Táj, tér. kép kategória bejegyzései

Néhány gondolat az Alföld organikus vízrajzáról

– és egy gyakorlati javaslat a Kárpát-medence vízmegtartó képességének helyreállítására

(ökológia, organikus vízrajz, vízmegtartó képesség, vízhiányos állapot, vízpótlás, vízvesztés „vízgazdálkodási állapot”, mérnöki szemlélet)

Egy mára eltünt alföldi vízfolyással kapcsolatban feltett kérdésre adott válaszom, egy homokhátsági tudósításra írt megjegyzésem és egy önálló facebook-bejegyzésem foglalata az alábbi írás, amelynek témája a Bodrogköz, a Homokhátság (Kiskunság és Bácska) és általában az Alföld vízhiányos állapotának alapvető oka és az ősi, organikus vízrendszerének helyreállítása. Annak szükségessége és lehetősége. (Teszem ezt annak ellenére, hogy az e témában született tanulmányokkal, tervekkel „Dunát lehet rekeszteni”.)

A „Ticze-patak” eredete és torkolata a II. katonai felmérésen

Sziklaomlás a felsőtárkányi Kő-közben.

Megsemmisült a via ferrata („vasalt út”) egy része

(Baráz Csaba facebook-oldalára március 7-én feltett bejegyzés: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1039829729755428&id=100011852312700)

A Gondviselésnek köszönhetően emberéletet nem követelt a 2021. február 21-én, vasárnap hajnalban bekövetkezett katasztrófa, amelynek kiváltó okai – az Etna kitörése, a lemeztektonikai folyamatok Kárpát-medencei hatása, a szombat hajnalban a térségben mért 1,2 magnitúdójú földrengés, a klímaváltozás és egyéb természeti jelenségek, időjárási folyamatok (fagyrepesztés stb.), valamint az alaphelyzetet meghatározó kőzettani-földtani jellemzők mellett – az antropogén hatás. A Bükkben, Felsőtárkány település határában bekövetkezett hegyomlásban az emberi tevékenység (egy „aktív turisztikai” infrastruktúrarendszer kiépítésével együtt járó „fúrás-faragás”) is jelentős mértékben közrejátszott. Sőt, nyilvánvaló, hogy ez tekinthető kiváltó oknak!

A Gondviselésnek köszönhetően emberéletet nem követelt a 2021. február 21-én, vasárnap hajnalban bekövetkezett katasztrófa, amelynek kiváltó okai összetettek…

Időközben az EgerHírek a sziklaomlás kiváltó okairól kérdést intézett az omlással érintett terület vagyonkezelőjéhez, az Egererdőhöz. Az ok-okozati összefüggéseket átértékelő válasz így hangzik:

„A felelősségi viszonyok tisztázása és a további szükséges teendők meghatározása szakvélemény bekérésére került sor. A szakértői anyag megállapításai szerint a sziklaomlás emberi tényezőre nem vezethető vissza, okozója elháríthatatlan külső tényezők összesége (vis major). A helyzet tisztázását követően indikatív ajánlatokat kértünk be szakipari vállalkozásoktól, a szakértői anyagban jelzett – a közút biztonságos megnyitásához szükséges – további műszaki teendők kapcsán.” (Nem tudni mikor állítják helyre a sziklaomlás miatt lezárt útszakaszt a Bükkben. EgerHírek 2021. 05. 12. https://www.egerhirek.hu/2021/05/12/nem-tudni-mikor-allitjak-helyre-az-utat-a-bukkben/kozlekedes/egerhirek)

Bővebben…

Exogén vagy endogén eredetű a tó-hegyi kráter(szerű struktúra)?

Feltevés az egerbaktai lápmedencék keletkezésével kapcsolatban

A hegy- és dombvidéki lápjaink alapvetően földcsuszamlással, ún. suvadással kialakult mélyedésekben találhatók. Vízutánpótlásuk általában talajvízből, szivárgó vagy áramló vízből, illetve csapadékból történik. Az Egerbakta határában megbújó „Baktai-tavak” néven ismert tőzegmohás láp(ok) esetében is így gondolták ezt. A területet felépítő kőzeteket és a felszínalaktani jellemzőket megvizsgálva azonban egy ettől gyökeresen eltérő keletkezést valószínűsítek a tómedencéket illetően.

