Kezdőlap kategória bejegyzései

Jeles fák

Hagyásfák, faóriások, famatuzsálemek, böhöncök – letűnt korok tájművelésnek utolsó tanúi. Különlegességük nemcsak a méreteikből (törzskerület, magasság) vagy éppen korukból fakad, hanem a történetükből. Ezért különlegesek, egyediek, jelesek. A jeles fák lehetnek jellel ellátottak (mint amilyenek a képesfák, Mária-fák), avagy ők maguk a jelzők (határjelölők vagy éppen jeles események, csodás történések emlékei). Van olyan fa, amelyhez szakralizáló hagyomány fűződik és van olyan, amely a hajdani organikus világ máig megmaradt tanúja. 
A jeles fák – így vagy úgy – kiemelkednek a növényvilágból: nem csupán társulásalkotó egyedek, nem csak egy-egy növányfaj képviselői. A jeles fa nem csupán élőlény, hanem géniusz, entitás. (Mint ahogy az erdő sem csupán faanyagtermesztő hely.) A hagyásfák a régi (szerves műveltségű) ember és a természet hajdan harmonikus viszonyának utolsó fennmaradt képviselői. Általuk üzen a múlt… Kérdés, hogy megértjük-e az üzenetet?

A zsennyei “Ezeréves tölgy” 2004. 08. 03-án még méltóságteljesen állta az évszázadok viharait. 2006 tavaszán azonban szétszakadt az ország legöregebb, leghatalmasabb kocsányos tölgyének (Quercus robur) robusztus törzse. Az élete teljében 1020 cm törzskerületű, 23 m magasságú faóriás összeomlott, a Pro Natúra-díj “modellje” elpusztult…

Bővebben…

Tájsebek és a „fenntartható erdőgazdálkodás”

Esettanulmány a „természetszerű” erdőkép eltüntetéséről és a folyamatos erdőborítás („fenntartása melletti erdőgazdálkodás”) ideák szintjén történő megrekedéséről. A felsőtárkányi erdészet által vagyonkezelt jónéhány erdőrészlet sok-sok részletéről, valamint egy elhúzódó (vagy éppen végleg elillanó) paradigmaváltásról –  a „folyamatos erdőborítás” ellehetetlenítéséről, az erdei életközösségek elpusztításáról… a Bükki Nemzeti Parkban.

Kulcsszavak: tarvágás, fokozatos felújítóvágás, folyamatos erdőborítás, erdőtörvény

Hol az erdő? Kilátás a Felsőtárkány 115/D erdőrészletéből. Háttérben a Fekete-len nyugati oldala (140/a és 140/B erdőrészletekkel

Bővebben…

Megalitikus emlék a Bükkben

(Jeles kő az Őr-kő alatt. Egy több mint fél évtizedes kutatásra emlékezve)

A Bükk-fennsík nyugati elvégződésén, az Őr-kő sziklafalának előterében, nem messze az Őrkő-háztól található az Oltár-kő nevű földrajzi hely. Ugyanitt, az erdőben egy közel négy méter magas (és négy méterszer másfél méter alapterületű), a környezetéből élesen kimagasló sziklataréjra bukkanhatunk, amely véleményem szerint egy őskori sztélé, azaz emberek által felállított kőtömb. Ez a magányos szikla tehát – nagy valószínűséggel – hazánk egyetlen in situ helyzetű őskori kő-sztéléje, azaz egy több ezer éve álló menhir!

Oltár-kő. A névadó kő-sztélé

A menhir nyugat felől

Bővebben…

Sziklaoltár a Tarna fölött

A Mátra és a Bükk vidékének legismertebb, legnevezetesebb erődítése a Tarna völgye fölé magasodó siroki vár, amelynek története e táj történelmét is reprezentálja. A sziklás hegyormon omladozó rom megkapó szépségét bizarr kőtornyok, tufából kipreparálódott „kőgombák” fokozzák. A több méter magas „kőbálványok” mögött egy lefaragott tetejű sziklatömb – kitűnő kilátóhely – magasodik: a Törökasztal. Terméskőbe vésett tálalakú mélyedései, csatornái évszázadok óta némán őrzik titkukat: vajon kik, mikor és milyen célból alakították ki azokat? Mennyiben függnek össze a várral, annak történetével? Beilleszthetők-e a Tarna völgyében található szakrális elemek együttesébe?

