– és egy gyakorlati javaslat a Kárpát-medence vízmegtartó képességének helyreállítására

(ökológia, organikus vízrajz, vízmegtartó képesség, vízhiányos állapot, vízpótlás, vízvesztés „vízgazdálkodási állapot”, mérnöki szemlélet)

Egy mára eltünt alföldi vízfolyással kapcsolatban feltett kérdésre adott válaszom, egy homokhátsági tudósításra írt megjegyzésem és egy önálló facebook-bejegyzésem foglalata az alábbi írás, amelynek témája a Bodrogköz, a Homokhátság (Kiskunság és Bácska) és általában az Alföld vízhiányos állapotának alapvető oka és az ősi, organikus vízrendszerének helyreállítása. Annak szükségessége és lehetősége. (Teszem ezt annak ellenére, hogy az e témában született tanulmányokkal, tervekkel „Dunát lehet rekeszteni”.)

A „Ticze-patak” eredete és torkolata a II. katonai felmérésen

Megsemmisült a via ferrata („vasalt út”) egy része

(Baráz Csaba facebook-oldalára március 7-én feltett bejegyzés: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1039829729755428&id=100011852312700)

A Gondviselésnek köszönhetően emberéletet nem követelt a 2021. február 21-én, vasárnap hajnalban bekövetkezett katasztrófa, amelynek kiváltó okai – az Etna kitörése, a lemeztektonikai folyamatok Kárpát-medencei hatása, a szombat hajnalban a térségben mért 1,2 magnitúdójú földrengés, a klímaváltozás és egyéb természeti jelenségek, időjárási folyamatok (fagyrepesztés stb.), valamint az alaphelyzetet meghatározó kőzettani-földtani jellemzők mellett – az antropogén hatás. A Bükkben, Felsőtárkány település határában bekövetkezett hegyomlásban az emberi tevékenység (egy „aktív turisztikai” infrastruktúrarendszer kiépítésével együtt járó „fúrás-faragás”) is jelentős mértékben közrejátszott. Sőt, nyilvánvaló, hogy ez tekinthető kiváltó oknak!

A Gondviselésnek köszönhetően emberéletet nem követelt a 2021. február 21-én, vasárnap hajnalban bekövetkezett katasztrófa, amelynek kiváltó okai összetettek…

Időközben az EgerHírek a sziklaomlás kiváltó okairól kérdést intézett az omlással érintett terület vagyonkezelőjéhez, az Egererdőhöz. Az ok-okozati összefüggéseket átértékelő válasz így hangzik:

„A felelősségi viszonyok tisztázása és a további szükséges teendők meghatározása szakvélemény bekérésére került sor. A szakértői anyag megállapításai szerint a sziklaomlás emberi tényezőre nem vezethető vissza, okozója elháríthatatlan külső tényezők összesége (vis major). A helyzet tisztázását követően indikatív ajánlatokat kértünk be szakipari vállalkozásoktól, a szakértői anyagban jelzett – a közút biztonságos megnyitásához szükséges – további műszaki teendők kapcsán.” (Nem tudni mikor állítják helyre a sziklaomlás miatt lezárt útszakaszt a Bükkben. EgerHírek 2021. 05. 12. https://www.egerhirek.hu/2021/05/12/nem-tudni-mikor-allitjak-helyre-az-utat-a-bukkben/kozlekedes/egerhirek)

Bővebben… →

Szőlőhegyek Eger határában

Történeti táj – Tájrégészet. Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban. Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet (Konferencia: Budapest 2017. november 6-7.) Absztrakt

Örökségünk védelme és jövője 4. KERTEK – tudományos konferencia. 2018. február 8-9. Dobó István Vármúzeum, Eger. Program

Baráz Csaba (2018): A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma. Régi szőlőhegyek maradványai és a bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján. In H. Szilasi Ágota (szerk.): Örökségünk védelme és jövője 4. – Kertek c. tudományos konferencia tanulmánykötete.(Studia Agriensia 37.) Eger 95–105. Tanulmány

A Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől. (1964. 05. 06.) Mihály Péter hatvanas és hetvenes években a Mész-hegy és a Nyerges-tető területén készített fényképfelvételei megörökítették az akkor még élő – de mára már eltűnt – hagyományos tájművelési módokat, bemutatják a hajdani felszínborítási típusokat, a mozaikosan elrendeződő kerteket (szőlőket, gyümölcsösöket), erdőket, gyepeket (legelőket és kaszálókat), a szántóföldi parcellákat, valamint a kaptárköveket és a riolittufába faragott bújókat, egyéb sziklahelyiségeket.

