy Ferenc, Zemplén vármegye főispánja, a szécsényi konföderáció tábornoka, a nemesi felkelők vezére, szenátor küldte II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek – miután hazatért a trencséni ütközet után összehívott (szeptember 5–25. között zajló) egri szenátusi ülésről.

Myślenice (1633) Kalwaria Zebrzydowska (1641) Varannó (1708)

Nagyon elgondolkodtató a szenátor levelét lezáró felvetés: „Ezek bizonyosson így lévé[n], ha Felségednek úgy tetszenék, parancsolna az országba bizonyos devociókat instituálni, hadd engesztelnők Istennek ő szent Felségének ellenönk való felgerjedt haragját! Maradván Felséged Igaz, vén szolgája, G. Barkoczy Ferencz.” A Rákóczi államára, a Szécsényi-konföderáció területére kiterjedő országos áhítat indításának javaslata azt jelzi, hogy a fejedelem és a szenátus tagjai nagy jelentőséget tulajdonítottak a Szűz Máriához kötődő jelenéseknek és jelenségeknek, a Mária-tiszteletnek, valamint azt, hogy az összeszövetkezett karok és rendek képviselőiben elevenen él a Regnum Marianum eszméjének közjogi tartalma. Továbbá azt, hogy a Mária-könnyezéseket Mária apostoli országának, a Regnum Mariano-Apostolicum megsértésének jeleként értelmezték, melyeket engesztelő szertartásokkal és a dicső múltat helyreállító áldozatos cselekedetekkel lehet és kell feloldani. Hiszen – amint azt a sorozatos penetrációt elkövető pozitivista történész, Szekfű Gyula is kénytelen volt észrevenni és megállapítani – „Magyarország kezdettől fogva nem egyszerű világi, profán állam, hanem sacrosancta respublica[28].

Bálint Sándor a vallási néphagyományok neves kutatója Sacra Hungaria című tanulmánykötetében így fogalmaz: „A Szent István korabeli magyarságot a társadalmi osztálykülönbségek ellenére is egységes és azonos, a mai népkultúrára emlékeztető műveltség fűzte össze és tette erőssé, magabízóvá.[29] Ne feledjük: Rákóczi felkelésében a magyar nemzetet alkotó rendek (a „klérus”, a főurak, a nemesség és katonaság, valamint a királyi városok polgársága) mellett a Dózsa-féle „parasztfelkelés” óta a „nemtelenség” állapotába süllyedt jobbágyság (parasztok és köztük a szabadosok és a hajdúvárosok lakói) is részt vettek, sőt ők voltak a szabadságharc kezdeményezői és letéteményesei![30]

Az egri Mária Advocata

A 17-18. századi magyarországi „könnyező Mária-képek” és II. Rákóczi Ferenc kapcsolódási pontjait kutatgatva fókuszáltam rá az egri Szent Bernát-templom (közkeletű nevén Ciszterci-templom) főoltárán látható Mária-képre.

Egyértelmű, hogy az egriek „Könnyező (Fekete) Máriának” nevezett ikonja a nagyszombati Szent Miklós-templomban lévő – a Rákóczi szabadságharc alatt könnyező – kegykép másolata. A nagyszombati (amelyet Forgách Ferenc bíboros érsek 1585-ben hozott haza Rómából) pedig a leírások szerint a S. Bonifacio e Alessio templomban lévő kép másolata (amit Szent Eleknek tulajdonítottak, aki a szíriai Edessából vitte Rómába).

Mária Advocata-nak (Segítő / Közbenjáró Máriának) egyébként Rómában hat különböző példánya / változata van – és mindet Lukács evangelista madonnáinak nevezik: Madonna di San Luca. Az én véleményem szerint a nagyszombati ikon előképe inkább a jelenleg a Monte Marión elrejtett Advocata-ikon, az ún. Madonna del Rosario lehetett.