A siroki vár és a bálványkövek látképe (képeslap a 20. sz. elejéről)

A vár és a sziklafolyosók

A meredek sziklafalakkal övezett hegytetőn emelkedő építmény két részből áll, egy felsőből, amely a sziklacsúcsra épült s eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár volt, valamint az alsó várból, melyet két óolasz rendszerű bástya erősített meg.

A siroki vár alaprajza Kovács Béla nyomán. A – alsó vár; B – sziklavár; C – szálkőzetből kifaragott kapuszerű struktúra; D – sziklába vágott árok; E – kút; F – “mulató”; a – sziklafolyosók; b – kazamata; c – kőfülkék

Bővebben…

Ablakos-kő-völgy (Bükk – 2016. 12. 14.)

Transzbükki átkelések

A 2012 óta meghirdetett ún. transzbükki átkelések különlegességét és egyediségét az adja, hogy a nemzeti park természetvédelmi kezelő szervezete, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41 § (1) bekezdésében leírtak és a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet  által meghatározott tevékenységek és alapfeladatok alapján fokozottan védett területeken, látogatóktól elzárt területeken tartanak szakvezetést. A szakvezetett túrák során olyan, elsősorban geológiai és geomorfológiai értékeket mutatunk be az érdeklődőknek, amelyek egyébként nem látogathatók. Természetesen szót ejtünk a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az erdőgazdálkdás és a természetvédelem kapcsolatáról, a tájhasználat történetéről, a természetvédelmi tevékenységről, a fejmegőrzési és élőhelykezelési programokról is.

Az eddigi hét szakvezetett túra során ötször Nagyvisnyóról, kétszer Szilvásváradról indultunk és minden alkalommal érintettük Magyarország legmagasabban nyíló rombarlangját (a Kőrös-barlangot). Mindíg Felsőtárkányban, a BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában fejeztük be egy kiadós vacsorával és beszélgetéssel. Az eddigi túrákról beszámolók és fényképek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók. Most tervezzük a VIII. transzbükki átkelést, annak nyomvonalát – az első terepbejárásról adok áttekintést az alábbiakban. (Baráz Csaba)

Az első hét transzbükki átkelés nyomvonala 1. 2012. 02. 18. – 2. 2012. 12. 08. – 3. 2013. 01. 13. (Tiszteletbeli túravezető: Erőss Zsolt) – 4. 2014. 01. 25. (Első Erőss Zsolt emléktúra) – 5. 2015. 01. 31. (Második Erőss Zsolt emléktúra) – 6. 2015. 02. 16. (Az 5. átkelésből kimaradt érdeklődők részére) – 7. 2016. 01. 30. (Harmadik Erőss Zsolt emléktúra)

A VII. transzbükki átkelésen készült fotók: https://drive.google.com/drive/folders/0B5Ct9ECwNYJ0dFZrcDNyaTRaQ3c?usp=sharing

Bővebben…

Úton Etruriában (Közép-Olaszország – 2016)

Az etruszkok nyomában: Toscana, Róma és Lazio, Umbria, Emilia-Romagna

Toszkána belsejében: Volterra környéke

Toszkána belsejében: Volterra környéke

Mandulafenyő

Mandulafenyő

Dúl bennem ÉSZAK-DÉL háborúja, ezért is nagy jelentőségű a nyári itáliai UTAZÁSOM, kalandozásom családommal. Különleges élmény volt belemerülni a DÉLI archetípusú emberek tengerébe, a DÉL géniuszát hordozó-teremtő tájba. Jó volt keresni-kutatni lelkivilágom ősforrását.

Bővebben…

Barangolás a Mediterráneum szívében

Szicília – Málta

Képes útinapló egy szicíliai utazásról. Az Etna és “környéke” repülővel, hajóval, autóval – no és gyalog. Egy csipetnyi hedonizmus és sok-sok szakralitás a Földközi-tenger közepén – feleségemmel, Mártival és fiaimmal, Dömével és Hunorral.

img_6666

Lava flows from the Mount Etna volcano o...Lava flows from the Mount Etna volcano on the southern Italian island of Sicily near Catania early on December 16, 2013. The eruption of the Mount Etna volcano in Sicily yesterday forced the closure of nearby Catania airport because of the plumes of ash billowing into the sky, airport officials said. Twenty-one scheduled departures from Catania had to be scrapped and 26 arrivals re-routed to alternative destinations. The smaller airport of Comiso in the area was also closed down. AFP PHOTO / GIOVANNI ISOLINOGIOVANNI ISOLINO/AFP/Getty Images

