Baráz Csaba bejegyzései
Tilos-erdő (Erdőrezervátum Újszentmargitán – 1.)
Tar-kő. Lelombozó erdei körkép (Bükki Nemzeti Park)
Örökerdő?
(Erdőkórbonctan — 1.)
Hogyan teljesül a kincstári vagyonba tartozó erdők esetében az „Erdőtörvény” 10 § (1) bekezdésében kötelezően meghatározott örökerdő-arány? Egyáltalán van ennek jelentősége? Vajon az arányszámokat mi alapján határozták meg?
„Járt erdők” nyomában
A mátrai erdők története a hagyományos erdőhasználat tükrében – a gyöngyösi és a gyöngyössolymosi erdőbirtokok példáján (Lithosphera–II.)
Kulcsszavak: hagyományos népi erdőhasználat/erdőgazdálkodás, erdei legeltető állattartás, „tilalmas erdő”, földközösség, szabad használati jog, birtokelkülönözés, üzemterv, faanyagtermelés, „járt erdő”
A gyöngyössolymosi fáslegelő és a mögötte lévő hajdani legelőerdő a Tarma-tetőn (Fotó: Kozma Attila)
Málta – 1. Magna Mater
Tariska – a Kékes alatt
Málta – 2. Lent mélyen, délen
Tájseb a Tar-kőn
Esettanulmány egy véghasználatról és a fogalmi tisztázatlanságról (Lithosphera–I.)
Tisztelt Hozzászólók! Nagyon sok kérdést, építő-jellegű véleményt kaptam, amelyekre igyekszek válaszolni, de türelmet kérek. A közös ügy miatt is köszönöm az érdeklődést! B. Cs.
A Bükki Nemzeti Park területén található Szilvásvárad 58D erdőrészlet története a WWF honlapján megjelent híradás a hivatásos és közösségi médiában egyaránt nagy visszhangot keltett.
A „Szilvásvárad 58D erdőrészlet” jelű tájsebe madárnézetből
A közfelháborodást kiváltó véghasználat során (amit jelenlegi állapotában nyugodtan minősíthetünk „tarvágás”-nak is) az Egererdő Zrt. – közleménye szerint „a természetvédelmi hatóság engedélyével és a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal egyeztetett módon” – 2018-ban letermelt egy fokozottan védett területtel érintkező idős bükköst.
Élt 180 évet…
Damassa. Vidróczki nyomában – 5.
Exogén vagy endogén eredetű a tó-hegyi kráter(szerű struktúra)?
Feltevés az egerbaktai lápmedencék keletkezésével kapcsolatban
A hegy- és dombvidéki lápjaink alapvetően földcsuszamlással, ún. suvadással kialakult mélyedésekben találhatók. Vízutánpótlásuk általában talajvízből, szivárgó vagy áramló vízből, illetve csapadékból történik. Az Egerbakta határában megbújó „Baktai-tavak” néven ismert tőzegmohás láp(ok) esetében is így gondolták ezt. A területet felépítő kőzeteket és a felszínalaktani jellemzőket megvizsgálva azonban egy ettől gyökeresen eltérő keletkezést valószínűsítek a tómedencéket illetően.
1. kép – Egerbakta, Baktai-tavak (Felső-tó)
A Bükk időszakos karsztforrásairól
Tavaszonként újra aktívak az időszakos karsztforrások
Általában márciusban kezdik meg működésüket a Déli-Bükk az év nagy részében inaktív karsztforrásai, a Vöröskői-alsó-, a Vöröskői-felső-, a Fekete-leni és az Imó-kői-forrás. Ezeken a pontokon hatalmas mennyiségű víztömeg jut a felszínre, két helyszínen igen látványos módon. A Vörös-kő alatti forrás szökőkút-szerűen, mintegy 1,5-2 m magasra tör föl, az Imó-kő közel 40 m magas függőleges sziklafalának aljában pedig barlangból zúdul ki a percenként több ezer liter mennyiségű kristálytiszta víz.