1. kép – Egerbakta, Baktai-tavak (Felső-tó)

Bővebben…

A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma (Mész-hegy, Nyerges-tető)

Szőlőhegyek Eger határában

Történeti táj – Tájrégészet. Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban. Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet (Konferencia: Budapest 2017. november 6-7.) Absztrakt

Örökségünk védelme és jövője 4. KERTEK – tudományos konferencia. 2018. február 8-9. Dobó István Vármúzeum, Eger. Program

Baráz Csaba (2018): A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma. Régi szőlőhegyek maradványai és a bükkaljai kőkultúra emlékei a Bükkalján. In H. Szilasi Ágota (szerk.): Örökségünk védelme és jövője 4. – Kertek c. tudományos konferencia tanulmánykötete.(Studia Agriensia 37.) Eger 95–105. Tanulmány

A Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől. (1964. 05. 06.) Mihály Péter hatvanas és hetvenes években a Mész-hegy és a Nyerges-tető területén készített fényképfelvételei megörökítették az akkor még élő – de mára már eltűnt – hagyományos tájművelési módokat, bemutatják a hajdani felszínborítási típusokat, a mozaikosan elrendeződő kerteket (szőlőket, gyümölcsösöket), erdőket, gyepeket (legelőket és kaszálókat), a szántóföldi parcellákat, valamint a kaptárköveket és a riolittufába faragott bújókat, egyéb sziklahelyiségeket.

Bővebben…

Ablakos-kő-völgy (Bükk – 2016. 12. 14.)

Transzbükki átkelések

A 2012 óta meghirdetett ún. transzbükki átkelések különlegességét és egyediségét az adja, hogy a nemzeti park természetvédelmi kezelő szervezete, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41 § (1) bekezdésében leírtak és a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet  által meghatározott tevékenységek és alapfeladatok alapján fokozottan védett területeken, látogatóktól elzárt területeken tartanak szakvezetést. A szakvezetett túrák során olyan, elsősorban geológiai és geomorfológiai értékeket mutatunk be az érdeklődőknek, amelyek egyébként nem látogathatók. Természetesen szót ejtünk a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az erdőgazdálkdás és a természetvédelem kapcsolatáról, a tájhasználat történetéről, a természetvédelmi tevékenységről, a fejmegőrzési és élőhelykezelési programokról is.

Az eddigi hét szakvezetett túra során ötször Nagyvisnyóról, kétszer Szilvásváradról indultunk és minden alkalommal érintettük Magyarország legmagasabban nyíló rombarlangját (a Kőrös-barlangot). Mindíg Felsőtárkányban, a BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában fejeztük be egy kiadós vacsorával és beszélgetéssel. Az eddigi túrákról beszámolók és fényképek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók. Most tervezzük a VIII. transzbükki átkelést, annak nyomvonalát – az első terepbejárásról adok áttekintést az alábbiakban. (Baráz Csaba)

(Az alábbi térképet frissítettem: az első 9 Transzbükki átkelés nyomvonalát ábrázolja.)

Az első hét transzbükki átkelés nyomvonala 1. 2012. 02. 18. – 2. 2012. 12. 08. – 3. 2013. 01. 13. (Tiszteletbeli túravezető: Erőss Zsolt) – 4. 2014. 01. 25. (Első Erőss Zsolt emléktúra) – 5. 2015. 01. 31. (Második Erőss Zsolt emléktúra) – 6. 2015. 02. 16. (Az 5. átkelésből kimaradt érdeklődők részére) – 7. 2016. 01. 30. (Harmadik Erőss Zsolt emléktúra) – 8. 2017. 01. 21. (Negyedik Erőss Zsolt Emléktúra) – 9. 2018. január 20. (5. Erőss Zsolt Emléktúra…