Az arc és a kezek, valamint az öltözet inkább ezt a kapcolatot valószínűsítik. A régebben a San Sisto Vecchio-bazilikában, 1221 előtt pedig a Santa Maria in Tempulo-kolostorban lakó Mária-kép (amit Szent Domonkos vitt át egyik helyről a másikra) tulajdonképpen a legrégebbi létező Mária-kép. Michael Hesemann 2016-ban megjelent könyvében (Mary of Nazareth, Ignatius Press, 2016) úgy véli, hogy még 431 előtt keletkezett / született a kép, tehát az efezusi zsinat előtt, mivel azt követően az Isten anyját már a gyermekkel a karjában ábrázolták. Az 1960-as években elvégzett radiokarbonos (szénizotópos) vizsgálatok pedig az első századra teszik a kép keletkezését. (Nagyon inspiráló az a gondolat, hogy a római Santa Maria del Rosario / Szent Rózsafüzér-kolostorban megbújó ikont Szent Lukács festhette, ugyanakkor Szent Elek és Szent Domonkos is megérinthette…)

Az egri Mária Advocata tehát a harmadik másolata egy akheiropoiétonnak, ’nem kéz csinálta kép’-nek! Egy a Ciszterci Diákszövetség lapjában olvasható írás szerint a Szent Bernát-templom főoltárán elhelyezett Mária-képet a neves egri festő, Kováts Mihály készíthette 1855-ben vagy előtte. [O(láh( Gy(ula): Ki festette a Szent Bernát templom főoltárán elhelyezett Mária képet? Egri Fehér/Fekete. Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának Lapja 2017. Húsvét (XXIV. évf. 1. sz.) 2-3] Ezt az elgondolást látszik alátámasztani néhány érdekes egybeesés:

  • IX. Pius pápa 1854-ben hirdeti ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. (Egy évvel később helyeznek el a katolikus gimnázium templomába egy „Boldogságos Szűz olajképet”.)
  • 1852-ben IX. Pius pápa a nagyszombati kegyhelynek teljes búcsút engedélyezett. Ez utóbbi tény adhatna magyarázatot, hogy miért e kegykép másolatának az elkészítésére kapott volna megbízást Kovács Mihály?

Egy kegykép hiteles, valódi hasonmásának elkészítéséhez azonban mindenképpen hozzájárulás, engedély szükséges, mert egy ilyen munkálatnak egyházjogi vonzatai vannak. Egy híres kegyképről történő másolat-készítésről – különösen a 19. században – levéltári adatokkal és egyéb híradásokkal kellene rendelkeznünk. Miért nincs ilyen adatunk? Hacsak nem azért, mert az egri Mária-képen az „1770 körül” évszám ténylegesen a valós keletkezés dátuma…

Jól látható, hogy a Ciszterci-templom Mária-képe ugyanolyan archaikus vonásokkal rendelkezik, mint a nagyszombati előkép. Stílus tekintetében korabeli másolatnak tűnik… Véleményem szerint Kovács Mihály az 1850-es években máshogy festette volna meg Mária Advocata arcát, kezeit (sőt a csipkéket is). Gondolatom alátámasztására mellékelek egy képet Kovács Mihály feleségéről készített festményéről. Kovács az elmélyült jellemábrázolást nem csak a portrékon jeleníti meg, hanem a Madonna-képein is. Az egyik legszebbfestménye az 1855-ben készült „Madonna a gyermek Jézussal” (Olvasós Boldogasszony)” című képe. (Ludányi Gabriella könyvében lévő katalógus 30. tétele.) Vagy az 1854-58 között készült „Sub tuum praesidium (Magyar szentek Mária trónja előtt)” című festménye. Egyik leglényegesebb momentum Kovács Mihály festői pályafutásában, hogy az egri tartózkodását követően a Prado-ban láthatta (sőt talán le is másolta) Leonardo da Vinci híres, a Louvre-ban őrzött Mona Lisa-jának hiteles párját – átérezve a női portré erős emanációját. Kovács Mihály 1866-tól a San Fernando királyi művészeti akadémia levelező tagjaként a Prado-ban dolgozva, híres festmények másolatait készítve ismerkedett meg Petra de Castro y Blanco fiatal spanyol festőnővel, akit 1867-ben feleségül vett. Kovács Mihály különös-különleges-egyetemes festménye – ahogy elneveztem: az „egri Mona Lisa”, azaz Mona Petra képmása – révén megtapasztalhatjuk a „nő immanens ősképét”… Ugyanis Petra képmásából (de az egész festményből) árad a transzcendencia… (Jóval több mint egy arckép, több mint jellemábrázolás – karakter, több mint individuum – egzisztencia, több mint archetípus – szubsztancia.) Ebbe a távlatba nem akar beilleszkedni az egri Ciszterci-templom Mária-képe – viszont az itt bemutatott két nagyszombati ismert másolat tanúsága szerint – jól beleillik a 18. századi másolatok stílusvilágába.