A Vöröskői-alsó-forrás
A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma (Mész-hegy, Nyerges-tető)
Szőlőhegyek Eger határában
Történeti táj – Tájrégészet. Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban. Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet (Konferencia: Budapest 2017. november 6-7.) Absztrakt
Örökségünk védelme és jövője 4. KERTEK – tudományos konferencia. 2018. február 8-9. Dobó István Vármúzeum, Eger. Program
Baráz Csaba (2018): A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma. Régi szőlőhegyek maradványai és a bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján. In H. Szilasi Ágota (szerk.): Örökségünk védelme és jövője 4. – Kertek c. tudományos konferencia tanulmánykötete.(Studia Agriensia 37.) Eger 95–105. Tanulmány
A Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől. (1964. 05. 06.) Mihály Péter hatvanas és hetvenes években a Mész-hegy és a Nyerges-tető területén készített fényképfelvételei megörökítették az akkor még élő – de mára már eltűnt – hagyományos tájművelési módokat, bemutatják a hajdani felszínborítási típusokat, a mozaikosan elrendeződő kerteket (szőlőket, gyümölcsösöket), erdőket, gyepeket (legelőket és kaszálókat), a szántóföldi parcellákat, valamint a kaptárköveket és a riolittufába faragott bújókat, egyéb sziklahelyiségeket.
A Déli-Bükk (inaktív és fosszilis) forrásbarlangjairól
A Pazsag-völgy völgyfőjében, a Nagy- és Kis-Kő-hát alatt, ahol az agyagpala-térszín (jura Lökvölgyi Formáció) érintkezik a Bükk-fennsíkot felépítő mészkőformációval, számos barlang található. A két bejárattal rendelkező Kőháti-barlang (amit Dancza János Ravasz-liknak nevezett) és az Ilus-kúti-barlang (helytelenül: zsomboly) horizontális kiterjedésű vízvezető járatok összessége, a Meander-barlang viszont vertikális kiterjedésű akna-jellegű kürtő. Ezek tehát különböző genetikájú barlangok. Az alábbiakban a Meander-barlangot (és az Esztáz-kői-barlangot) veszem górcső alá – felvetve jelentőségüket a Bükk harmadidőszaki felszínfejlődésében.
Metafizikai érzékenység
Jeles fák
Hagyásfák, faóriások, famatuzsálemek, böhöncök – letűnt korok tájművelésnek utolsó tanúi. Különlegességük nemcsak a méreteikből (törzskerület, magasság) vagy éppen korukból fakad, hanem a történetükből. Ezért különlegesek, egyediek, jelesek. A jeles fák lehetnek jellel ellátottak (mint amilyenek a képesfák, Mária-fák), avagy ők maguk a jelzők (határjelölők vagy éppen jeles események, csodás történések emlékei). Van olyan fa, amelyhez szakralizáló hagyomány fűződik és van olyan, amely a hajdani organikus világ máig megmaradt tanúja.
A jeles fák – így vagy úgy – kiemelkednek a növényvilágból: nem csupán társulásalkotó egyedek, nem csak egy-egy növányfaj képviselői. A jeles fa nem csupán élőlény, hanem géniusz, entitás. (Mint ahogy az erdő sem csupán faanyagtermesztő hely.) A hagyásfák a régi (szerves műveltségű) ember és a természet hajdan harmonikus viszonyának utolsó fennmaradt képviselői. Általuk üzen a múlt… Kérdés, hogy megértjük-e az üzenetet?
A zsennyei “Ezeréves tölgy” 2004. 08. 03-án még méltóságteljesen állta az évszázadok viharait. 2006 tavaszán azonban szétszakadt az ország legöregebb, leghatalmasabb kocsányos tölgyének (Quercus robur) robusztus törzse. Az élete teljében 1020 cm törzskerületű, 23 m magasságú faóriás összeomlott, a Pro Natúra-díj “modellje” elpusztult…
Hajdani fáslegelők nyomában – Déli-Bükk, Bükkalja
Ezzel a címmel a Bükk-vidék (különös tekintettel a Déli-Bükk és a Bükkalja) ma még fellelhető, beazonosítható hajdani fáslegelőit, legelőerdő-részleteit (sok esetben már csak azok beerdősödött, cserjésedő maradványait) mutatom be.