A VII. transzbükki átkelésen készült fotók: https://drive.google.com/drive/folders/0B5Ct9ECwNYJ0dFZrcDNyaTRaQ3c?usp=sharing

Bővebben…

Eltitkolt erdő

Egy 19. századi legelőerdő és fáslegelő maradványa Egercsehi határában

A lombos erdőkben végzett legeltetés az államalapítástól egészen a huszadik század elejéig országos gyakorlat volt, amiről történeti források, tanulmányok garmadája tudósít. A hagyományos állattartás, az erdei legeltetés (és makkoltatás) révén az ember (a pásztor és a faluközösség együttesen) egy átmeneti tájtípust, illetve egy mozaikos, diverz tájképet alakított ki. A legelőerdő (még erdő) és a fás legelő (már gyep) organikus tájművelés (több mint tájhasználat) eredménye. Végtelenül sérülékeny társulásról van szó: hajdan a túllegeltetés, az intenzív állattartás a legelőerdő kikopárosodását, sok esetben az erdő teljes eltűnését okozta, napjainkban pedig a legeltetéses állattartás visszaszorulása a fáslegelők becserjésedését, beerdősödését, degradációját vonja maga után.

Mivel a dombvidék sovány földje nem volt alkalmas szántóföldi művelésre, éppen csak a saját szükségleteit kielégítő mennyiségű gabonát tudták kicsikarni belőlük, ezért a palócság inkább állattenyésztéssel foglalkozott, mint földműveléssel. Az Észak-magyarországi-középhegység nagyobbrészt erdővel borított hegy- és dombvidékén pedig alapvetően erdei pásztorkodást folytatott az itt élő palócság.

Az alábbiakban egy olyan erdőfoltot mutatok be, és vázolom fel tájtörténetét, amely erről a tradicionális tájhasználati formáról tanúskodik és amely a Bükk hegység északnyugati határát alkotó dombvidéken, Egercsehi határában maradt fenn napjainkig.

Tanulmány a Magas-hegyi erdőről:

cimlap_img_6516___magas-hegyi-erdo

cimlap_img_2953___magas-hegyi-erdo

Erdő a Magas-hegyen

Bővebben…

A Csörsz-ároktól a fokgazdálkodásig

Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában

Készült az alábbi írások alapján:

  • Baráz Csaba (2014): Dél-Heves kistájai – különös tekintettel a vízrajzra. In Schmotzer András (szerk.): Szikfok. Dél-Hevesi tanulmányok. Eger. 9-24.
  • Baráz Csaba (2014): A Csörsz-ároktól a fokgazdálkodásig. Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában. In Füleky György (szerk.) A táj változásai a Kárpát-medencében. A vízgazdálkodás története a Kárpát-medencében. (X. Tájtörténeti Konferencia kiadványa). Baja, 218-224.

Bevezetés

Az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság és a Közép-Tisza-vidék (a Hevesi-sík, a Gyöngyösi-sík és a Hevesi-ártér kistájak) felszínét a Tisza, a Bükkből és a Mátra vidékéről érkező mellékfolyóinak építő-romboló munkája, valamint az itt élő emberek földhasználati, tájművelési tevékenysége formálta (1. ábra). A régi korok (őskor, népvándorlás kora, középkor) tájművelést meghatározó struktúrái (földépítményei, illetve „mélyítményei”) az alföldi hosszanti sáncárkok és a Tiszát kísérő övzátonyokat átvágó fokok.

1_ábra_Baráz_Csaba

1. ábra – Dél-Heves kistájai és a hosszanti sáncárkok nyomvonala. 1 – kistájhatár; 2 – vízfolyás, patakmeder; 3 – holtmeder (Kis-Tarna, Szegyér); 4 – Csörsz-árok; 5 – Alsó-Kis-árok; 6 – „kunhalom”, „földvár”

A Gyöngyösi- és a Hevesi-sík vízrendszerét a régészeti, történeti és okleveles adatok szerint már a rómaiak korában (Császár-kor) szabályozták. Felmerül annak lehetősége, hogy az alföldi hosszanti sáncárkok (Csörsz-árok, Kis-árok, Ördög-árok) nem csupán hadászati-védelmi rendeltetés miatt készültek, hanem a síkvidék vizeinek szabályozásában is szerepet játszottak.

