Transzbükki átkelések
A 2012 óta meghirdetett ún. transzbükki átkelések különlegességét és egyediségét az adja, hogy a nemzeti park természetvédelmi kezelő szervezete, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41 § (1) bekezdésében leírtak és a 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet által meghatározott tevékenységek és alapfeladatok alapján fokozottan védett területeken, látogatóktól elzárt területeken tartanak szakvezetést. A szakvezetett túrák során olyan, elsősorban geológiai és geomorfológiai értékeket mutatunk be az érdeklődőknek, amelyek egyébként nem látogathatók. Természetesen szót ejtünk a nemzeti park növény- és állatvilágáról, az erdőgazdálkdás és a természetvédelem kapcsolatáról, a tájhasználat történetéről, a természetvédelmi tevékenységről, a fejmegőrzési és élőhelykezelési programokról is.
Az eddigi hét szakvezetett túra során ötször Nagyvisnyóról, kétszer Szilvásváradról indultunk és minden alkalommal érintettük Magyarország legmagasabban nyíló rombarlangját (a Kőrös-barlangot). Mindíg Felsőtárkányban, a BNPI Nyugati Kapu Látogatóközpontjában fejeztük be egy kiadós vacsorával és beszélgetéssel. Az eddigi túrákról beszámolók és fényképek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók. Most tervezzük a VIII. transzbükki átkelést, annak nyomvonalát – az első terepbejárásról adok áttekintést az alábbiakban. (Baráz Csaba)
(Az alábbi térképet frissítettem: az első 9 Transzbükki átkelés nyomvonalát ábrázolja.)
A VII. transzbükki átkelésen készült fotók: https://drive.google.com/drive/folders/0B5Ct9ECwNYJ0dFZrcDNyaTRaQ3c?usp=sharing
Az Ablakos-kő-völgy
A VIII. Transzbükki átkelés – 4. Erőss Zsolt emléktúra (2017. január 21. szombat) tervezett útvonalának egy szakaszát jártuk be 2016. december 14-én Veres Imrével, az egri Spartacus Tájékozódási Futó SE elnökségi tagjával (az általam adományozott „a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nem hivatalos staffázsfigurája” kitüntető cím birtokosával 🙂 ). Az Ablakos-kő-völgyön át kapaszkodtunk fel a Bükk-fennsíkra a Csurgói-őrházhoz, illetve a bánkúti Fehér Sas fogadóhoz. A szurdokvölgy a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területe, tehát csak engedéllyel látogatható. Turistaút a völgyben nincs, ugyanakkor több helyen kidőlt fák, keresztben fekvő fatörzsek nehezítik a völgytalpon történő előrejutást.
Miután „letapogattuk”, feltérképeztük a szurdokvölgy állapotát az esetleges átkelés szempontjából, megállapítottuk, hogy „nem rosszabb” a helyzet, mint a Leány-völgyben. Ott a tavalyi transzbükki átkelést több ponton nehezítette az akkor frissen kidőlt fák sokasága. Véleményünk szerint az Ablakos-kő-völgy bevonható az átkelés útvonalába. A völgytalpon – figyelmes szakvezetés mellett, és kellő összpontosítással – három óra alatt lehet Nagyvisnyóról a Csurgói-őrházhoz feljutni. A bejárás során készült fényképekkel és rövid kommentekkel szemléltetetem a helyzetet.
Közbevetőleg néhány szó az Északi-Bükk szurdokvölgyeiről
Az Északi-Bükk 300–600 méter tetőmagasságú kistáj, amelyet mészkőbetelepülésekkel tarkított késő-karbon agyagpala- és homokkőösszletek, perm tarkapala-, homokkő-, mészkőrétegek, valamint kora–középső-triász mészkő- és dolomitsávok építenek fel. A kistáj arculatát egyrészt a törmelékes-üledékes kőzetköpenyből kipreparálódott késő-karbon–kora-triász mészkőlencsék szirtjei (Éles-kő, Dédesvár, Kisvár, Cakó-kő, Odvas-kő, Buzgó-kő stb.), másrészt a hosszú, mély völgyek és a völgyeket elválasztó völgyközi hátak határozzák meg. A szurdokvölgyek többsége a Bükk-fennsík északi oldalából indul, vagy a fennsík peremébe mélyül: Szalajka-Horotna-völgy, Leány-völgy, Ablakos-kő-völgy, Bán-völgy, Csondró-völgy stb.
A völgyek és a völgyeket elválasztó gerincek (völgyközihátak) felszínalaktani sajátosságai a kőzetfelépítést tükrözik: a palákba, homokkövekbe ágyazott mészkőlencsék és mészkőrétegek éles szirteket, völgyoldalakat tagoló rétegbordákat alkotnak. Az Északi-Bükkben számos édesvízimészkő-előfordulást ismerünk. A Szalajka-völgyben lévő, lépcsőzetes Fátyol-vízesés mésztufa-gátsora a legismertebb, de meg kell említeni a Harica-források édesvízimészkő-lépcsőit és a Dobrica-kút darázskőkúpját is.
A Nagy-fennsík északi peremébe mélyülő szurdokvölgyekben (pl. Ablakos-kő-völgy) a kárpáti sziklai bükkös különösen szép maradványait találjuk meg. A fajokban gazdag virágos növényzetet olyan – ma már védett – elemek alkotják, mint a kárpáti elterjedésű harangláb, a szirti imola és az enyves aszat. A jégkorban bevágódott és a mészkőre átöröklődött, meredek falú völgyekben (Ablakos-kő-völgy, Leány-völgy, Jegető-völgy, Mészkő-lápa, Kukucsó-lápa) található szurdokerdők a reliktum erdők közé tartoznak. A sziklafalakon jégkori maradványokban bővelkedő sziklai vegetáció tenyészik. Unikális jellegű, sziklai növényfaj a havasi iszalag, a hármaslevelű macskagyökér, a dárdás vesepáfrány és a zöld fodorka. A hideg völgyfenék mikroklimatikus jellegét glaciális maradványfajok – havasi turbolya, havasi ikravirág, sárga ibolya – jelzik. A társulás latin nevének – Phyllitidi-Aceretum –névadó páfrányféléje a termetes gímharaszt (Phyllitis scolopendrium).
„Ördögbordák”, „ablakoskövek”
A hegységképződés során egykor függőlegesre állított kőzetrétegek a Bükk-fennsík pereméről lefutó szurdokvölgyekben bukkannak felszínre. Ezek az élükre állított mészkőrétegek a mállékony környezetükből (agyagpala, homokkő) kibontódtak, s a völgyirányra merőleges réteglapsorok mészkőbordák és kőtornyok formájában dacolnak a kőzetpusztító erőkkel. Legszebb példáik a Leány- és az Ablakos-kő-völgyben láthatók. Átlyuggatott réteglapok, az ún. „ablakoskövek” leglátványosabb képviselője az Ablakos-kő, amely a völgy névadója.