A Bükk időszakos karsztforrásairól

Tavaszonként újra aktívak az időszakos karsztforrások

Általában márciusban kezdik meg működésüket a Déli-Bükk az év nagy részében inaktív karsztforrásai, a Vöröskői-alsó-, a Vöröskői-felső-, a Fekete-leni és az Imó-kői-forrás. Ezeken a pontokon hatalmas mennyiségű víztömeg jut a felszínre, két helyszínen igen látványos módon. A Vörös-kő alatti forrás szökőkút-szerűen, mintegy 1,5-2 m magasra tör föl, az Imó-kő közel 40 m magas függőleges sziklafalának aljában pedig barlangból zúdul ki a percenként több ezer liter mennyiségű kristálytiszta víz.

A Vöröskői-alsó-forrás

Általában március végétől május közepéig tart a források tavaszi működése: amit a Bükk-fennsík nyugati felére, a Fekete-sár környékére hullt nagy mennyiségű hó olvadása és a bőséges kora tavaszi csapadék idéz elő. Időszakos karsztforrásaink tehát a fennsík résüreg-rendszerének vízzel történő feltöltődése, azaz a bükki karsztvíz-szint jelentős megemelkedésének hatására kezdik meg működésüket. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején történt rendszeres mérések nyomán dr. Tóth Géza a következő tapasztalatokat fogalmazta meg a források tavaszi aktív periódusának lefutásáról: “A kezdeti meredek ívelést első tetőzés követi, majd vízhozam-visszaesés és újabb vízhozam-maximum, a második tetőzés következik. A vízhozam-csúcsértékeket kiegyenlített, lassan lefelé ívelő vízhozamgörbék követik az inaktivitásig. A források a megindulást követően 2-3 naptól 7-8 napig érik el az első tetőzést. A két tetőzés közötti idő általában 8-12 nap. A második, magasabb tetőzéstől a forrásműködés megszűnéséig, néhány naptól néhány hónapig tartó kiegyenlített, folyamatosan csökkenő vízhozamértékekre számíthatunk.” (Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz.)

Amikor aktív az Imó-kő forrásbarlangja

A Bükk-fennsík felől áramló karsztvíz egy része – a működés idején helyi karszterózióbázist alkotó források alatt – tovább mozog déli irányba. A karsztvíz egy része a hegységperem állandó vizű kasztforrásainál tör föl, másik része a medenceüledékekkel fedett, mélybe süllyedt karsztrendszerbe áramlik, ahonnan langyos vagy meleg karsztvízként lép ismét a felszínre. A hegység déli lábánál, a Bükkalján több termális karsztforrás fakad: ilyenek az egri, a kácsi és a miskolctapolcai források. Ezeken a természetes vízkilépéseken kívül több helyen mélyfúrással tárták fel a karsztos hévizet (Bogács, Demjén, Egerszalók, Mezőkövesd), melyek közül néhányat hasznosítanak is gyógyászati, fürdési céllal.

Míg a hegység karsztforrásainak hőmérséklete hideg (~10 °C), addig a hegységperem közelében 15-22 °C-os langyosvizek fakadnak (Mónosbél, Almár, Kács, Sály), Eger belvárosa alatt 25-32 °C, délebbre, 8-10 km távolságra a tápterülettől – Egerszalók, Demjén, Bogács, Mezőkövesd határában -, már 60-73 °C a feltárt karsztvíz hőmérséklete.

A Bükk hegység és déli előterének karszthidrodinamikai modellje. 1 – a karsztvíztükör tetőzése (Kb.600 m tszf-i magasságban); 2 – inaktív forrásbarlang; 3 – a Déli-Bükkben fakadó időszakos karsztforrások ( Vöröskői-felső-, Vöröskői-alsó, Imó-kői-, Fekete-leni-forrás); 4 – állandó karsztforrások (pl. Szikla-forrás); 5-6 – langyos vizű források (egri, kácsi, miskolctapolcai források); 7 – hévízkutak (Andornaktálya, Demjén, Mezőkövesd stb.)

A Bükk, mint karsztos hegység és az előterében mélybe süllyedt, többnyire vízzáró kőzetekkel fedett karbonátos kőzetek egységes karszthidrodinamikai rendszert képeznek (lásd: ábra). E hatalmas karsztvízkincsnek a tápterületét a hegység felszíni karsztos kőzetei adják, itt történik a vízutánpótlás, az olvadék- és csapadékvizek elnyelése. A második egység az átmeneti öv: itt játszódik le a hegység felől áramló ásványi sókban szegény, hideg karsztvíz és a medenceüledékek alatt, a mélyből áramló meleg vagy forró, ásványi sókban gazdag vizek keveredése. Ebben a szintben alakultak ki az egri gyógyforrások is. Itt törmelékes üledékes kőzeteken keresztül, töréssíkok mentén kiemelkedett, vízzáró rétegekkel határolt, karbonátos kőzetekből álló, eltemetett sasbércekből felszálló forrásokat alkotva törnek a felszínre a meleg karsztvizek. A karszthidrodinamikai rendszer harmadik egysége a karsztos hévizek tartománya. A mélybe süllyedt, elfedett karbonátos kőzetekben a törésrendszerek mentén mozgó vizek a mélyben uralkodó magas hőmérséklet miatt felmelegednek, oldott sótartalmuk megnövekedik. Itt alakulnak ki a gyógyászatilag jelentős és értékes meleg karsztvizek (Eger, Miskolctapolca). A meleg karsztvizek igen sok időt töltenek a felszín alatt: az egri források vize 7.300 évvel ezelőtt, az egerszalóki kútból kifolyó víz 13.200 éve, a bogácsi strand vize 15.000 éve hullott csapadék formájában a hegység karsztfelszínére és szivárgott a mészkőtömeg belsejébe.

Bükk-vidék Geopark

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.