Megerősíti ezt a feltevést a hosszanti sáncárkok dél-hevesi (és dél-borsodi) nyomvonalainak terepi-topográfiai vizsgálata, a Tiszához – illetve a folyó jobb parti fokaihoz – való kapcsolódásaik feltárása. Ezen megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Tisza-szabályozást megelőzően, az organikus tájhasználat (tájművelés) idején a felszíni vizek rendezésében (irányításában, a vízjárás szabályozásában), a térség felszínformálásában ezeknek az ősi, mesterséges földstruktúráknak is nagy szerepe volt.

Bővebben…

Vaskapu – Kővulvák földjén

A Lepenai-örvény mezolitikumi emlékei

Vágólap01

Jegyzetek az Al-Duna szakrális földrajzához

Lepenski_Vir_mezolitikus_szobor_2A Kárpát-medence (a Kárpát-nagytáj) különös pontja a Duna Vaskapunak nevezett szakasza. Túl azon, hogy hazánk, a (horvát és szlavóniai részek nélküli) történeti Magyarország legdélebbi és legalacsonyabb pontja, egyúttal a „kárpáti kultúra” forrásvidéke – kulcs a Kárpát-medence szakrális földrajzához. Miközben barátaimmal alaposan bebarangoltuk a vidéket („letapogattuk” mind a „szerb”, mind a „román” oldalt), felmerült bennem a kérdés, hogy az európai korai civilizáció bölcsőjét a mediterráneumban kell-e keresnünk vagy esetleg itt az Al-Duna mentén? Az itt feltárt Lepenski Vir-i műveltség összekötő láncszem a Földközi-tenger térsége és a Kárpát-medence között? Avagy a kőkori civilizáció eredője? Bölcsője.

lepenski-vir1

Bővebben…

Tűzben született táj

Kaptárkövek a Bükkalján

Hír: 2013. június 7-én, pénteken ünnepélyes rendezvény keretében megnyílt Cserépfalu határában, a Bükk hegység peremén a Hór-völgyi Látogatóközpont, benne a bükkaljai kőkultúrát bemutató kiállítás.

(Érdemes rákattintani: virtuális tanösvény a Bükkben)

IMG_7466Abstract: Az Északi-középhegységben lévő Bükk hegység déli hegylábfelszínét, a Bükkalja nevű dombvidék nagy részét sziliciumgazdag vulkáni kőzetek építik fel. A zömében riolitos összetételű ártufák és az ignimbritek a Föld leghevesebb, legpusztítóbb – pliniusi, ultrapliniusi – vulkáni kitöréseinek miocén korú képződményei. A jégkori felszínfejlődés meghatározó tényezői (a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás) preparálták ki az ún. kaptárkövek különleges kúpjait, sziklavonulatait, melyek oldalába a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak.

A Bükkalja területén, a siroki Vár-hegy és a kácsi Kecske-kő között több nagy csoportban láthatók olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A fülkékkel rendelkező, lenyűgözően szép földtani képződmények a kaptárkövek. Mivel a bükkaljai fülkés kőtornyok, sziklakúpok anyagát a miocénben zajló heves vulkáni tevékenység hozta létre, ezért először a kaptárkövek természetföldrajzi hátterét mutatom be, majd a fülkés sziklák kultúrtörténeti vonatkozásait. (1. kép) A Kaptárkőtár oldalon pedig a kaptárkövekről készült fotóim tekinthetők meg.