Magyar szürkemarha-gulya a Cserépi-legelőn (Hideg-kút-laposa, Cinegés)
A Déli-Bükk és a Bükkalja fáslegelő–legelőerdő fragmentumai (kutatási területek)
Az ember az őskőkor óta járja az erdőt: eleinte csak gyűjtögetett és vadászott benne, a neolitikum óta viszont egy komplexebb használat révén (át)alakította azt. A Kárpát-medence belső területein mindenütt ún. „járt erdők” voltak, amelyek az ember és a természet viszonylag harmonikus „együttélése” („együttműködése”) következtében jöttek létre – és amelyek elsődleges rendeltetése az újkorig nem a faanyag-igény (tüzifa, épületfa stb.) kielégítése volt, hanem az élelemszerzés, a különböző haszonvételek, az állattartás, a legeltetés. (Vadonnak azok a Kárpátok hegyvonulatain, az összefüggő, hatalmas montán bükkösök és a fenyvesek tekinthetők, ahová csak vadászni járt az ember.)
„A járt erdők között is a legelőnek, kaszálónak alkalmas tölgyeseket becsülték legtöbbre. A tölgy nemcsak makktermése miatt volt értékes a legeltető állattartó gazdaságok számára. A természettől ritkásan növő tölgyfák alatt elég dúsan terem a fű, s azt a lombos árnyékban nyáron sem égeti ki a nap. A tölgyes erdő a füves tisztásaival … egész éven át legelőnek használható, legeltetéstől megkímélt részei pedig kaszálónak is alkalmas. Tölgyes erdőkben a gulyák, ménesek élelmet találtak akár egész éven át. Sok településről jegyezték fel a 17–18. században, hogy legelője, kaszálója nincs, csak az erdőben.” (Magyar néprajz I.1. Táj, nép, történelem. Budapest 2011)
A Kárpát-medencére, a magyarságra jellemző hagyományos erdőhasználat, népi erdőgazdálkodás lényegét, rendszerét – az organikus tájművelés ethoszát – a néprajzi kutatások tárták fel. A „járt erdők” (a ligetes-fás erdők, legelőerdők és hagyásfás legelők) utolsó fragmentumai (sok esetben beerdősödött, degradált foltjai) még néhány helyen fellelhetők hazánkban. A Bükkben, a Bükkalján és a Bükkhát területén megtalálható, beazonosítható legelőerdő-fáslegelő-komplexek hajdanán zónába rendeződtek, a hegységet körbevevő települések és a Bükk-fennsík (Központi-Bükk) között övezetet alkottak! Ezekkel a bükkvidéki legelőerdőkkel, fáslegelőkkel (az erdei pásztorkodással) kapcsolatos kutatásokról, felmérésekről számolok be ezen a folyamatosan bővülő tartalmú webhelyen.
Hajdani fáslegelők nyomában – A Lófő-tisztás
A 18. századi „erdőirtások” nyomán kialakított Lófő-tisztás jelenleg nyílt gyepterületek, legelőerdő-részletek és beerdősödött fáslegelők (valamint ültetett „erdők”) mozaikjából álló tájrészlet. A diósgyőri koronauradalom hajdani területén található hagyásfás „irtásrét” létrejöttét az erdei iparok, fennmaradását pedig az összuradalmi birtokpolitika és az erdei állattartás jelentős szerepe tette lehetővé.
Tanulmány a Lófő-tisztás tájtörténetéről:
A Lófő-tisztás egyik legidősebb bükk hagyásfája saját újulatának gyűrűjében – „kintről”
Tájsebek és a „fenntartható erdőgazdálkodás”
Esettanulmány a „természetszerű” erdőkép eltüntetéséről és a folyamatos erdőborítás („fenntartása melletti erdőgazdálkodás”) ideák szintjén történő megrekedéséről. A felsőtárkányi erdészet által vagyonkezelt jónéhány erdőrészlet sok-sok részletéről, valamint egy elhúzódó (vagy éppen végleg elillanó) paradigmaváltásról – a „folyamatos erdőborítás” ellehetetlenítéséről, az erdei életközösségek elpusztításáról… a Bükki Nemzeti Parkban.
Kulcsszavak: tarvágás, fokozatos felújítóvágás, folyamatos erdőborítás, erdőtörvény
Hol az erdő? Kilátás a Felsőtárkány 115/D erdőrészletéből. Háttérben a Fekete-len nyugati oldala (140/a és 140/B erdőrészletekkel
Ismeretlen barlang (sziklaszentély) a Bükkben!
