Jeles fák

Hagyásfák, faóriások, famatuzsálemek, böhöncök – letűnt korok tájművelésnek utolsó tanúi. Különlegességük nemcsak a méreteikből (törzskerület, magasság) vagy éppen korukból fakad, hanem a történetükből. Ezért különlegesek, egyediek, jelesek. A jeles fák lehetnek jellel ellátottak (mint amilyenek a képesfák, Mária-fák), avagy ők maguk a jelzők (határjelölők vagy éppen jeles események, csodás történések emlékei). Van olyan fa, amelyhez szakralizáló hagyomány fűződik és van olyan, amely a hajdani organikus világ máig megmaradt tanúja.
A jeles fák – így vagy úgy – kiemelkednek a növényvilágból: nem csupán társulásalkotó egyedek, nem csak egy-egy növányfaj képviselői. A jeles fa nem csupán élőlény, hanem géniusz, entitás. (Mint ahogy az erdő sem csupán faanyagtermesztő hely.) A hagyásfák a régi (szerves műveltségű) ember és a természet hajdan harmonikus viszonyának utolsó fennmaradt képviselői. Általuk üzen a múlt… Kérdés, hogy megértjük-e az üzenetet?

A zsennyei “Ezeréves tölgy” 2004. 08. 03-án még méltóságteljesen állta az évszázadok viharait. 2006 tavaszán azonban szétszakadt az ország legöregebb, leghatalmasabb kocsányos tölgyének (Quercus robur) robusztus törzse. Az élete teljében 1020 cm törzskerületű, 23 m magasságú faóriás összeomlott, a Pro Natúra-díj “modellje” elpusztult…

„Jelfa volt, jelkép lett” (Bartha Dénes: A zsennyei tölgy elmúlása. Erdészeti Lapok 2006. május)

Kaán Károly a Természetvédelem és a természeti emlékek (Budapest, 1931.) című könyvében külön fejezetet szentel a jeles fáknak: „Egyes fák, mint terméseti emlékek” (231-255. oldal).

A zselici héttörzsű tölgy – ami már csak hattörzsű… (Szentbalázs)

Szakrális faóriás Somogyban. A szentbalázsi héttörzsű kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) ma már csak hattörzsű, mert a sarjeredetű fa egyik törzse nem olyan régen egy viharban kitört. Ennek a különleges – spirituális erejű – zselici tölgynek a mellmagassági törzs-körmérete meghaladja a 7 métert!

Dendroasztronómia, avagy az élő világegyetem szerkezetének különös megnyilvánulása. Másképpen: sarjaztatott „woodhenge”… a zselici tölgyesekben makkoltató kondások téridő-gráfja…

Kidőlt faóriás – Rákóczi-fa a Mátrában (Parád)

A néphagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc a parádi birtokán tartózkodva ehhez a fához kötötte lovát. A 21 méter magas, 540 cm törzskerületű kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) kora 300 év körüli lehet. Az évek óta elszáradt, holt fa 2016-ban egy vihar következtében kidőlt. Fontos feladat a földön heverő fatörzs megmentése, a korhadás lelassítása.

Mária-fa és képoszlop az Ilona-völgyben (Parád)

A parádfürdői Máriakép melletti idős kocsányos tölgy (Quercus robur) törzskörmérete 589 cm (2017-es mérés szerint 600 cm), magassága 25 méter.

„Négyszáz éves fa” a Bükkalján (Tibolddaróc)

Faóriás a Bükkalján. Hagyásfák után kutatva 2017. június 21-én meglátogattuk az ország legidősebb (4-500 éves) és legnagyobb (közel 30 méter magas, 526 cm törzskerületű) csertölgyét (Quercus cerris) Tibolddaróc határában. (A Magyarország legnagyobb fái – Dendrománia c. weblap falistáján a tibolddaróci cserfa a mellmagassági törzskerület szerint csupán a 19. helyen áll.)

A cserfa 2020. augusztusában – a kétfelé ágazó törzs bal oldali ága letörött.

A Bükk(alja) legnagyobb törzskerületű tölgye (Kisgyőr)

A Kisgyőr határában lévő „Községi-legelő” (Hársas-bérc – Cseh-bérc) hajdani fás legelőjének délkeleti csücskében található ez a kéttörzsű kocsányos tölgy (Quercus robur). Az újabb mérések szerint a törzskerülete 1-2 cm-rel meghaladja a 7 métert! (A Dendrománia falistáján egy 2010-es mérés szerint még 695 cm-rel szerepel a mellmagassági törzskörmérete.)

A dél-bükki – bükkaljai hagyásfás legelőkről néhány mondat: itt.

Az öreg kocsányos tölgytől nem messze látható ez az 502 cm törzskörméretű fa.