Lava flows from the Mount Etna volcano o…Lava flows from the Mount Etna volcano on the southern Italian island of Sicily near Catania early on December 16, 2013. The eruption of the Mount Etna volcano in Sicily yesterday forced the closure of nearby Catania airport because of the plumes of ash billowing into the sky, airport officials said. Twenty-one scheduled departures from Catania had to be scrapped and 26 arrivals re-routed to alternative destinations. The smaller airport of Comiso in the area was also closed down. AFP PHOTO / GIOVANNI ISOLINOGIOVANNI ISOLINO/AFP/Getty Images

img_6710

Bővebben…

A Százrejtekű

Megtalálták, holott el sem tűnt…

2016. november 9-én jelent meg egy híradás a Heves Megyei Hírlapban, hogy megtalálták a Százrejtekűt. Ezt a – minden bizonnyal még a középkorban – riolittufába faragott soktermes sziklahelyiséget már eddig is sokan keresték Andornaktálya határában, mindezidáig sikertelenül. (Arról is a Heves Megyei Hírlap tudósított 2016. október 31-én, hogy egy urbexes (urban exploration) csapat még nem találta meg a legendás Százrejtekűt, de keresik.)

img_6333

A Százrejtekű beszakadt bejárata

A Százrejtekűben (Fotó: Komka Péter)

Bővebben…

Eltitkolt erdő

Egy 19. századi legelőerdő és fás legelő maradványa Egercsehi határában

A lombos erdőkben végzett legeltetés az államalapítástól egészen a huszadik század elejéig országos gyakorlat volt, amiről történeti források, tanulmányok garmadája tudósít. A hagyományos állattartás, az erdei legeltetés (és makkoltatás) révén az ember (a pásztor és a faluközösség együttesen) egy átmeneti tájtípust, illetve egy mozaikos, diverz tájképet alakított ki. A legelőerdő (még erdő) és a fás legelő (már gyep) organikus tájművelés (több mint tájhasználat) eredménye. Végtelenül sérülékeny társulásról van szó: hajdan a túllegeltetés, az intenzív állattartás a legelőerdő kikopárosodását, sok esetben az erdő teljes eltűnését okozta, napjainkban pedig a legeltetéses állattartás visszaszorulása a fás legelők becserjésedését, beerdősödését, degradációját vonja maga után.

Mivel a dombvidék sovány földje nem volt alkalmas szántóföldi művelésre, éppen csak a saját szükségleteit kielégítő mennyiségű gabonát tudták kicsikarni belőlük, ezért a palócság inkább állattenyésztéssel foglalkozott, mint földműveléssel. Az Észak-magyarországi-középhegység nagyobbrészt erdővel borított hegy- és dombvidékén pedig alapvetően erdei pásztorkodást folytatott az itt élő palócság.

Az alábbiakban egy olyan erdőfoltot mutatok be, és vázolom fel tájtörténetét, amely erről a tradicionális tájhasználati formáról tanúskodik és amely a Bükk hegység északnyugati határát alkotó dombvidéken, Egercsehi határában maradt fenn napjainkig.

cimlap_img_6516___magas-hegyi-erdo

cimlap_img_2953___magas-hegyi-erdo

Erdő a Magas-hegyen

Bővebben…

„Kaptárkövek” a Balkánon

Trák sziklaszentélyek nyomában a Keleti-Rodope-ban

(Bulgáriai fotóalbum)

Ardino – Orlovi Skali (kevés híján száz fülke egy sziklán…)

Ardino – Orlovi Skali (kevés híján száz fülke egy sziklán…)

A bükkaljai fülkés sziklák, a kaptárkövek rejtélyének megoldásában a legtöbb segítséget egyelőre az „azonos analógiák” bővítése jelent, azaz a forma és méret tekintetében hasonló (esetleg a kerettel rendelkező) fülkék más vidékeken történő keresése és az analógiákhoz társuló adatok bevonása. A hazai előfordulásokon kívül fülkés sziklák Eurázsia számos helyén ismertek: a Mediterráneumtól Kisázsián át a Kaukázusig, sőt az Altájig (a Hovd-folyó völgyéig).

