A 18. századi „erdőirtások” nyomán kialakított Lófő-tisztás jelenleg nyílt gyepterületek, legelőerdő-részletek és beerdősödött fáslegelők (valamint ültetett „erdők”) mozaikjából álló tájrészlet. A diósgyőri koronauradalom hajdani területén található hagyásfás „irtásrét” létrejöttét az erdei iparok, fennmaradását pedig az összuradalmi birtokpolitika és az erdei állattartás jelentős szerepe tette lehetővé.
Tanulmány a Lófő-tisztás tájtörténetéről:
A Lófő-tisztás egyik legidősebb bükk hagyásfája saját újulatának gyűrűjében – „kintről”
A Lófő-tisztás egyik legidősebb bükk hagyásfája saját újulatának gyűrűjében – „bentről” A dendromania.hu (Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái) falistája szerint ez a 452 cm törzskerületű közönséges bükk (Fagus sylvatica) a Lófő-tisztás bükkfáinak „ranglistáján” a 19. helyen áll. A hajdani fás legelő legnagyobb törzskörmérete 510 cm. (A 2007-es adatot követő újabb mérés szerint ez a bükk 521 cm törzskerületű és már halott.)
A Lófő-tisztás teljes egészében erdőtervezett terület, erdő művelési ágba tartozik. A következő erdőrészletek találhatók a hajdani irtásrét–fáslegelő jellegű tájtörténeti struktúra területén: Kisgyőr 13/A, 13/C, 13/D, 13/TI1, 16/G, 16/H, 16/I, 16/J, 16/TI; Bükkszentkereszt 25/A, 25/B, 25/C, 25/TI1, 27/I,27/TI. Az erdőtervezett területből, a hajdani irtásrétből mindösszesen 39,02 hektár tisztás (egyéb részlet: 13/TI1, 16/TI, 25/TI1, 27/TI). A 25/A és a 25/B erdőrészletek klasszikus fáslegelők voltak 160 éves bükk és gyertyán hagyásfákkal (Térkép; Táblázat). A hajdani fáslegelő-maradvány faanyagtermelést nem szolgáló erdő művelési ágba sorolt területete napjainkra – megfelelő kezelés hiányában – teljesen beerdősödött, záródott.
A Lófő-tisztás területe teljes egészébe erdő művelési ágban szerepel az erdészeti üzemtervi térkép szerint
Táblázat. A Lófő-tisztás erdőrészleteinek leírása az erdőtervi leírólapok alapján (Forrás: NÉBIH. Felvétel éve: 2006)
A Lófő-tisztás erdőtervezett, de tisztásként nyilvántartott erdőrészleteit a természetvédelmi kezelési elvárásoknak megfelelően kaszálással és legeltetéssel tartja fenn a vagyonkezelő, az Északerdő Zrt. Nagyobb a probléma a hajdani hagyásfás legelőrészleteket magába foglaló 25/A és a 25/B erdőrészletek esetében, amelyek rendeltetése természetvédelmi és tájképvédelmi, a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódja pedig teljes korlátozást ír elő. Itt tehát semminemű beavatkozás nem történik, holott szükség lenne rá, mivel a két erdőrészlet beerdősödött, a sűrű újulat teljesen elnyomja a hajdani hagyásfákat. Ezen erdőrészletek esetében fontos lenne a beavatkozás, az erdő gyérítése, a hagyásfák kiszabadítása, a hajdani fás legelő struktúrájának helyreállítása.
A 25/A erdőrészlet
Tavalyi diplomamunkájában és dolgozataiban Bartus Petra még azt írta, hogy célszerű volna a két erdőrészlet erdő művelési ág alól történő kivétele, mert a jelenlegi jogszabályi környezet nem teszi lehetővé az erdőben történő legeltetést. (Bartus Petra: A Lófő-tisztás. A tájhasználat változásai a Délkeleti-Bükkben – a 18. századtól napjainkig. In Füleky György szerk.: A táj változásai a Kárpát-medencében. Tájgazdálkodás, tájtermelés; hungarikum és helyi értékek a mezőgazdaság területén – történeti áttekintés. XI. tájtörténeti konferencia kiadványa. Gyöngyös, 116-123.)
Közben az országgyűlés elfogadta az erdőtörvény módosítását, amely az erdei haszonvételek közt megemlíti az erdei legeltetés lehetőségét is. (Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosítása 43 § – Az Evt. 68 §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „Erdei haszonvételnek minősül az erdő anyagi javainak és nem anyagi jellegű szolgáltatásainak a hasznosítása, így különösen: … k) az erdei legeltetés…”)
Így tehát a napjainkra beerdősödött, záródott, de „faanyagtermelést nem szolgáló” kvázi erdőrészletek újulatának kiritkítása, a fiatal faegyedek eltávolítása (és ahol szükséges cserjeirtás elvégzése) után a „felnyitott”, ligetessé tett legelőerdő–fáslegelő-komplex akár legeltetéssel is fenntartható lesz.
Mindenütt így kellene kinéznie a Lófő-tisztásnak
Bővebben: Zöld Horizont 2016/1. szám; Tájökológiai Lapok 2017/1. szám