Bükk hagyásfa a Lófő-tisztáson (Bükkszentkereszt, Bükk)

A „Magyarország legnagyobb fái” c. weblap falistája a bükki Lófő-tisztásról 45 db faegyedet tartalmaz. (300 cm törzskerületet meghaladó juhar 3 db, gyertyán 9 db, 400 cm törzskörméretet meghaladó bükk 33 db). Az itt bemutatott közönséges bükk (Fagus sylvatica) törzskerülete 452 cm, ezzel a Lófő-tisztás bükkfáinak „ranglistáján” a 19. helyen áll. (Saját mérés szerint a Dendrománia nevezett fájának (GPS adat é.sz.-k.h. (fok, perc, mp): 48° 02′ 49″-20° 37′ 49″ ) mellmagassági törzskörmérete 502 cm!)
Bővebben a Lófő-tisztásról.

A Lófő-tisztás egyik legidősebb bükk hagyásfája saját újulatának gyűrűjében – „kintről”

A Lófő-tisztás egyik legidősebb bükk hagyásfája saját újulatának gyűrűjében – „bentről” A dendromania.hu (Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái) falistája szerint ez a 452 cm törzskerületű közönséges bükk (Fagus sylvatica) a Lófő-tisztás bükkfáinak “ranglistáján” a 19. helyen áll. A hajdani fás legelő legnagyobb törzskörmérete 510 cm. (A 2007-es adatot követő újabb mérés szerint ez a bükk 521 cm törzskerületű és már halott.)

A mellmagasági törzskerülete 2 cm-rel meghaladja az 5 métert!

A Lófő-tisztás legnagyobb törzskörméretű bükkfája valóban halott…

„Paphárs” a Somos-bérc tetején (Kisgyőr, Bükk)

A néphagyomány szerint ebben az odvas fában rejtőzött el egy pap az őt üldöző tatárok elől.

„A diósgyőri kincstári erdőgazdasági uradalomban Bekénytől nyugatra esően, kb. egy órajárásnyira található a Paphárs néven ismert, féloldalas, csonka, és erősen odvas hárs, melynek mellmagasságban mért körmérete 4.85 m. Az uradalom természeti emlékként tartja nyilván.” (Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 239. oldal)

A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) jelenleg mért törzskörmérete: 515 cm. Körülötte belőle sarjadt erdőnyi hársfa látható.

A Cserépi-legelő famatuzsálemei (Cserépfalu)

A Bükki Nemzeti Park részét képező 174 hektár kiterjedésű cserépfalui fás legelő (Cinegés, Hideg-kút laposa, Cserépi-legelő, Mész-tető) a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében van. A tájrekonstrukciót (cserjeirtást, szárzúzást, előkészítő kaszálásokat) követően a Mész-hegyen juhokkal, a Hideg-kút-laposán magyar szürkemarhákkal legeltetnek a bérlők. A fás legelő hagyásfái, idős faegyedei nagyobbrészt a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a csertölgy (Q. cerris) fajok között oszlanak meg. A faegyedek törzskörmérete 200-300 cm közötti, de előfordul néhány 400 cm, sőt 500 cm feletti érték is. Az idős fák kora 200 év körüli, de lehetnek 300 éves fák is a területen.

Az elsőként bemutatott faegyed (egyébként egy kocsányos tölgy) tűnik a legnagyobbnak és legöregebbnek. A mellmagassági törzskörmérete meghaladja az 5 métert.

Egy valódi faóriás: a 700 éves szőkedencsi hárs (Marcali-hát)

A szőkedencsi nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) törzskörmérete 1103 cm. Jelenlegi ismereteink szerint ez a legvastagabb törzsű és legőregebb hársfa hazánkban. A legújabb mérések szerint a tövénél kétfelé ágazó fa egyik törzse 728 cm, a másik 548 cm kerületű, tehát az együttes törzskerülete 1133 cm. Magassága jelenleg 20 méter. A fát egy Árpád-kori kápolna mellé ültették, amelynek ma már csak az alapfalai láthatók.

A nagylevelű hárs ma is megtekinthető az örvöskónyi Chernel-kastély parkjában. Korát minimum 300-350 évesre becsülik, magassága 18 méter, törzskerülete 1057 cm.

Palócföldi legelőerdő–hagyásfás legelő tölgyfái (Egercsehi)

A Magas-hegyi-erdő tölgyfáinak (zömében kocsánytalan tölgy és csertölgy) átlagkora 60-80 év között van, a hagyásfák, illetve a hajdani legelőerdő maradványegyedei azonban 150-250 évesnek becsülhetők. 2016. áprilisa és 2016. szeptembere közt több mint 200 db hagyásfát, jellegfát mértünk fel, amelyek mellmagassági törzskerülete 200-260 cm között változik. Van azonban néhány 300 cm fölötti törzskerületű egyed is (14 db), a legnagyobb törzskerület pedig 420 cm! Ezek a hagyásfák a II. katonai felmérésen feltüntetett, az 1860-as években még meglévő 808,5 hektár kiterjedésű erdő élő tanúi.