Én Kovács Mihály helyett egy olyan mesterre gondolok, akinek talán maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem – aki mondhatni közvetlen kapcsolatba került az 1708. évi Mária-könnyezésekkel – adott megbízást vagy felkérést, miután gróf Barkóczy Ferenc szenátor a Mária-könnyezések okán országos áhítat indítását javasolta a fejedelemnek.

Vagy Telekessy István egri püspök volt a kegykép másolatának elkészíttetője, a megbízó – 1710. november 21-e után (de még Eger kapitulációja, illetve a szatmári békekötés előtt), mikor is az egyház tüzetes kivizsgálás után deklarálta a csodás könnyezést és búcsút engedélyezett azok számára, akik meglátogatják a kegyképet, amikor körmenetek indultak és megkezdődött a csodás kép ékszerekkel történő felékesítése.

 

Összegzés

Tehát a magyarországi Mária-könnyezések[31] az ausztriai Habsburg-ház uralkodói (magyar apostoli királyok és a Német-Római Birodalom császárai) és a magyar rendi társadalom (a középkorban kialakult nemesi köztársaság) relációjában értelmezhető jelenségek – a könnyező Mária-képek Ausztria (mögötte a Német-Római Birodalom) és Magyarország (mellette Erdély) között zajló politikai, katonai történéseket, államszervezési törekvéseket árnyaló szakrális üzenetek rekvizitumainak tekinthetők.

A magyar rendi társadalom és a Habsburg abszolutizmust a mohácsi csatát követően a Magyar királyságra erőltető bécsi adminisztráció politikai, jogi és katonai küzdelmekben megnyilvánuló viszonyrendszerének „mélyrepülése” a 17. század második fele, I. Lipót uralkodása. A szentgotthárdi ütközettől – pontosabban a Habsburg és Oszmán adminisztráció között, a magyar rendek részvétele nélkül megköttetett csúfos vasvári békétől – a Zrínyiek, Nádasdyak, Frangepánok és Rákócziak úgynevezett Wesselényi-féle „összeesküvésén” a Thököly és a Rákóczi féle felkelésekig tartott. A Habsburg expanzió csúcsát az 1687-es pozsonyi országgyűlés jelenti, ahol a Magyar királyság területén 150 éve zajló hadakozások (mai terminológiával: „proxy-háború”) révén meggyengült, gazdaságilag kivéreztetett, megfélemlített (pl. eperjesi vésztörvényszék) rendek önmaguk ellen szavaztak: feladták a szabad királyválasztás jogát és eltörölték az Aranybullában lefektetett ellenállási jogot.

A mohácsi csatavesztést – pontosabban Szapolyai megkoronázását és Ferdinánd ellenkirállyá választását és a Magyar királyság Habsburgok általi megtámadását követően százötven éven át zajlottak a közjogi küzdelmek, amelyek a Rákóczi-féle „revolutio” (nem pedig „rebellió”) révén teljesedtek ki. A Rákóczi-szabadságharc és államszervezés jogi célzata az ország, a magyar rendi társadalom Habsburg uralkodók által többszörösen megsértett alkotmányos rendjének a helyreállítása volt. Az ellenállás jogi eszközei közül a legfontosabb (a fegyveres felkelés, a béketárgyalások és a diplomáciai tevékenység, szövetségépítés mellett) a szécsényi országos gyűlésen megalkotott szövetség, a konföderáció révén megkezdett államszervezés volt, valamint az ónodi országgyűlésen az „Ausztria-ház” úgynevezett abbrenuntiatio-ja, azaz az interregnum kimondása (a Habsburg-ház trónfosztása).

Mindezen tettek természetjogi érvrendszerét II. Rákóczi Ferenc a Histoire című rendkívüli jelentőségű, a Habsburgok által betiltott, a modern történettudomány által félreértelmezett és elhallgatott könyvében fejtette ki.[32]

A mű első egységének teljes címe: Histoire des Revolutions de Hongrie, oú l’on donne Une idée juste de son légitime Gouvermen. Magyar fordítása röviden: A magyar fordulatok története és a törvényes kormányzás ismertetése. A könyvcím magyarázó értelmezése: A magyar fordulatok (pl. trónbetöltések, közjogi változások, magánjogi aktusok) története, amelyben igaz (helyes) képet adunk a törvényes kormányzásról (azaz: az ősi szokásjogról, a trónöröklés ősi rendjéről, a választással vegyes öröklési rendről).

