Részlet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által megjelentetett „Kaptárkövek földje. Tájművelés és természetvédelem a Bükkalján.” című könyvből (Eger, 2014. 168 p. Írta és szerkesztette: Baráz Csaba).

Egertől délkeletre, a város határától öt kilométerre, Ostoros falu határában, a Pünkösd-tetőn egy furcsa kis kőépítmény bújik meg az erdőszélen. A rusztikus travertínó-tömbökből, édesvizi mészkőből épített kőkupolát Csúnyamunkának hívják a helybéliek. Úgy tartják, hogy a török időkből maradt itt ez a kőkunyhó és valamiféle megfigyelő hely lehetett.

(Másik neve: török torony – http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5814)

Ostoros falu nevét az Ostoros-patakról nyerte, melyet Anonymus megemlít a Gesta Hungarorum-ban. Árpád vezér a nemeseivel a Bükkalja keleti részén futó patakok mellett, a mai Kácsnál ütött tábort. „Árpád itt nagy földbirtokot adott Ócsádnak (Ousadunec), Örsur (Ursuur) apjának, ott a folyó forrásánál Örsur, a fiú várat épített, melyet most Örsur várának hívnak. Innen Árpád vezér övéivel továbbmenve eljutott az Eger folyóig (Egur) vizéig, ahol szállást építve több napig időztek. A hegyet, amelyen a vezér számára levelekből színt emeltek, Színhalomnak (Zenuholmu) nevezték el. Táborhelyük az Ostoros (Ystoros) vizétől egészen Poroszló (Purozlou) váráig húzódott.” (Anonymus, 32)

A falu nevének Ostoros formája először 1330-ban jelenik meg egy okleveles forrásban, ahol azon falvak között sorolják fel, amelyeket Cletus egri püspök a bélháromkúti apátságnak adományozott (Györffy Gy. 1987. 797.). 1332-ben a falu nevének Wstaras alakjával találkozunk. Az 1335-ös pápai tizedlajstromban Hostoros, Ostorus néven szerepel. A falu és határa egészen a 16. századig a bélháromkúti apátság birtoka volt. 1367-ben Nagy Lajos három évig adómentességet biztosít az Ostorosra betelepülő jobbágyoknak. 1446-ban a falu környéki dombokat az egri káptalan szőlővel ülteti be.

1552-ben Eger ostroma idején a törökök Ostorost is felégetik. 1560-ban Kara Dsafer hatvani bég török fennhatóság alá helyezi, 1577-ben a szarvaskői vár tartozéka lesz, de továbbra is adózik a hatvani töröknek. 1638-ban pusztán áll, s csak 1700 után népesül be újra teljesen. Ekkor a bélháromkúti apátság birtokaival együtt az egri szeminárium tulajdonába kerül (Dercsényi D. – Voit P. 1973. 486-487.).

„A Község határának éjszaki vagy is felső része hegyes, és halmos, keskenyen ki nyúló alsó része dél felé róna. A határ felső részén levő hegyesebb helyek többnyire jó bor termő szőllőkkel vagynak beültetve, ’s termik az egri bor név alatt ösmeretes veres borokat. A szőllő hegyek nevei a következők: Rakottyás, Nagy pajodos, Rókalyuk, Bolond kert, Kerek hegy, Tehén tántz, Aranybika, Savóskút, Kerek kötő, Szadúr, Hosszú szilvás, Közép hegy, Nagy lápa, Szöllő lápa, Ujj ültetés, Vizes vőlgy, Pünköst hegy. (Pesty F. 1988)

Ez utóbbi szőlőhegyen – melyet hívnak Elő- vagy Élő-hegynek is – található a Csúnyamunka. Erről a különleges kőépítményről a helyi lakosok tehát úgy vélekednek, hogy még a törökök építették és megfigyelő hely volt (Pelle B. 1970. 156.). A török kori eredetet az objektumot ismerő régészek, történészek sem zárják ki, de a kőkupola készítésének idejéről, valamint rendeltetéséről okleveles adatok, illetve régészeti feltárások hiányában nem lehet biztosat mondani.

Azonban az alapos szemre vételezés, illetve az építmény pontos felmérése, valamint egyéb körülmények figyelembe vétele megengedi, hogy a rendeltetéssel kapcsolatban megfogalmazzunk egy az eddigiektől eltérő feltételezést.

A kőépítmény tulajdonképpen egy kőboltozat. A nyújtott félgömb alakú kupola édesvízi mészkőből (travertínóból, egri nevén darázskőből) épült, ami azért meghökkentő, mert a helyben bányászható kitűnő építőkő, a riolittufa helyett ezt a kőzetfajtát a távolabbi Egerből kellett ideszállítani, ugyanis a Tetemvár és a Vár-domb sziklájának anyaga ez az édesvízi mészkő.