Az elmúlt években – barátaimmal, családommal – főleg a Földközi-tenger medencéjét és Kisázsiát jártam be kaptárkő-azonos jelenségeket, ősi (ős- és ókori) kőstruktúrákat, sziklaszentélyeket, „jeles köveket” keresve. Afrikában a punok és a föníciaiak, Kis-Ázsiában a hettiták (Anatólia), az Ararát környékén, az urartuiak (Örmény-felföld), a Balkánon a trákok (Rodope), az Appennin-félszigeten az etruszkok, Szicíliában a sicanok, Máltán a megalit-építők, Dalmáciában az illírek, a Déli-Kárpátokban pedig a dákok kőkultúráját vizsgáltam.

A legközvetlenebb analógiák ­– a magyarországi kaptárkövekhez leginkább hasonló fülkés sziklák – a Balkán-félszigeten lelhetők fel: Bulgáriában a Provadiai-platón (Madara, Roják) és a Rodope hegységben az Arda folyó vízgyűjtőterületén. A bulgáriai fotóalbum a néhány évvel ezelőtti trákiai expedíciónkról villant fel néhány képkockát.

Utunk kezdetén – A Sveta Marináról lenézünk az Arda folyó völgyébe (Keleti-Rodope)

Utunk kezdetén – A Sveta Marináról lenézünk az Arda folyó völgyébe (Keleti-Rodope)

Mečkovec környékén

Mečkovec környékén

Bővebben…

A kaptárkövek eredete (Kik? Mikor? Miért?)

Kérdések

A csekély régészeti és néprajzi adatok ellenére az a nézet vált elfogadottá és a közvélemény számára ismertté, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei s a méhészetnek ezt a formáját vagy a honfoglaláskor magyarsághoz csatlakozott kabarok vagy a régebbi korokban egy Balkán-félszigetről idemenekült trák-illír népcsoport (agriánok) honosították meg.

A kaptárkövek fülkéinek méhészkedésre történő felhasználásával kapcsolatban felmerül azonban néhány kétség. Elgondolkodtató a fülkék égtájak szerinti változatos elhelyezkedése éppúgy, mint a talajszinthez közeli vagy éppen megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott fülkék jelenléte. De a keskeny és sekély, sőt előrebukó fülkék esetében is kizárható a méhtartás.  A 11. századtól írásos adatok tanúskodnak a méhészet meglétéről, oklevelekben olvashatunk erdei méhészekről, méhvadászokról, de a sziklaméhészetről hallgatnak a források. A szájhagyományok pedig megoszlanak a kultikus és a gazdasági rendeltetés közt. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg.

Vén-hegy - Kaptár-rét, IV. szikla (B.7.a). A 38. sz. fülke hátlapján faragott ornamentika látható

Vén-hegy – Kaptár-rét, IV. szikla (B.7.a). A 38. sz. fülke hátlapján faragott ornamentika látható

b_4_g_cserepvaralja_furgal-volgy_4_kup_img_4019

Furgál-völgy, IV. kaptárkő (B.4.g). Átégett felületű fülkék

A sziklák megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését ma még nem ismerjük. A „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem tudunk megnyugtató válaszokat adni. Az eddigi kutatások eredményei, a topográfiai adatok kiértékelése nyomán nyert statisztikai valószínűség azonban a kaptárkövek fülkéinek méhészeti rendeltetése ellen szólnak, míg „a kultikus, áldozati célú fülkehasználatot illetően nem fogalmazódott meg kizáró ok.”

b_7_a_szomolya_kaptar-ret_4_szikla_archaeologiai_ertesito

Vén-hegy – Kaptár-rét, IV. kaptárkő (B.7.a). A Király széke egy 1880-as évek végén készült felvételen (Archaeologiai Értesítő 1891. XI. 136-141)

img_6043

A Vén-hegy – Kaptár-rét IV. sz. kaptárköve (Király széke) napjainkban

Bővebben…

Csúnyamunka – Ősi obszervatórium a Bükkalján

Részlet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által megjelentetett „Kaptárkövek földje. Tájművelés és természetvédelem a Bükkalján.” című könyvből (Eger, 2014. 168 p. Írta és szerkesztette: Baráz Csaba).