Ezt a francia és latin nyelven megírt, alapvetően jogtörténeti és államtudományi témájú művet azonban az a néhány kutató, aki kézbe vette, abszolút félreértelmezte és tévesen interpretálta. Sőt a könyv címét is félrefordították, a szerző kilétét pedig eltagadták, a könyv valódi tartalmát eltorzították.[33]

Akik pedig felfogták üzenetét és jelentőségét, azok betiltották (Habsburg abszolutizmus és dualizmus) vagy negligálták (szocializmus) a könyvet. Egy valaki értékelte helyesen a Rákóczi művét, aki munkássága során igen nagy mértékben támaszkodott a benne megfogalmazott jogi és történeti tényekre és érvekre: ez a valaki a kortárs Montesquieu volt (Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója, 1689–1755). Aki a közismert államelméleti munkájában kifejtett, az alkotmányok megtervezéséhez világszerte használt hatalmi ágak megosztásának elméletéről vált ismertté. Híres könyve, A törvények szelleméről (De l’esprit des lois), Rákóczi Histoire-jának megjelenése után egy szűk évtizeddel, 1748-ban látott napvilágot.

Az Histoire évtizedeken át formálódó szövegének elkészítésében természetesen sokan közreműködtek Rákóczi környezetéből – Ráday Páltól Brenner Domokosig –, de a végső formába öntés a száműzött fejedelem érdeme.

Rákóczi abszolút birtokában volt a tanulmány megírásához szükséges kormányzási ismereteknek, képességeknek és jártasságoknak (ma úgy mondjuk: szakképzettségnek), lévén a szécsényi konföderáció első embere, aki foglalkozott a jogalkotással, politikával, az állami mechanizmus szervezésével, különböző jogesetek jogtételek alapján történő megítélésével, azok jogtételekből történő kifejtésével. Mindezek fölött Rákóczi rendelkezett azzal a hittel – vallási, filozófiai érzékenységgel –, ami lehetővé tette a szinte makulátlan életpálya kiteljesedését – köszönhetően az általa Gondviselésnek nevezett szakrális erőtérnek[34] –, amit a könnyező Mária-képek története, a csodás jelenségek Rákóczi egzisztenciájával való összeszövődése hűen dokumentál.

Irodalom

Bálint S. (1943): Sacra Hungaria. Szeged – Kassa

Bálint S. (1998): Ünnepi kalendárium I-II-III. Szeged

Baráz Cs. (2024): Rákóczi könyve a magyar közjogi küzdelmekről. Lithosphera.hu (2024. 01. 28.) 

Barna G. (1988): A könnyező Mária-képek kegyhelyei Magyarországon a XVII-XVIII. században. Vigilia 1988/5. 347–352.

Barna G. (2001): A könnyező Mária-képek kegyhelyei a XVII-XVIII. századi Magyarországon. A katolikus restauráció és az egyházi unió ideológiai eszköze. In. Búcsújárók. Kölcsönhatások a magyar ás más európai vallási kultúrákban. Budapest, 2001. 157–172.

Barna G. (2014): A barokk szakrális térszerkezet kialakulása. Zarándoklatok, kegyhelyek a 18. század első évtizedeiben. In (Szerk,: Barna Gábor) Vallási néprajzi tanulmányok. Szegedi vallási néprajzi Könyvtár 46. A vallási kultúrakutatás könyvei 14. Szeged, 2014. 39–50.

Brenner D. (2003): A magyar fordulatok története. Fordította és az előszót írta: Köpeczi Béla. Budapest

Földvári K. (2020): A pócsi kegykép kultusza Bécsben. In: Orcád világossága. Görögkatolikusok Magyarországon. Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház, Debrecen

Fučko, R. (2020): Osud klokočovskej ikony. Casopisslovo.hu (2020. 03. 25.) https://casopisslovo.sk/2020/03/25/osud-klokocovskej-ikony/

Gánicz T. – Legeza L. – Terdik Sz. (2009): Nemzeti szentélyünk, Máriapócs. Budapest

Hóman B. – Szekfű Gy. (1935): Magyar történet IV. Budapest

Köpeczi B. – R. Várkonyi Á. (2004): II. Rákóczi Ferenc. Budapest

Leskó J. (szerk.) (1908): Adatok az Egri Egyházmegye Történelméhez. IV. Adatok Telekessy István egri püspök korához. 1703. Eger

Márki S. (1907): II. Rákóczi Ferenc. I. kötet. Budapest

Mészáros K. (2017): A kálvinista prédikátor esete a könnyező Máriával. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Archívum. https://reformacio.mnl.gov.hu/a_kalvinista_predikator_esete_a_konnyezo_mariaval

Puskás B. (2009): A klokocsói kegykép másolatai. Athanasiana 30. 181–189.