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

IMG_8259

A kaptárkövek a táj szakrális elemei (Fotó: Baráz Csaba)

Bővebben…

Ararát – A Hegy

Ahol Noé bárkája megfeneklett. Gondolatok a Genezis földrajzáról

Baráz Csaba kelet-anatóliai útinapló-töredéke. Rövidített változata megjelent a Földgömb 2012/2. számában

2009. augusztus 16. 11 óra 30. perc – Atatürk repülőtér, Istanbul – Tízezer méter magasan, rakit kortyolgatva

DSCF0830_6_campBecsekkoláskor zavartan kért tőlünk elnézést a török légitársaság alkalmazottja: túlfoglalás történt. A több mint egy hónapja, a hazaútra lefoglalt, turistaosztályra váltott helyünket eladták. Kérdésére, hogy helyette elfogadjuk-e a business class szolgáltatásait, „lemondóan” válaszoltuk, hogy ért már bennünket nagyobb megrázkódtatás is kacskaringós életünk során.

Miután társaimmal – Gáborral és Zsolttal, akikkel tavaly ősszel a Rodope hegység trák kultikus sziklaszentélyeit derítettük fel – kényelmesen elhelyezkedtünk a Turkish Airlines Isztambul-Budapest járatán, a business class turistaosztálynál tágasabb ülésein és a felszállás után kézbevettük SkyLife magazin augusztusi kiadását, fellapozva azt, Nasuh Mahruki szép képekkel illusztrált riportjára bukkantunk. Az írás a neves német természettudós és utazó, a dorpati (ma: Tartu Észtországban) egyetem professzora, Freidrich Wilhelm Parrot (1792. október 14. –1841. január 15.) és fiatal kísérője, a később híressé vált örmény költő és pedagógus, Khachatur Abovian (1809. október 15. – eltűnt 1848. április 14-én) által 180 éve, 1829. október 9-én elsőként meghódított Ağri Daği-ról szólt. Jóleső érzés járt át bennünket, hiszen néhány napja, dacolva az augusztusi hóviharral, mi is megmásztuk a világ egyik legszentebb hegyét: az Ararátot.

DSCF0918

Bővebben…

Suba-lyuki hamis kontextus

Egy barlang a Bükkben – A Suba-lyuk

A_A_Suba-lyukA Bükk hegységi Hór-völgy elején lévő Suba-lyukból ásatás révén váltak ismertté az őskőkori moustérien kultúra kőeszközei, 1932. április 27-én, a 71-61 ezer évvel ezelőtt lerakódott rétegből pedig a híres neandervölgyi ősembermaradványok. A Dancza János és Kadić Ottokár nevével fémjelzett ásatásra a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – a cserépfalui önkormányzattal közös szervezésben – 2007. május 11-12-én tudományos emlékülés keretében emlékezett meg. A tanácskozás előadásainak anyagát, valamint az időközben ismertté vált dokumentumokat, az ásatásokon készült eredeti fényképfelvételeket (Kovács József 58 felvételből álló hagyatékát), továbbá a korabeli sajtóhíradásokat és az azok nyomán kialakult polémiát egy tanulmánykötet tárja a nagyközönség elé. A fejezeteket Csiffáry Gergely, Gyenis Gyula, Hevesi Attila, Kordos László, Mester Zsolt, Pelikán Pál, Regős József, Ringer Árpád, Székely Kinga, Vörös István és jó magam, a szerkesztő írta. A konferencia szervezése és a kötet szerkesztése közben kirajzolódott egy sajátságos kortörténet, a kutatás társadalmi háttere, ami a kötetben „Vita a személyes névmások körül” A suba-lyuki ásatás utóélete a sajtóközlemények tükrében címmel jelent meg. Erről a Földgömb, a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata is kért egy rövid összefoglalót, ami a magazin 2011. tavaszi tematikus lapszámában jelent meg.