6_kep___csunyamunka_csillagokkal

Fotó: Novák Richárd

Egertől délkeletre, a város határától öt kilométerre, Ostoros falu határában, a Pünkösd-tetőn egy furcsa kis kőépítmény bújik meg az erdőszélen. A rusztikus travertínó-tömbökből, édesvizi mészkőből épített kőkupolát Csúnyamunkának hívják a helybéliek. Úgy tartják, hogy a török időkből maradt itt ez a kőkunyhó és valamiféle megfigyelő hely lehetett.

(Másik neve: török torony – http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5814)

Ostoros falu nevét az Ostoros-patakról nyerte, melyet Anonymus megemlít a Gesta Hungarorum-ban. Árpád vezér a nemeseivel a Bükkalja keleti részén futó patakok mellett, a mai Kácsnál ütött tábort. „Árpád itt nagy földbirtokot adott Ócsádnak (Ousadunec), Örsur (Ursuur) apjának, ott a folyó forrásánál Örsur, a fiú várat épített, melyet most Örsur várának hívnak. Innen Árpád vezér övéivel továbbmenve eljutott az Eger folyóig (Egur) vizéig, ahol szállást építve több napig időztek. A hegyet, amelyen a vezér számára levelekből színt emeltek, Színhalomnak (Zenuholmu) nevezték el. Táborhelyük az Ostoros (Ystoros) vizétől egészen Poroszló (Purozlou) váráig húzódott.” (Anonymus, 32)

Csúnyamunka

A Török toronynak is nevezett Csúnyamunka kőkupolája

Bővebben…

A Csörsz-ároktól a fokgazdálkodásig

Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában

Készült az alábbi írások alapján:

  • Baráz Csaba (2014): Dél-Heves kistájai – különös tekintettel a vízrajzra. In Schmotzer András (szerk.): Szikfok. Dél-Hevesi tanulmányok. Eger. 9-24.
  • Baráz Csaba (2014): A Csörsz-ároktól a fokgazdálkodásig. Földből épült struktúrák az ősi vízrendezés szolgálatában. In Füleky György (szerk.) A táj változásai a Kárpát-medencében. A vízgazdálkodás története a Kárpát-medencében. (X. Tájtörténeti Konferencia kiadványa). Baja, 218-224.

Bevezetés

Az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság és a Közép-Tisza-vidék (a Hevesi-sík, a Gyöngyösi-sík és a Hevesi-ártér kistájak) felszínét a Tisza, a Bükkből és a Mátra vidékéről érkező mellékfolyóinak építő-romboló munkája, valamint az itt élő emberek földhasználati, tájművelési tevékenysége formálta (1. ábra). A régi korok (őskor, népvándorlás kora, középkor) tájművelést meghatározó struktúrái (földépítményei, illetve „mélyítményei”) az alföldi hosszanti sáncárkok és a Tiszát kísérő övzátonyokat átvágó fokok.

1_ábra_Baráz_Csaba

1. ábra – Dél-Heves kistájai és a hosszanti sáncárkok nyomvonala. 1 – kistájhatár; 2 – vízfolyás, patakmeder; 3 – holtmeder (Kis-Tarna, Szegyér); 4 – Csörsz-árok; 5 – Alsó-Kis-árok; 6 – „kunhalom”, „földvár”

A Gyöngyösi- és a Hevesi-sík vízrendszerét a régészeti, történeti és okleveles adatok szerint már a rómaiak korában (Császár-kor) szabályozták. Felmerül annak lehetősége, hogy az alföldi hosszanti sáncárkok (Csörsz-árok, Kis-árok, Ördög-árok) nem csupán hadászati-védelmi rendeltetés miatt készültek, hanem a síkvidék vizeinek szabályozásában is szerepet játszottak.

Megerősíti ezt a feltevést a hosszanti sáncárkok dél-hevesi (és dél-borsodi) nyomvonalainak terepi-topográfiai vizsgálata, a Tiszához – illetve a folyó jobb parti fokaihoz – való kapcsolódásaik feltárása. Ezen megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a Tisza-szabályozást megelőzően, az organikus tájhasználat (tájművelés) idején a felszíni vizek rendezésében (irányításában, a vízjárás szabályozásában), a térség felszínformálásában ezeknek az ősi, mesterséges földstruktúráknak is nagy szerepe volt.