Barlangszentély (?)
A Triangulum-barlang. A – függőleges felületű kőlap; B – kőtömbökkel betömedékelt járat (breccsás zóna?); C – megbillent négyzetes kőtömb (oltárkő?)
A legjobb tudásom szerint ez idáig ismeretlen (tehát sem a természetvédelemért felelős minisztérium Országos Barlangnyilvántartásában, sem a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közhiteles barlangnyilvántartásában nem szereplő) barlangot találtam a Bükkben. A felfedezés az Őr-kő előterében lévő Oltár-kő (megalitikus kőemlék, őskori menhir) kapcsán elvégzett kontrollméréseknek köszönhető. (Bővebben: Megalitikus emlék a Bükkben)
Kilátás az Oltár-kőről (Háttérben a Hegyes-kő)
A bejárt útvonalak és a felvett pontok, valamint az eddig nyilvántartásba vett barlangok térképe (szerk.: Baráz Csaba)
Megalitikus emlék a Bükkben
(Jeles kő az Őr-kő alatt. Egy több mint fél évtizedes kutatásra emlékezve)
A Bükk-fennsík nyugati elvégződésén, az Őr-kő sziklafalának előterében, nem messze az Őrkő-háztól található az Oltár-kő nevű földrajzi hely. Ugyanitt, az erdőben egy közel négy méter magas (és négy méterszer másfél méter alapterületű), a környezetéből élesen kimagasló sziklataréjra bukkanhatunk, amely véleményem szerint egy őskori sztélé, azaz emberek által felállított kőtömb. Ez a magányos szikla tehát – nagy valószínűséggel – hazánk egyetlen in situ helyzetű őskori kő-sztéléje, azaz egy több ezer éve álló menhir!
Oltár-kő. A névadó kő-sztélé
A menhir nyugat felől
From the Devil’s towers to the rocks with horse-shoe tracks
Marked stones and places of fable in the Mátra Forest (NE-Hungary)
(Written and compiled by: Csaba Baráz, Gábor Kiss)
Marked stones, places of fable are rock formations, other geological, geomorphologic and hydrologic formations or geographical places that are related to some kind of sacral tradition (local legends, origin myths), or that were transformed or carved due to the spiritual or religious inspiration of human beings, bearing the traces of the mankind’s non-profane forming activities. Marked: labelled, tagged; or figuratively: special, remarkable, unique. Those sacral (sacred, holy, heaven-born), cultic (linked with religious activities), or magic (entrancing, enchanting, in some cases satanic, witching) landforms, rock formations, archaic stone structures, stone recessions (rock chambers, cellar, cabins) are classified as such that – according to the traditions – transmit the message (or impact) of powers above the level of common, everyday existence.
The idol rocks of Sirok (Photo by: Cs. B.)
Legends, myths connected to given natural features, landscape elements – as, for example, the motive of lapidifying – mean more than notions inspired by the form and their origin can be traced back to deeper reasons: the manifestation of this more hidden effect is the so-called genius loci, i.e. the spirit of the place. Marked geographical places present in the folklore, or in literature, geological formations, landforms with origin myths, and place-names with reference to certain ceremonies, some kind of sacrament, or cultic practises basically represent the sacral dimensions of the landscape (metageography) (Baráz, Cs. 2002/a).
The cinder cone of the Ördögtorony (Devil’s tower) stands at the side of the Mész-tető (Photo by Cs. B.)
A broader definition of marked stones and places of fable, beyond the sacral level, also includes the profane landscape elements and local legends related to everyday life, economic activities, scientific research, as these geographical locations may also be part of our cultural heritage.
Marked rocks and places of table in the Mátra Forest (Hungary)
Sziklaoltár a Tarna fölött
A Mátra és a Bükk vidékének legismertebb, legnevezetesebb erődítése a Tarna völgye fölé magasodó siroki vár, amelynek története e táj történelmét is reprezentálja. A sziklás hegyormon omladozó rom megkapó szépségét bizarr kőtornyok, tufából kipreparálódott „kőgombák” fokozzák. A több méter magas „kőbálványok” mögött egy lefaragott tetejű sziklatömb – kitűnő kilátóhely – magasodik: a Törökasztal. Terméskőbe vésett tálalakú mélyedései, csatornái évszázadok óta némán őrzik titkukat: vajon kik, mikor és milyen célból alakították ki azokat? Mennyiben függnek össze a várral, annak történetével? Beilleszthetők-e a Tarna völgyében található szakrális elemek együttesébe?
