2013. június hónap bejegyzései

Kozmikus sebhely (asztrobléma) a Bükkben

Nyomozás egy 20 millió évvel ezelőtti meteoritbecsapódás után

Az alábbi írás a Zöld Horizont c. periodika 2013. 1-2. (24-25.) számában megjelent első közlés bővített változata

impactAz összességében sugarasan széttartó bükki völgyhálózatot az eddigi vélemények szerint a folyóvízi erózió alakította ki, bizonyítottan preformált (szerkezeti) völgyet a kutatás nem tart számon. Van azonban a Bükkben egy különös terület, ahol a völgyirányok bizonyos anomáliáról tanúskodnak. A Hór-völgybe torkolló Hosszú-völgy és mellékvölgyei, azaz a Hosszú-völgyi-patak vízgyűjtőterületének völgyirányai kirívóan különböznek a Déli-Bükkre jellemző (az „alaprajz” szerint kissé hajladozó, de egyenes) völgyhálózattól.

A 4 km átmérőjű körképlet (gyűrűs tájszerkezet) északi pontja a Pazsagi erdészház közelében van. A keleti peremét a Nagy-Dall – Dall-gerinc – Közép-szék – Hajagos-Kuklya – Felső-Csákány vonulata, a nyugati kerületét a Borostyán-kő – Nagy-Táskás – Gerzsény – Csipkés-tető – Odvas-bükk vonulata jelöli ki. A közepe a Hosszú-völgyi erdészház mellett, a Gába nevű domborulatnál jelölhető ki. (1., 2. kép) Itt találkoznak a küllőszerűen összetartó vízfolyások.

1. kép: A Hosszú-völgy – Hór-völgy látképe a Három-kőről

1. kép: A Hosszú-völgy – Hór-völgy látképe a Három-kőről

2. kép: Az impakt struktúra belsejében. A Hosszú-völgy látképe, háttérben a Közép-szék (588 m) -Hajagos-Kukja (664 m) - Felső-Csákány (648 m) vonulatával. A feltételezett hajdani kráter keleti pereme

2. kép: Az impakt struktúra belsejében. A Hosszú-völgy látképe, háttérben a Közép-szék (588 m) – Hajagos-Kukja (664 m) – Felső-Csákány (648 m) vonulatával. A feltételezett hajdani kráter keleti pereme

A sugarasan összetartó (északi, északkeleti irányba futó!) völgyhálózat a vulkáni eredetű vi­dékeink (Börzsöny, Mátra) felszínalaktani jellegzetességét idézik. Ugyanis a vulkáni kőzetek­ből felépülő hegységeink völgyhálózata az eredeti vulkánszerkezetet tükrözi: a tűzhányó-krá­terek illetve kalderák belsejében ágas (összetartó), a hajdani vulkáni képletek külső peremén sugaras (széttartó) völgyhálózat vágódott be. De nem csak vulkáni kráterek, kalderák léteznek a Földön, hanem ún. impakt kráterek, asztroblémák – azaz meteoritkráterek is, amelyek generálhatnak hasonló jelenségeket. Ezért vizsgáljuk meg a szóban forgó területet az impakt jelenségek szemszögéből is.

Bővebben…

Tűzben született táj

Kaptárkövek a Bükkalján

Hír: 2013. június 7-én, pénteken ünnepélyes rendezvény keretében megnyílt Cserépfalu határában, a Bükk hegység peremén a Hór-völgyi Látogatóközpont, benne a bükkaljai kőkultúrát bemutató kiállítás.

(Érdemes rákattintani: virtuális tanösvény a Bükkben)

IMG_7466Abstract: Az Északi-középhegységben lévő Bükk hegység déli hegylábfelszínét, a Bükkalja nevű dombvidék nagy részét sziliciumgazdag vulkáni kőzetek építik fel. A zömében riolitos összetételű ártufák és az ignimbritek a Föld leghevesebb, legpusztítóbb – pliniusi, ultrapliniusi – vulkáni kitöréseinek miocén korú képződményei. A jégkori felszínfejlődés meghatározó tényezői (a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás) preparálták ki az ún. kaptárkövek különleges kúpjait, sziklavonulatait, melyek oldalába a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak.