Bővebben…

Bükkaljai kaptárkőtár

pdf-970-page-00001.jpg

A Kárpát-medence legkülönlegesebb, legösszetettebb tájépítészeti jelensége a bükkaljai kőkultúra, melynek gyökerét a régi idők, az Aranykor rejtélyes néma tanúi, a kaptárkövek jelentik. Óvni kell őket, hiszen a tájhoz kötött tradíciók, de maga az Őshagyomány jóformán már csak e faragott sziklák által hordozott rejtjeles üzenetből rekonstruálható.

Részlet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által megjelentetett „Kaptárkövek földje. Tájművelés és természetvédelem a Bükkalján.” című könyvből (Eger, 2014. 168 p. Írta és szerkesztette: Baráz Csaba).

kaptarko_jo-01

A bükk-vidéki kaptárkövek térképe

Bővebben…

Jeles kövek

A jeles kövek, regélő helyek olyan sziklaalakzatok, egyéb földtani, felszínalaktani és víztani képződmények, földrajzi helyek, melyekhez valamilyen szakralizáló hagyomány (helyi monda, eredetmonda) fűződik, illetve amelyeket az ember hitbéli, vallási ihletettségből fakadóan átalakított, megfaragott, amelyek magukon viselik az ember – nem profán célú – formaalakító tevékenységének nyomait. Jeles: jellel ellátott, megjelölt; átvitt értelemben: különleges, kiemelkedő, egyedi.

Az alábbi bejegyzés a “jeles kövek” utáni kárpát-medencei (és Kárpát-medence “környékén”, elsősorban a Mediterráneumban és Kis-Ázsiában tett) barangolásaim didaktikus tanulságait (kutatástörténet, csoportosítás és tipizálás) és izgalmas eredményeit villantja fel. Ez utóbbit letölthető tanulmányok, valamint fotók segítségével

Jeles kő. A Dinnyés-kő a Per-kő oldalában (Kézdiszentlélek)

Jeles kő. A Dinnyés-kő a Per-kő oldalában (Kézdiszentlélek). Aki térden állva kilencszer megkerüli a követ, meghallja a Jordán vize hangját

A Dinnyés-kő

A Dinnyés-kő teteje: áldozókő és kőkereszt-talapzat. Pogány szertartás és keresztény szakrális kisemlék egy helyen

DSCF0412

Dinnyés-kő faragott tál alakú mélyedései

Bővebben…

Vaskapu – Kővulvák földjén

A Lepenai-örvény mezolitikumi emlékei

Vágólap01

Jegyzetek az Al-Duna szakrális földrajzához

Lepenski_Vir_mezolitikus_szobor_2A Kárpát-medence (a Kárpát-nagytáj) különös pontja a Duna Vaskapunak nevezett szakasza. Túl azon, hogy hazánk, a (horvát és szlavóniai részek nélküli) történeti Magyarország legdélebbi és legalacsonyabb pontja, egyúttal a “kárpáti kultúra” forrásvidéke – kulcs a Kárpát-medence szakrális földrajzához. Miközben barátaimmal alaposan bebarangoltuk a vidéket (“letapogattuk” mind a “szerb”, mind a “román” oldalt), felmerült bennem a kérdés, hogy az európai korai civilizáció bölcsőjét a mediterráneumben kell-e keresnünk vagy esetleg itt az Al-Duna mentén? Az itt feltárt Lepenski Vir-i műveltség összekötő láncszem a Földközi-tenger térsége és a Kárpát-medence között? Avagy a kőkori civilizáció eredője? Bölcsője.

lepenski-vir1

Bővebben…

Tűzben született táj

Kaptárkövek a Bükkalján

Hír: 2013. június 7-én, pénteken ünnepélyes rendezvény keretében megnyílt Cserépfalu határában, a Bükk hegység peremén a Hór-völgyi Látogatóközpont, benne a bükkaljai kőkultúrát bemutató kiállítás.

(Érdemes rákattintani: virtuális tanösvény a Bükkben)

IMG_7466Abstract: Az Északi-középhegységben lévő Bükk hegység déli hegylábfelszínét, a Bükkalja nevű dombvidék nagy részét sziliciumgazdag vulkáni kőzetek építik fel. A zömében riolitos összetételű ártufák és az ignimbritek a Föld leghevesebb, legpusztítóbb – pliniusi, ultrapliniusi – vulkáni kitöréseinek miocén korú képződményei. A jégkori felszínfejlődés meghatározó tényezői (a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás) preparálták ki az ún. kaptárkövek különleges kúpjait, sziklavonulatait, melyek oldalába a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak.

A Bükkalja területén, a siroki Vár-hegy és a kácsi Kecske-kő között több nagy csoportban láthatók olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A fülkékkel rendelkező, lenyűgözően szép földtani képződmények a kaptárkövek. Mivel a bükkaljai fülkés kőtornyok, sziklakúpok anyagát a miocénben zajló heves vulkáni tevékenység hozta létre, ezért először a kaptárkövek természetföldrajzi hátterét mutatom be, majd a fülkés sziklák kultúrtörténeti vonatkozásait. (1. kép) A Kaptárkőtár oldalon pedig a kaptárkövekről készült fotóim tekinthetők meg.

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

IMG_8259

A kaptárkövek a táj szakrális elemei (Fotó: Baráz Csaba)

Bővebben…

Ararát – A Hegy

Ahol Noé bárkája megfeneklett. Gondolatok a Genezis földrajzáról

Baráz Csaba kelet-anatóliai útinapló-töredéke. Rövidített változata megjelent a Földgömb 2012/2. számában

2009. augusztus 16. 11 óra 30. perc – Atatürk repülőtér, Istanbul – Tízezer méter magasan, rakit kortyolgatva

DSCF0830_6_campBecsekkoláskor zavartan kért tőlünk elnézést a török légitársaság alkalmazottja: túlfoglalás történt. A több mint egy hónapja, a hazaútra lefoglalt, turistaosztályra váltott helyünket eladták. Kérdésére, hogy helyette elfogadjuk-e a business class szolgáltatásait, „lemondóan” válaszoltuk, hogy ért már bennünket nagyobb megrázkódtatás is kacskaringós életünk során.

Miután társaimmal – Gáborral és Zsolttal, akikkel tavaly ősszel a Rodope hegység trák kultikus sziklaszentélyeit derítettük fel – kényelmesen elhelyezkedtünk a Turkish Airlines Isztambul-Budapest járatán, a business class turistaosztálynál tágasabb ülésein és a felszállás után kézbevettük SkyLife magazin augusztusi kiadását, fellapozva azt, Nasuh Mahruki szép képekkel illusztrált riportjára bukkantunk. Az írás a neves német természettudós és utazó, a dorpati (ma: Tartu Észtországban) egyetem professzora, Freidrich Wilhelm Parrot (1792. október 14. –1841. január 15.) és fiatal kísérője, a később híressé vált örmény költő és pedagógus, Khachatur Abovian (1809. október 15. – eltűnt 1848. április 14-én) által 180 éve, 1829. október 9-én elsőként meghódított Ağri Daği-ról szólt. Jóleső érzés járt át bennünket, hiszen néhány napja, dacolva az augusztusi hóviharral, mi is megmásztuk a világ egyik legszentebb hegyét: az Ararátot.

DSCF0918

Bővebben…

Suba-lyuki hamis kontextus

Egy barlang a Bükkben – A Suba-lyuk

A_A_Suba-lyukA Bükk hegységi Hór-völgy elején lévő Suba-lyukból ásatás révén váltak ismertté az őskőkori moustérien kultúra kőeszközei, 1932. április 27-én, a 71-61 ezer évvel ezelőtt lerakódott rétegből pedig a híres neandervölgyi ősembermaradványok. A Dancza János és Kadić Ottokár nevével fémjelzett ásatásra a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – a cserépfalui önkormányzattal közös szervezésben – 2007. május 11-12-én tudományos emlékülés keretében emlékezett meg. A tanácskozás előadásainak anyagát, valamint az időközben ismertté vált dokumentumokat, az ásatásokon készült eredeti fényképfelvételeket (Kovács József 58 felvételből álló hagyatékát), továbbá a korabeli sajtóhíradásokat és az azok nyomán kialakult polémiát egy tanulmánykötet tárja a nagyközönség elé. A fejezeteket Csiffáry Gergely, Gyenis Gyula, Hevesi Attila, Kordos László, Mester Zsolt, Pelikán Pál, Regős József, Ringer Árpád, Székely Kinga, Vörös István és jó magam, a szerkesztő írta. A konferencia szervezése és a kötet szerkesztése közben kirajzolódott egy sajátságos kortörténet, a kutatás társadalmi háttere, ami a kötetben “Vita a személyes névmások körül” A suba-lyuki ásatás utóélete a sajtóközlemények tükrében címmel jelent meg. Erről a Földgömb, a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata is kért egy rövid összefoglalót, ami a magazin 2011. tavaszi tematikus lapszámában jelent meg.

