Megtalálták, holott el sem tűnt…

2016. november 9-én jelent meg egy híradás a Heves Megyei Hírlapban, hogy megtalálták a Százrejtekűt. Ezt a – minden bizonnyal még a középkorban – riolittufába faragott soktermes sziklahelyiséget már eddig is sokan keresték Andornaktálya határában, mindezidáig sikertelenül. (Arról is a Heves Megyei Hírlap tudósított 2016. október 31-én, hogy egy urbexes (urban exploration) csapat még nem találta meg a legendás Százrejtekűt, de keresik.)

Nos, igazából nem kellett megtalálni, mert eddig is tudtuk, hogy hol van a Százrejtekű (amit napjainkban rendre összetévesztettek az andornaki határban hozzá közel lévő Kőhodály nevű sziklahelyiséggel). Ezeket a különös pinceszerű mélyítményeket Bakó Ferenc Andornak – Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez című tanulmányában (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1989-1990. 459–498.) mutatta be. (Közli a két sziklahelyiség alaprajzát is, amit Vértes László és Fodor László készített el.)

 

A kilencvenes évek elején én magam is többször jártam terepen Bakó Feri bácsival a Dobó István Vármúzeum akkor már nyugalmazott igazgatójával, néprajzkutatóval (http://www.nevpont.hu/view/659 ), melyek során az Eger környéki pincéket, bújókat, kőhodályokat, kőzetbe faragott üregeket és a kaptárköveket kerestük fel és dokumentáltuk.

A bükkaljai kőkultúra kétségkívül egyik legkülönlegesebb „pincéje” a Százrejtekű. Bakó Ferenc szerint a középkorinak tekinthető pince (a néphagyomány szerint „még a törökök idejében vágták”) és a közeli Kőhodály egykor uradalmi, esetleg dézsmapince volt, melyek funkciója az évszázadok során többször megváltozhatott. Ezt a feltevést támogatja a pincék elhelyezkedése: a régi Andornak nyugati határában, a Nagyaszód (vagy Nagyaszó) nevezetű helyen, a település legrégebbi szőlőskertjei szélén találhatók számos kisebb lyukpince társaságában. Alaprajzuk és tipológiai jellemzőik azonban egy másféle rendeltetést sejtetnek.

A Százrejtekű „borházából” (a bejárati teremből) jpbbra és balra egy-egy mélyebben fekvő, kisebb helyiség nyílik. A felszakadt bejárattal szemben lévő falon egy nagyobb méretű ajtónyílás mögött három, egymásba nyíló helyiség található. Ezekből további ágak, termek nyílnak. A középsőhöz és a borház jobboldali helyiségéhez egy-egy mélyebb szinten lévő kamraszerű cella csatlakozik lépcsőzött lejárattal. „Az egész pince falazata, mennyezete (boltozata) durva, ritka és mély csákányütések nyomait őrzi, eltérően a legújabb korban készültekétől. A bejárati nyílások előtt mindkét oldalon a kőzetből kihagyott padkákon mély bevágások látszanak, a bejárat felső szélein pedig gerendafészkek (?) nyomai. Úgy tűnik, ezek az egykori nyílászáró szerkezetet tartották. Több fülkében alacsony kőpadka, amire feltehetően kisebb méretű hordókat fektették. Néhány helyiség falán kb. szemmagasságban kisebb fali fülkék, melyek világítóeszközök és ivóedények tárolására szolgálhattak. Egyes helyiségekben a falak kormosak, a pincét tehát alkalmasint lakták, menedéknek használhatták.” Ez egy lényeges megállapítás, ami közelebb visz a kőzetbe faragott teremegyüttes eredeti rendeltetésének megállapításához, amelyek véleményem szerint még a „szaladó világban” (tatárdúlás, török hódoltság ideje) mintegy menedékhelyül szolgáltak az Eger-patak menti falvak (Andornak, Ugrafalva) lakóinak. (A mátrai menedékhelyekről itt írtam: http://lithosphera.hu/wp-content/uploads/2013/06/baraz_matrai_kosancok_2011.pdf )

A Kőhodályt is bemutatja Bakó Ferenc tanulmányában: a szálkőzetből kifaragott két pillérrel tagolt „borházból” több helyiség nyílik, melyeket azonban elfalaztak. A Kőhodályt egy régebbi sziklahelyiségből valamelyik földbirtokos Mocsáry alakíttatta ki, ágait elfalaztatta, mert birkákat tartottak benne.

Bakó Ferenc így zárja tanulmányát: „Mind a két pince alaposabb megismeréséhez további kutatásra van szükség. A Százrejtekű pincének néhány ponton meg kellene bontani a járószintjét a remélhető régészeti leletanyag miatt, de nagyobb munkát igényel a Kőhodály feltárása. Itt ki kellene bontani az eltömött bejáratokat (ez gyakorlatilag napjainkra megtörtént – B. Cs.) és ennek eredményeként felmérni a teljes alaprajzi elrendezést. Meg kell vizsgálni a jelenlegi járószint és a borházból nyíló bejáratok viszonyát, el kell dönteni a bejárati falon lévő két félköríves nyílás eredeti rendeltetését. A kutatást a két nagypince környezetében lévő néhány kisebb üreg feltárása, vizsgálata egészíthetné ki, tenné teljesebbé.”

Újabb képek a Százrejtekű zugairól (2016. 12. 15.)

Újabb „expedíció” a Százrejtekűbe, valamint a C3 jelzésű helyiség felmérése

A Százrejtekű C3 jelzésű kamrája szinte teljesen fel van töltve kőporral. Csak kúszva lehet benne „közlekedni”. Az alábbi képek a a sziklahelyiségben, illetve a két bejáratában készültek.

Egyebek

Komka Péter (MTI) fotói a 2016. december 15-i terepbejárásról: Híradó

A Százrejtekűhöz hasonló sziklahelyiségek Anatóliából: dailymail

Kappadókia. 1963-ban egy elfalazott pincejárat kibontásakor bukkantak rá egy kőzetbe faragott alagútra, ami egy ősi földalatti városba vezetett. Derinkuyu sziklahelyiségeiben, 18 szintes (!) pincelabirintusában akár 20.000 ember is elrejtőzhetett állataival, ingóságaival.

A Bizánci birodalom fennállása idején Kr. u. 780-1180 között faragták bele a riolittufába a lakókamrák, konyhák, istállók, templomok, sírok, kutak, közösségi helyiségek hálózatát, amelybe az arab-bizánci háborúskodás idején húzódott meg a lakosság. A mintegy 600 bejáratot görgethető kőajtók zárták le a behatolók ellen.

Nevşehir környéki földalatti városról (amely 460 ezer négyzetméteres területű, legalső járatai 113 méter mélyen húzódnak a felszín alatt) itt (is): nationalgeographic