Rákóczi F. (1739): Histoire des Revolutions de Hongrie, oú l’on donne Une idée juste de son légitime Gouverment. Avec les Memoires du Prince François Rakoczy sur la Guerre de Hongrie. Depuis 1703, jusqu’à sa fin. Et ceux du Comte Betlem Niklos sur les Affaires de Transilvanie. A la Haye

Rákóczi F. (1979): Vallomások – Emlékiratok. Szerkesztette Hopp Lajos. A Vallomásokat Szepesi Erika, az Emlékiratokat Vas István fordította. Az utószót írta: Hopp Lajos, Szepes Erika, Vass István. Budapest

Prach, B. (1996): Miłoserdia Dweri. Sanctuarium Maryjne w Jarosławiu. Warsawa

Jegyzetek

[1] II. Rákóczi Ferenc fejedelem életrajzával, államszervező politikai, katonai, történetírói, filozófiai munkásságával és a korszak történelmi eseményeivel kapcsolatban az Archivum Rákóczianum köteteire, valamint Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes tanulmányaira, és a két szerző Rákóczi-monográfiájára (Köpeczi B. – R. Várkonyi Á. 2004), továbbá Rákóczi 1739-ben Hágában megjelent kétkötetes államelméleti tanulmányára támaszkodtam (Rákóczi F. 1739), amelynek felületes magyar fordítása és félrevezető elemzése itt olvasható: Brenner D. 2003

[2] Barna G. 2014. 40.

[3] Rákóczi F. 1739. I. 67. (Erről az állapotról a leghitelesebb, átfogó-elemző értékelést II. Rákóczi Ferenc adta az 1739-ben Hágában megjelent Histoire des Revolutions de Hongrie..  című jogtörténeti és államelméleti munkájában, amely műre a dolgozatban többször hivatkozok.)

[4] Barna G. 2001. 157.

[5] Bálint S. 1943

[6] Bálint S. 1998. 3. 303–305.

[7] Barna G. 2001 (A Pozsony környéki Máriavölgy kegyszobrának 1644-es könnyezését bizonytalannak ítéli.)

[8] Papp Faber E. 2008 (A Baja–Máriakönnye kápolnájában található kegykép könnyezéséről nincs adat, csupán a búcsújáróhely elnevezése utal a csodás eseményre. A máriapócsit kettőnek veszi, ugyanis az eredeti és a másolat is könnyezett.)

[9] Barna G. 2001. 160–161.; Puskás B. 2009. 184.

[10] Prach, B. 1996; Fučko, Richard 2020

[11] Barna G. 2001. 161.

[12] Erről az állapotról a leghitelesebb, átfogó-elemző értékelést II. Rákóczi Ferenc adta az 1769-ben Hágában megjelent Histoire des Revolutions de Hongrie…  című munkájában, amely műre a dolgozat végén még kitérek. (Rákóczi F. 1769)

[13] Rákóczi F. 1979. 21–24.

[14] Barna G. 2001. 161.; Puskás B. 2009. 184.

[15] Kollonich Lipót (1631–1707; ekkor még bécsúújhelyi püspök, 1685-től már győri, 1691-től kalocsai, 1695-től 1707-ig pedig esztergomi püspök) a Habsburg abszolutizmus legfőbb híve, a magyar történeti alkotmányt, a közjogi természetű rendi társadalmat, a Szentkorona-tant támadó és romboló Einrichtungswerk című államszervezési tervezet szerzője, 1692-től császári államminiszter. 1688-tól a gyermek Rákóczi és nővérének gyámja.

[16] Barna G. 2001. 167–168.