A Bükkalja területén, a siroki Vár-hegy és a kácsi Kecske-kő között több nagy csoportban láthatók olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A fülkékkel rendelkező, lenyűgözően szép földtani képződmények a kaptárkövek. Mivel a bükkaljai fülkés kőtornyok, sziklakúpok anyagát a miocénben zajló heves vulkáni tevékenység hozta létre, ezért először a kaptárkövek természetföldrajzi hátterét mutatom be, majd a fülkés sziklák kultúrtörténeti vonatkozásait. (1. kép) A Kaptárkőtár oldalon pedig a kaptárkövekről készült fotóim tekinthetők meg.

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

1. kép: A Szomolyai kaptárkövek természetvédelmi terület látképe. Háttérben a Déli-Bükk hegyvonulata (Fotó: Bakó Gábor)

IMG_8259

A kaptárkövek a táj szakrális elemei (Fotó: Baráz Csaba)

Bővebben…

Ararát – A Hegy

Ahol Noé bárkája megfeneklett. Gondolatok a Genezis földrajzáról

Baráz Csaba kelet-anatóliai útinapló-töredéke. Rövidített változata megjelent a Földgömb 2012/2. számában

2009. augusztus 16. 11 óra 30. perc – Atatürk repülőtér, Istanbul – Tízezer méter magasan, rakit kortyolgatva

DSCF0830_6_campBecsekkoláskor zavartan kért tőlünk elnézést a török légitársaság alkalmazottja: túlfoglalás történt. A több mint egy hónapja, a hazaútra lefoglalt, turistaosztályra váltott helyünket eladták. Kérdésére, hogy helyette elfogadjuk-e a business class szolgáltatásait, „lemondóan” válaszoltuk, hogy ért már bennünket nagyobb megrázkódtatás is kacskaringós életünk során.

Miután társaimmal – Gáborral és Zsolttal, akikkel tavaly ősszel a Rodope hegység trák kultikus sziklaszentélyeit derítettük fel – kényelmesen elhelyezkedtünk a Turkish Airlines Isztambul-Budapest járatán, a business class turistaosztálynál tágasabb ülésein és a felszállás után kézbevettük SkyLife magazin augusztusi kiadását, fellapozva azt, Nasuh Mahruki szép képekkel illusztrált riportjára bukkantunk. Az írás a neves német természettudós és utazó, a dorpati (ma: Tartu Észtországban) egyetem professzora, Freidrich Wilhelm Parrot (1792. október 14. –1841. január 15.) és fiatal kísérője, a később híressé vált örmény költő és pedagógus, Khachatur Abovian (1809. október 15. – eltűnt 1848. április 14-én) által 180 éve, 1829. október 9-én elsőként meghódított Ağri Daği-ról szólt. Jóleső érzés járt át bennünket, hiszen néhány napja, dacolva az augusztusi hóviharral, mi is megmásztuk a világ egyik legszentebb hegyét: az Ararátot.

DSCF0918

Bővebben…

Suba-lyuki hamis kontextus

Egy barlang a Bükkben – A Suba-lyuk

A_A_Suba-lyukA Bükk hegységi Hór-völgy elején lévő Suba-lyukból ásatás révén váltak ismertté az őskőkori moustérien kultúra kőeszközei, 1932. április 27-én, a 71-61 ezer évvel ezelőtt lerakódott rétegből pedig a híres neandervölgyi ősembermaradványok. A Dancza János és Kadić Ottokár nevével fémjelzett ásatásra a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – a cserépfalui önkormányzattal közös szervezésben – 2007. május 11-12-én tudományos emlékülés keretében emlékezett meg. A tanácskozás előadásainak anyagát, valamint az időközben ismertté vált dokumentumokat, az ásatásokon készült eredeti fényképfelvételeket (Kovács József 58 felvételből álló hagyatékát), továbbá a korabeli sajtóhíradásokat és az azok nyomán kialakult polémiát egy tanulmánykötet tárja a nagyközönség elé. A fejezeteket Csiffáry Gergely, Gyenis Gyula, Hevesi Attila, Kordos László, Mester Zsolt, Pelikán Pál, Regős József, Ringer Árpád, Székely Kinga, Vörös István és jó magam, a szerkesztő írta. A konferencia szervezése és a kötet szerkesztése közben kirajzolódott egy sajátságos kortörténet, a kutatás társadalmi háttere, ami a kötetben “Vita a személyes névmások körül” A suba-lyuki ásatás utóélete a sajtóközlemények tükrében címmel jelent meg. Erről a Földgömb, a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata is kért egy rövid összefoglalót, ami a magazin 2011. tavaszi tematikus lapszámában jelent meg.