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

Bővebben…

„Vörössánc”

Középkori várak és utak a Bükkben

Az alábbi írás a Zöld Horizont c. periodika 2012. 3. (23.) számában megjelent első közlés eredeti változata

(A bejegyzést követően, 2014-ben a Castrum Bene Egyesület folyóiratában, a Castrumban megjelent egy tanulmányunk „Baráz Csaba – Holló Sándor – Nováki Gyula: Felsőtárkány – Kő-köz vára” címmel.)

vártérkép_2Egy új, a kutatás számára eddig ismeretlen „földvárral” gyarapodott a heves megyei várak jegyzéke. A felsőtárkányi Szikla-forrás fölötti hegyormon Holló Sándor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani és tájvédelmi osztályvezetője figyelt fel az eddig rejtőzködő sáncvárra. A Kő-köz sziklaszorosa fölötti déli hegygerincre felvezető, a felszínbe bemélyedő régi szekérutak nyomvonalai eddig is ismertek voltak, de a párhuzamos árkok és sáncként jelentkező árokközök erődítésként történő azonosítását a három évtizede véghasználattal letermelt erdő utáni sűrű újulata megakadályozta, s csak a közelmúlt ún. tisztító-nevelő vágásai következtében vált áttekinthetővé és átjárhatóvá az erdőrészlet.

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

A további bejárások és a felmérések során egy igen nagy terjedelmű, többszörös sáncvonallal erősített vár  alaprajza bontakozott ki, amely sem az írásos forrásokban, sem a helyi hagyományban nem szerepel. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a belső sánc minden bizonnyal az ún. „vörössáncok” csoportjába tartozik. Bővebben…

Határjárás

Jegyzettöredék

A hét éve, 2004. szeptember 6-án megkezdett határjárásunk, határkerülésünk során nagyjából 120 km-t tettünk meg gyalog. A Barátosi-(Bratocsa-) hágónál kezdtük vándorlásunkat, amely a Csukáson, a Tatár-havason (Szilon-havas), a Bodzai-hegyekben (Ló-havas), a Háromszéki-havasokban (Vráncsa-hegység, Lakóca, Musátó csoportja), az Ojtoz völgyén és a Nemere gerincén át vezetett az Úz völgyéig. A hét évből, hol családi okok miatt (például Hunor fiam születése), hol pedig munkahelyi elfoglaltságaink miatt mindössze négy alkalommal tudtunk nekirugaszkodni az ezeréves határnak. Minden ősszel egy-egy hetet szakítottunk ki a hétköznapokból és három-négy napot töltöttünk vándorlással, sátorozással a hegyekben.

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Géza, Tibor és Attila

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Nagy Géza, Varga Tibor és Nagy Attila

 Már ez a 120 km is rengeteg tanulságot hozott: feltárultak azok a geopolitikai elvek, hadászati-védelmi megfontolások, stratégiai tényezők, amelyek az államalapítás-kori széles gyepűből egy hegygerinceken, völgyekben kanyargó vékony vonallá redukálták a modern államhatárt.

Bővebben…

A tektogenezis festője

Csontváry nagy motívumai a lemeztektonika tükrében

Megjelent a „Kiálts telyes torokal” – Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára (Budapest, 2000) c. kötetben

X_BaalbekrszletA csupán másolatokban fennmaradt Csontváry-írástöredékek egyik változatában olvashatjuk: „… s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségemben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb tektogenezis festője, nagyobb Raffaelnél.

Sietek leszögezni: tudom, hogy a tektogenezis szó helyett a napút kifejezés olvasható az „önéletírásban” De azt is tudjuk, hogy az eredeti kéziratban üresen hagyta ezt a helyet és csak később, utólag szúrta be a napút (más változat szerint : plein-air) szót.[1] Azért, mert az égi hang ezen szavát nem értette meg. Kérte az ismétlést, de a hang nem szólalt meg újra. Ez az egy szó nem magyarul hangzott! „A kinyilatkoztatás az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyre megy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősséggel hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.[2]

A két kifejezés – tektogenezis és napút – azonban mint majd az alábbiakban látni fogjuk nem mond ellent egymásnak, sőt, egymást erősíti. Alábbi feloldási kísérletem Csontváry három fő művének egy új aspektusát tárja fel.

Bővebben…