A siroki vár és a bálványkövek látképe (képeslap a 20. sz. elejéről)
A vár és a sziklafolyosók
A meredek sziklafalakkal övezett hegytetőn emelkedő építmény két részből áll, egy felsőből, amely a sziklacsúcsra épült s eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár volt, valamint az alsó várból, melyet két óolasz rendszerű bástya erősített meg.
A siroki vár alaprajza Kovács Béla nyomán. A – alsó vár; B – sziklavár; C – szálkőzetből kifaragott kapuszerű struktúra; D – sziklába vágott árok; E – kút; F – „mulató”; a – sziklafolyosók; b – kazamata; c – kőfülkék
Ablakos-kő-völgy (Bükk – 2016. 12. 14.)
Transzbükki átkelések
A 2012 óta meghirdetett ún. transzbükki átkelések különlegességét és egyediségét az adja, hogy a nemzeti park természetvédelmi kezelő szervezete, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41 § (1) bekezdésében leírtak és a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet által meghatározott tevékenységek és alapfeladatok alapján fokozottan védett területeken, látogatóktól elzárt területeken tartanak szakvezetést. A szakvezetett túrák során olyan, elsősorban geológiai és geomorfológiai értékeket mutatunk be az érdeklődőknek, amelyek egyébként nem látogathatók. Természetesen szót ejtünk a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az erdőgazdálkdás és a természetvédelem kapcsolatáról, a tájhasználat történetéről, a természetvédelmi tevékenységről, a fejmegőrzési és élőhelykezelési programokról is.
Az eddigi hét szakvezetett túra során ötször Nagyvisnyóról, kétszer Szilvásváradról indultunk és minden alkalommal érintettük Magyarország legmagasabban nyíló rombarlangját (a Kőrös-barlangot). Mindíg Felsőtárkányban, a BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában fejeztük be egy kiadós vacsorával és beszélgetéssel. Az eddigi túrákról beszámolók és fényképek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók. Most tervezzük a VIII. transzbükki átkelést, annak nyomvonalát – az első terepbejárásról adok áttekintést az alábbiakban. (Baráz Csaba)
(Az alábbi térképet frissítettem: az első 9 Transzbükki átkelés nyomvonalát ábrázolja.)
Az első hét transzbükki átkelés nyomvonala 1. 2012. 02. 18. – 2. 2012. 12. 08. – 3. 2013. 01. 13. (Tiszteletbeli túravezető: Erőss Zsolt) – 4. 2014. 01. 25. (Első Erőss Zsolt emléktúra) – 5. 2015. 01. 31. (Második Erőss Zsolt emléktúra) – 6. 2015. 02. 16. (Az 5. átkelésből kimaradt érdeklődők részére) – 7. 2016. 01. 30. (Harmadik Erőss Zsolt emléktúra) – 8. 2017. 01. 21. (Negyedik Erőss Zsolt Emléktúra) – 9. 2018. január 20. (5. Erőss Zsolt Emléktúra…
A VII. transzbükki átkelésen készült fotók: https://drive.google.com/drive/folders/0B5Ct9ECwNYJ0dFZrcDNyaTRaQ3c?usp=sharing
Úton Etruriában (Közép-Olaszország – 2016)
Az etruszkok nyomában: Toscana, Róma és Lazio, Umbria, Emilia-Romagna
Toszkána belsejében: Volterra környéke
Mandulafenyő
Dúl bennem ÉSZAK-DÉL háborúja, ezért is nagy jelentőségű a nyári itáliai UTAZÁSOM, kalandozásom családommal. Különleges élmény volt belemerülni a DÉLI archetípusú emberek tengerébe, a DÉL géniuszát hordozó-teremtő tájba. Jó volt keresni-kutatni lelkivilágom ősforrását.