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

A kutatók csoportja. Ülnek: Mottl Mária és Kadić Ottokár. Állnak: balról a negyedik: Dancza János

Bővebben…

“Vörössánc”

Középkori várak és utak a Bükkben

Az alábbi írás a Zöld Horizont c. periodika 2012. 3. (23.) számában megjelent első közlés eredeti változata

vártérkép_2Egy új, a kutatás számára eddig ismeretlen „földvárral” gyarapodott a heves megyei várak jegyzéke. A felsőtárkányi Szikla-forrás fölötti hegyormon Holló Sándor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani és tájvédelmi osztályvezetője figyelt fel az eddig rejtőzködő sáncvárra. A Kő-köz sziklaszorosa fölötti déli hegygerincre felvezető, a felszínbe bemélyedő régi szekérutak nyomvonalai eddig is ismertek voltak, de a párhuzamos árkok és sáncként jelentkező árokközök erődítésként történő azonosítását a három évtizede véghasználattal letermelt erdő utáni sűrű újulata megakadályozta, s csak a közelmúlt ún. tisztító-nevelő vágásai következtében vált áttekinthetővé és átjárhatóvá az erdőrészlet.

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

1. kép: A II/a sáncvonulat nyugati szakasza

A további bejárások és a felmérések során egy igen nagy terjedelmű, többszörös sáncvonallal erősített vár  alaprajza bontakozott ki, amely sem az írásos forrásokban, sem a helyi hagyományban nem szerepel. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a belső sánc minden bizonnyal az ún. „vörössáncok” csoportjába tartozik. Bővebben…

Határjárás

Jegyzettöredék

A hét éve, 2004. szeptember 6-án megkezdett határjárásunk, határkerülésünk során nagyjából 120 km-t tettünk meg gyalog. A Barátosi-(Bratocsa-) hágónál kezdtük vándorlásunkat, amely a Csukáson, a Tatár-havason (Szilon-havas), a Bodzai-hegyekben (Ló-havas), a Háromszéki-havasokban (Vráncsa-hegység, Lakóca, Musátó csoportja), az Ojtoz völgyén és a Nemere gerincén át vezetett az Úz völgyéig. A hét évből, hol családi okok miatt (például Hunor fiam születése), hol pedig munkahelyi elfoglaltságaink miatt mindössze négy alkalommal tudtunk nekirugaszkodni az ezeréves határnak. Minden ősszel egy-egy hetet szakítottunk ki a hétköznapokból és három-négy napot töltöttünk vándorlással, sátorozással a hegyekben.

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Géza, Tibor és Attila

A 2004-bnen még négyen a Csukás csúcsán. Balról jobbra: szerény személyem, Nagy Géza, Varga Tibor és Nagy Attila

 Már ez a 120 km is rengeteg tanulságot hozott: feltárultak azok a geopolitikai elvek, hadászati-védelmi megfontolások, stratégiai tényezők, amelyek az államalapítás-kori széles gyepűből egy hegygerinceken, völgyekben kanyargó vékony vonallá redukálták a modern államhatárt.

Bővebben…

A tektogenezis festője

Csontváry nagy motívumai a lemeztektonika tükrében

Megjelent a “Kiálts telyes torokal” – Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára (Budapest, 2000) c. kötetben

X_BaalbekrszletA csupán másolatokban fennmaradt Csontváry-írástöredékek egyik változatában olvashatjuk: „… s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségemben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb tektogenezis festője, nagyobb Raffaelnél.

Sietek leszögezni: tudom, hogy a tektogenezis szó helyett a napút kifejezés olvasható az „önéletírásban” De azt is tudjuk, hogy az eredeti kéziratban üresen hagyta ezt a helyet és csak később, utólag szúrta be a napút (más változat szerint : plein-air) szót.[1] Azért, mert az égi hang ezen szavát nem értette meg. Kérte az ismétlést, de a hang nem szólalt meg újra. Ez az egy szó nem magyarul hangzott! „A kinyilatkoztatás az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyre megy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősséggel hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.[2]

A két kifejezés – tektogenezis és napút – azonban mint majd az alábbiakban látni fogjuk nem mond ellent egymásnak, sőt, egymást erősíti. Alábbi feloldási kísérletem Csontváry három fő művének egy új aspektusát tárja fel.

Bővebben…