[17] Rákóczi kétkötetes munkájában részletesen foglalkozik a magyar nemesek letartóztatásaival, az ausztriai törvények szerinti ítélethirdetésekkel (a saját 1701. évi elfogatása és elítélése okán is), amelyeket az Aranybulla azon szabadságjogai megsértésének tart: amelyek kimondják egyrészt, hogy a nemesek felett egyedül a törvényesen megválasztott király bíráskodhat, másrészt amely biztosítja a személyes szabadságot, miszerint a király csak szabályos bírói eljárás során elítélt nemest fogathat el. „Kezdődött azzal, hogy az ausztriai tanács Magyarország önálló kormányát egészen mellőzte és az Ausztria-ház korlátlan hatalmának vetette alá… és végződött az Ausztria-ház örökösödési jogának fenyegetéssel és erőszakkal kikényszerített törvényben való kimondásával és az Arany Bulla ellenállási záradékának eltörlésével.” (utalás az 1687. évi pozsonyi országgyűlésre) Rákóczi többször kifejti azt is, hogy „az örökös királyság nem jelentheti az abszolút királyságot”. Rákóczi F. 1739. I. 110–113.

[18] Márki S. 1907. 67-70.

[19] Gánicz T. – Legeza L. – Terdik Sz. 2009

[20] Márki S. 1907. I. 141–158.; Köpeczi B. – R. Várkonyi Á. 2004. 115–123.

[21] Földvári K. 2020

[22]XC. Miraculosae B. matris Mariae V. patronae Hungariae, Imaginis (Potsensis) ex regno Viennam Austriae ablatio, et nulla ejusdem restitutio.” Leskó J. 1908. 366–369.

[23] A pócsi kegyképről a Bécsbe szállításakor, útközben két hiteles másolat készült a Kassa melletti Bárcán. Az egyik a kassai Szent Erzsébet dómban lévő Meltercia-kápolna oltárán látható, a másik a hajdani Sároskisfalu (ma Hernádszentistván / Druzstevná pri Hornade) templomában. A bécsben készült másolat nagy valószínűséggel az esztergomi Bakócz-kápolnában lévő kegyképpel azonos, amit 1732-ben a várhegy romjai között találtak.

[24] Leskó J. 1906. 533.

[25] Gánicz T. – Legeza L. – Terdik Sz. 2009. 11–12.

[26] Barna G. 2001. 165–166.

[27] A levelet ismerteti: Mészáros K. 2017. (MNL OL G 19. A Rákóczi-szabadságharc levéltára, Fejedelmi kancellária. II. 2. e/A. Levelek és fölterjesztések a fejedelemhez. Tisztázatok és másolatok. 1708. okt. pag. 40–41.)

[28] Hóman B. – Szekfű Gy. 1935. IV. 373 – 377. (Szegfű a magyarság Mária-tiszteletét persze barokk-köntössel ruházza fel, a Regnum Marianumot a barokk államfelfogásként értelmezi, a Mária-kongreganisták államfilozófiájából és a jezsuita egyetemek jogfejlődés-értelmezéséből vezeti le. Kétségtelen, hogy például II. Rákóczi Ferenc is jezsuita nevelésben részesült a neuhausi jezsuita kollégiumban és a prágai egyetemen, ahol is a Mária-kongregáció tagja lesz – de Rákóczi vallásossága és Mária-tisztelete mélyebbről fakad.)

[29] Bálint S. 1942. 9.

[30] Rákóczi F. 1979. 239–248.

[31] Dolgozatomban az 1690. évi husztközi (Máramaros ekkor kerül Habsburg közigazgatás alá), az 1697. évi győri (A pócsi kegykép Bécsbe szállításának ideje és egyik állomása), az 1699. évi füzesmikolai (a karlócai békét követően ebben az évben kerül Erdély Habsburg uralom alá és az év végén írják alá Bécsben a Diploma Leopoldinumot) és az 1717. évi sajópálfalai (II. Rákóczi Ferenc hosszas vívódás után, a török szultán hívására elhagyja Franciaországot és Törökországba utazik, miközben Savoyai Jenő elfoglalja a török fennhatóság alatt álló Belgrádot) Mária-könnyezésekre nem tértem ki, mivel azok áttételesen illeszthetők be Rákóczi Ferenc élet- és üdvtörténetébe.

[32] Rákóczi F. 1739; Baráz Cs. 2024

[33] Brenner D. 2003. 7–22.

[34] Rákóczi F. 1979. 9–18., 93–94., 107–125., 189–192. stb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .