Örökerdő?

(Erdőkórbonctan — 1.)

Hogyan teljesül a kincstári vagyonba tartozó erdők esetében az „Erdőtörvény” 10 § (1) bekezdésében kötelezően meghatározott örökerdő-arány? Egyáltalán van ennek jelentősége? Vajon az arányszámokat mi alapján határozták meg?

Evt. 10. § (1) „Az egyes erdőtervezési körzetekben a 7. § (1) bekezdés a), b) vagy c) pontja szerinti természetességi állapotú, az állam 100%-os tulajdonában álló, Natura 2000, természetvédelmi, talajvédelmi, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők területének az e törvény hatálybalépését követő

  1. első körzeti erdőtervezést követően a hegy- vagy dombvidéki erdők legalább egyötöd (azaz 20%), síkvidéki erdők legalább egytized részén (azaz 10 %),
  2. második körzeti erdőtervezést követően a hegy- vagy dombvidéki erdők legalább egynegyed, síkvidéki erdők legalább egynyolcad részén (azaz 12,5 %),
  3. harmadik körzeti erdőtervezést követően a hegy- vagy dombvidéki erdők legalább egyharmad, síkvidéki erdők legalább egyhatod részén (azaz 16,6 %),

örökerdő, faanyagtermelést nem szolgáló vagy átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodást kell folytatni.”

2017-es adat: az 1.940.100 hektár kiterjedésű erdőtervezett területből („összes erdőrészlet”) a vágásos üzemmódok területe: 1.766.600 hektárt tesz ki, az örökerdő (szálaló szerkezetű erdő) mindösszesen 21.700 hektár, faanyagtermelést nem szolgáló erdőterület 77.800 hektár, az átmeneti üzemmódban kezelt erdőterület: 74.000 hektár. Összesen mindössze 173.500 hektár mentesült a véghasználattól, ami 8,9 %-ot jelent.

2015-ben hazánk 1.940.700 hektár kiterjedésű „erdőterületéből”, („erdőrészletek területe”) a folyamatos erdőborítást biztosító (szálaló, átalakító, faanyagtermelést nem szolgáló) üzemmódokkal, azaz a „természetközeli erdőgazdálkodással” jellemezhető terület alig haladja meg a 150.000 hektárt (~7 %)

A hazai jogszabályok révén természetvédelmi oltalom alatt álló védett és fokozottan védett területek összesen 458.412 hektár kiterjedésűek (ez az erdőterületek 22 %-a), míg Natura 2000 terület összesen 833.951 hektár (40 %) volt. A hazai és nemzetközi jogszabályok által kialakított kétféle védett területtípus jelentős átfedésben van. 2017-ben az átfedésben lévő védett és Natura 2000 erdők összes területe egyben: 1.181.000 hektár (ami az összes erdőterület 57,4 %-a). (2015-ös adatok: Erdővagyon és erdőgazdálkodás Magyarországon 2017-ben. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Erdészeti Igazgatóság, Budapest, 2018)

Ha és amennyiben a védett és fokozottan védett erdők (természetvédelmi oltalom alatt álló erdők) elsődleges rendeltetése természetvédelmi, akkor 2015-ben az „örökerdő arány” 31,2  %.

Például az Északerdő Zrt. Bükki Nemzeti Parkban lévő gazdálkodási területe üzemmódok szerint a következőképpen alakult 2019-ben: faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód 4083 hektár (22 %), örökerdő üzemmód 544 hektár (3 %), átmeneti üzemmód 69 hektár (0,3 %). A 19.267 hektár védett erdőterületből összesen 4.897 hektár „örökerdő”, azaz 25,3 %. A vágásos üzemmódban művelt erdőterület tehát 13.992 hektár, azaz 75 %. (Az Északerdő Zrt. adatai szerint)

Az Északerdő Zrt. gazdálkodási területe üzemmódok szerint a Bükki Nemzeti Parkban (2019. 09. 17.)

Az Evt. 10 § (1) bekezdésében kötelezően meghatározott „örökerdő arány” (örökerdő, faanyagtermelést nem szolgáló vagy átmeneti üzemmódú erdőterületek aránya) tehát úgy tűnik, hogy teljesül. Ha paragrafusokkal művelnénk az erdőt, akkor itt ne keressünk hiányosságot. A helyzet viszont az, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületek (feltételezzük, hogy ezek elsődleges rendeltetése természetvédelmi – és nem gazdasági), teljes egészében örökerdő kellene, hogy legyen. A természetvédelmi, talajvédelmi, tájképi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők esetében csak és kizárólag a folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodás (szálaló üzemmód) folyhatna! Miért?

A 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

„Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni. Mindezekre figyelemmel az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:”

Ezért, mert a vágásteret eredményező vágásos üzemmódot preferáló erdőgazdálkodás (a véghasználat és a tarvágás) mind az erdőtörvényben, mind a természetvédelmi törvényben megfogalmazott alapelveket megsérti! A letarolt vagy végvágott területeken degradálódik a talaj, romlik az erdő vízháztartása, kedvezőtlenné válik a mikroklíma, időlegesen megszűnik és csökken az erdei ökoszisztéma változatossága, a növénytársulás ellenálló- és önszabályozó-képessége, megszűnik a faállomány faji, szerkezeti és genetikai diverzitása és elhalnak a természetes folyamatok… Ráadásul a végvágással (és tarvágással) illetett területek felújítása révén pedig egykorú, természetellenes erdők (fatömegek) jönnek létre, amelyek csak költséges mesterséges beavatkozással tarthatók fenn.

A törvény célja
§E törvény célja, hogy az erdő, az erdőgazdálkodás, és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

  1. a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,
  2. a biológiai sokféleség megőrzéséhez,
  3. a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodás vidéki gazdaságban betöltött szerepének, valamint az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségeknek a bővítéséhez,
  4. az ország környezeti állapotának javulásához,
  5. felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,
  6. a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,
  7. a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,
  8. a tiszta ivóvíz biztosításához,
  9. az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, megfelelő összhangot teremtve az egészséges környezethez és a tulajdonhoz fűződő alapjogok között.

Meg azért, mert a véghasználattal letermelt erdő helyén hirtelen és drasztikusan megváltoznak az ökológiai feltételek. Eltűnnek lágyszárú fajok, átalakul a növénytársulás, megszűnik az eredeti életközösség, megváltozik a mikro- és a mezoklíma, a vízmegtartó-képesség stb. – egyszóval elillan az ökoszisztéma. A vágásos erdőgazdálkodás által létrehozott, egykorú, elegyetlen, egyszintes faállományok sérülékenyek, a fakárosítóknak nem tudnak ellenállni. Ráadásul az elmúlt évtizedek erdőtervezései során a minél több faanyag kitermelése és a termőhely kihasználása érdekében egyre nagyobb egyedsűrűséget alakítottak ki. A besűrűsödött erdőkben a magas törzsszám miatt leszűkül a termőterület, az egyes fák táplálékfelvételére és a növekedésére rendelkezésre álló terület. Ezért a fákat gyökérkonkurencia, az intenzíven és erőteljesen záródó lombkorona miatt pedig a szükségesnél kisebb asszimilációs felület kínozza. A fény felé törekvés következtében a sudár törzsű fák szilárdsága, és a többi fizikai tulajdonsága végzetesen leromlik… Ez az elsődleges oka az egyre szaporodó jég- és hótöréseknek, széldöntéseknek, a nagyszámú természetes bolygatásnak.

Entrópia az erdőben (Valahol a Bükkben, bárhol Magyarországon…)

Erdeink kelleténél jóval nagyobb egyedsűrűségének, a korai és folyamatos koronazáródásának szembeötlő indikátora a különböző korú egyedek törzséből kinövő póthajtások sokasága. A fák póthajtásainak kialakulása (az ún. másodlagos korona megjelenése) a fák természetes adaptációs rendszerének része – ugyanakkor a faegyed sérülésének, illetve környezetük romlásának következménye. A magyar erdők (bármely korosztályba tartozó erdők) állapota napjainkra végletesen degradálódott – köszönhetően egy hibás erdészettudományi paradigmának és az ellentmondásos törvényi szabályozásnak. (folyt. köv.)

Virgácserdő

Katyvaszerdő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.