Bővebben… →

Transzbükki átkelések

A 2012 óta meghirdetett ún. transzbükki átkelések különlegességét és egyediségét az adja, hogy a nemzeti park természetvédelmi kezelő szervezete, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41 § (1) bekezdésében leírtak és a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet  által meghatározott tevékenységek és alapfeladatok alapján fokozottan védett területeken, látogatóktól elzárt területeken tartanak szakvezetést. A szakvezetett túrák során olyan, elsősorban geológiai és geomorfológiai értékeket mutatunk be az érdeklődőknek, amelyek egyébként nem látogathatók. Természetesen szót ejtünk a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az erdőgazdálkdás és a természetvédelem kapcsolatáról, a tájhasználat történetéről, a természetvédelmi tevékenységről, a fejmegőrzési és élőhelykezelési programokról is.

Az eddigi hét szakvezetett túra során ötször Nagyvisnyóról, kétszer Szilvásváradról indultunk és minden alkalommal érintettük Magyarország legmagasabban nyíló rombarlangját (a Kőrös-barlangot). Mindíg Felsőtárkányban, a BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában fejeztük be egy kiadós vacsorával és beszélgetéssel. Az eddigi túrákról beszámolók és fényképek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók. Most tervezzük a VIII. transzbükki átkelést, annak nyomvonalát – az első terepbejárásról adok áttekintést az alábbiakban. (Baráz Csaba)

(Az alábbi térképet frissítettem: az első 9 Transzbükki átkelés nyomvonalát ábrázolja.)

Az első hét transzbükki átkelés nyomvonala 1. 2012. 02. 18. – 2. 2012. 12. 08. – 3. 2013. 01. 13. (Tiszteletbeli túravezető: Erőss Zsolt) – 4. 2014. 01. 25. (Első Erőss Zsolt emléktúra) – 5. 2015. 01. 31. (Második Erőss Zsolt emléktúra) – 6. 2015. 02. 16. (Az 5. átkelésből kimaradt érdeklődők részére) – 7. 2016. 01. 30. (Harmadik Erőss Zsolt emléktúra) – 8. 2017. 01. 21. (Negyedik Erőss Zsolt Emléktúra) – 9. 2018. január 20. (5. Erőss Zsolt Emléktúra…

A VII. transzbükki átkelésen készült fotók: https://drive.google.com/drive/folders/0B5Ct9ECwNYJ0dFZrcDNyaTRaQ3c?usp=sharing

Bővebben… →

Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában

Készült az alábbi írások alapján:

• Baráz Csaba (2014): Dél-Heves kistájai – különös tekintettel a vízrajzra. In Schmotzer András (szerk.): Szikfok. Dél-Hevesi tanulmányok. Eger. 9-24.
• Baráz Csaba (2014): A Csörsz-ároktól a fokgazdálkodásig. Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában. In Füleky György (szerk.) A táj változásai a Kárpát-medencében. A vízgazdálkodás története a Kárpát-medencében. (X. Tájtörténeti Konferencia kiadványa). Baja, 218-224.

Bevezetés

Az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság és a Közép-Tisza-vidék (a Hevesi-sík, a Gyöngyösi-sík és a Hevesi-ártér kistájak) felszínét a Tisza, a Bükkből és a Mátra vidékéről érkező mellékfolyóinak építő-romboló munkája, valamint az itt élő emberek földhasználati, tájművelési tevékenysége formálta (1. ábra). A régi korok (őskor, népvándorlás kora, középkor) tájművelést meghatározó struktúrái (földépítményei, illetve „mélyítményei”) az alföldi hosszanti sáncárkok és a Tiszát kísérő övzátonyokat átvágó fokok.

1. ábra – Dél-Heves kistájai és a hosszanti sáncárkok nyomvonala. 1 – kistájhatár; 2 – vízfolyás, patakmeder; 3 – holtmeder (Kis-Tarna, Szegyér); 4 – Csörsz-árok; 5 – Alsó-Kis-árok; 6 – „kunhalom”, „földvár”

A Gyöngyösi- és a Hevesi-sík vízrendszerét a régészeti, történeti és okleveles adatok szerint már a rómaiak korában (Császár-kor) szabályozták. Felmerül annak lehetősége, hogy az alföldi hosszanti sáncárkok (Csörsz-árok, Kis-árok, Ördög-árok) nem csupán hadászati-védelmi rendeltetés miatt készültek, hanem a síkvidék vizeinek szabályozásában is szerepet játszottak.

Megerősíti ezt a feltevést a hosszanti sáncárkok dél-hevesi (és dél-borsodi) nyomvonalainak terepi-topográfiai vizsgálata, a Tiszához – illetve a folyó jobb parti fokaihoz – való kapcsolódásaik feltárása. Ezen megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Tisza-szabályozást megelőzően, az organikus tájhasználat (tájművelés) idején a felszíni vizek rendezésében (irányításában, a vízjárás szabályozásában), a térség felszínformálásában ezeknek az ősi, mesterséges földstruktúráknak is nagy szerepe volt.

Bővebben… →

Jegyzettöredék

A hét éve, 2004. szeptember 6-án megkezdett határjárásunk, határkerülésünk során nagyjából 120 km-t tettünk meg gyalog. A Barátosi-(Bratocsa-) hágónál kezdtük vándorlásunkat, amely a Csukáson, a Tatár-havason (Szilon-havas), a Bodzai-hegyekben (Ló-havas), a Háromszéki-havasokban (Vráncsa-hegység, Lakóca, Musátó csoportja), az Ojtoz völgyén és a Nemere gerincén át vezetett az Úz völgyéig. A hét évből, hol családi okok miatt (például Hunor fiam születése), hol pedig munkahelyi elfoglaltságaink miatt mindössze négy alkalommal tudtunk nekirugaszkodni az ezeréves határnak. Minden ősszel egy-egy hetet szakítottunk ki a hétköznapokból és három-négy napot töltöttünk vándorlással, sátorozással a hegyekben.

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Nagy Géza, Varga Tibor és Nagy Attila

 Már ez a 120 km is rengeteg tanulságot hozott: feltárultak azok a geopolitikai elvek, hadászati-védelmi megfontolások, stratégiai tényezők, amelyek az államalapítás-kori széles gyepűből egy hegygerinceken, völgyekben kanyargó vékony vonallá redukálták a modern államhatárt.

Bővebben… →

Csontváry nagy motívumai a lemeztektonika tükrében

Megjelent a „Kiálts telyes torokal” – Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára (Budapest, 2000) c. kötetben

A csupán másolatokban fennmaradt Csontváry-írástöredékek egyik változatában olvashatjuk: „… s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségemben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb tektogenezis festője, nagyobb Raffaelnél.”

Sietek leszögezni: tudom, hogy a tektogenezis szó helyett a napút kifejezés olvasható az „önéletírásban” De azt is tudjuk, hogy az eredeti kéziratban üresen hagyta ezt a helyet és csak később, utólag szúrta be a napút (más változat szerint : plein-air) szót.[1] Azért, mert az égi hang ezen szavát nem értette meg. Kérte az ismétlést, de a hang nem szólalt meg újra. Ez az egy szó nem magyarul hangzott! „A kinyilatkoztatás az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyre megy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősséggel hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.”[2]

A két kifejezés – tektogenezis és napút – azonban mint majd az alábbiakban látni fogjuk nem mond ellent egymásnak, sőt, egymást erősíti. Alábbi feloldási kísérletem Csontváry három fő művének egy új aspektusát tárja fel.

Bővebben… →