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

Bővebben…

“Vörössánc”

Középkori várak és utak a Bükkben

Az alábbi írás a Zöld Horizont c. periodika 2012. 3. (23.) számában megjelent első közlés eredeti változata

vártérkép_2Egy új, a kutatás számára eddig ismeretlen „földvárral” gyarapodott a heves megyei várak jegyzéke. A felsőtárkányi Szikla-forrás fölötti hegyormon Holló Sándor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani és tájvédelmi osztályvezetője figyelt fel az eddig rejtőzködő sáncvárra. A Kő-köz sziklaszorosa fölötti déli hegygerincre felvezető, a felszínbe bemélyedő régi szekérutak nyomvonalai eddig is ismertek voltak, de a párhuzamos árkok és sáncként jelentkező árokközök erődítésként történő azonosítását a három évtizede véghasználattal letermelt erdő utáni sűrű újulata megakadályozta, s csak a közelmúlt ún. tisztító-nevelő vágásai következtében vált áttekinthetővé és átjárhatóvá az erdőrészlet.

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

A további bejárások és a felmérések során egy igen nagy terjedelmű, többszörös sáncvonallal erősített vár  alaprajza bontakozott ki, amely sem az írásos forrásokban, sem a helyi hagyományban nem szerepel. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a belső sánc minden bizonnyal az ún. „vörössáncok” csoportjába tartozik. Bővebben…

Határjárás

Jegyzettöredék

A hét éve, 2004. szeptember 6-án megkezdett határjárásunk, határkerülésünk során nagyjából 120 km-t tettünk meg gyalog. A Barátosi-(Bratocsa-) hágónál kezdtük vándorlásunkat, amely a Csukáson, a Tatár-havason (Szilon-havas), a Bodzai-hegyekben (Ló-havas), a Háromszéki-havasokban (Vráncsa-hegység, Lakóca, Musátó csoportja), az Ojtoz völgyén és a Nemere gerincén át vezetett az Úz völgyéig. A hét évből, hol családi okok miatt (például Hunor fiam születése), hol pedig munkahelyi elfoglaltságaink miatt mindössze négy alkalommal tudtunk nekirugaszkodni az ezeréves határnak. Minden ősszel egy-egy hetet szakítottunk ki a hétköznapokból és három-négy napot töltöttünk vándorlással, sátorozással a hegyekben.

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Géza, Tibor és Attila

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Nagy Géza, Varga Tibor és Nagy Attila

 Már ez a 120 km is rengeteg tanulságot hozott: feltárultak azok a geopolitikai elvek, hadászati-védelmi megfontolások, stratégiai tényezők, amelyek az államalapítás-kori széles gyepűből egy hegygerinceken, völgyekben kanyargó vékony vonallá redukálták a modern államhatárt.

Bővebben…

A tektogenezis festője

Csontváry nagy motívumai a lemeztektonika tükrében

Megjelent a “Kiálts telyes torokal” – Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára (Budapest, 2000) c. kötetben

X_BaalbekrszletA csupán másolatokban fennmaradt Csontváry-írástöredékek egyik változatában olvashatjuk: „… s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségemben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb tektogenezis festője, nagyobb Raffaelnél.

Sietek leszögezni: tudom, hogy a tektogenezis szó helyett a napút kifejezés olvasható az „önéletírásban” De azt is tudjuk, hogy az eredeti kéziratban üresen hagyta ezt a helyet és csak később, utólag szúrta be a napút (más változat szerint : plein-air) szót.[1] Azért, mert az égi hang ezen szavát nem értette meg. Kérte az ismétlést, de a hang nem szólalt meg újra. Ez az egy szó nem magyarul hangzott! „A kinyilatkoztatás az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyre megy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősséggel hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.[2]

A két kifejezés – tektogenezis és napút – azonban mint majd az alábbiakban látni fogjuk nem mond ellent egymásnak, sőt, egymást erősíti. Alábbi feloldási kísérletem Csontváry három fő művének egy új aspektusát tárja fel.

Bővebben…