Az alaktalan, kisebb-nagyobb lyukacsos köveket habarcsszerű anyagba (agyagba, kőpor keverékébe) rakták, de a kötőanyag csak a belső felületen látható. A 330 cm belső átmérőjű, kör alaprajzú, 70-90 cm falvastagságú építmény mai járószinthez mért magassága 3 méter. A boltozat belső magassága 290 cm, mivel a belső járószint mélyebben van, mint a külső. A boltozat vastagsága kb. 30 cm. Érdekessége, hogy a befelé hajló falak belső íve 210 cm magasan megtörik, s ez a körbefutó törésvonal egy kb. 70 cm sugarú félgömb alakú kicsiny kupola alsó peremét alkotja.

A déli oldalon egy 210 cm magas, több mint 1 m széles ajtónyílás enged bejárást az építménybe, amely ma igen romlott állapotú. Elképzelhető, hogy a bejárat hajdan tufából faragott kőkerettel rendelkezett, amit a szerteszét heverő kváderkő-darabok valószínűsítenek. A keleti oldalon tíz nagyobb kőtömbből kiképzett csigalépcső vezet fel az építmény tetejére.

A kőépítmény tulajdonképpen egy kőboltozatú rotunda (a szardiniai nuraghe-kat idézi), melynek falát – a déli oldalszakaszon lévő bejáraton kívül még öt nyílás töri át. Ebből kettő ablaknyílás (az ábrákon D és E jelzéssel) (melyek keletre és nyugatra tekintenek), három pedig 6 x 10 cm-es oldalú, 60 és 80 cm hosszúságú, csőszerű nyílás. Ezek érdekessége, hogy középtengelyük ferde, befelé lejtenek. Az északra néző (A-jelű) 80 cm hosszúságú nyílás vízszintessel bezárt szöge például 23-24º közötti!

Felmerült annak a lehetősége, hogy ezek a kitekintőnyílások a csillagászati tájolásban játszhattak szerepet: az A-jelű akna szögének egyezése az ekliptika és az égi egyenlítő által bezárt szöggel (23,5º) mindenesetre igen elgondolkodtató. A bejárat és az ablakok tájolásának (napkelte, napnyugta) ténye is ezt látszik alátámasztani. Véleményem szerint a kilátás és a csillagászati észlelés szempontjából is kitűnő helyen emelt épület egyfajta csillagászati obszervatórium (is) lehetett. Persze eme feltevést alátámasztására még további alapos vizsgálatokra és mérésekre van szükség.

Az esetleges asztronómiai rendeltetés a szakralitás irányába terelte figyelmünket.

Már Lükő Gábor figyelmeztetett arra, hogy az Anonymusnál olvasható Ystoros elnevezés is-gyöke a Pray-kódex latin szövege közé ágyazott első ismert összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd és Könyörgés ős (ise) szavának felel meg.

Halotti Beszéd:	Pais Dezső olvasata:
Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc ysa pur es chomuv uogmuc. Menyi milostben teremteve eleve miv isemucut adamut. es odutta vola neki paradisumut hazóá…	Láttyátuk feleim  szümtükhel, mik vogymuk. Isá pur es chommuu vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüküt, Ádámut, es oduttá volá neki paradisumut házoá.

A tor pedig az elhunyt ősök kultuszának egy fontos eseménye, engesztelés, áldomás, a halott ősök szellemének megnyerésére irányuló szertartás. Lükő Gábor szerint az Ystoros patak neve arról tanúskodik, hogy Árpád és honfoglaló népe ősei szellemének mutatott be áldozatot a Bükkalja ezen pontján. Ő a Pesty Frigyes helynévgyűjteményében is szereplő Aranybika-tetőt jelöli meg az áldozatbemutatás vélt helyszínének (Lükő G. 1994. 5-6.).

A kultikus ihletettségű földrajzi nevek (Ostoros – Ystoros, Pünkösd-hegy – Élő-hegy, Aranybika-tető, a szomszédos Méti-hegy stb.), a közeli kaptárkő-lelőhelyek közvetve valóban a Csúnyamunka szakrális szerepét is felvetik. Tehát nem elképzelhetetlen, hogy e kőkupola a természet megfigyelésére, az égitestek járásának mérésére szolgáló építmény, csillagászati obszervatórium volt, ahol kultikus szertartásokat is folytattak – jóval a török hódoltságot megelőző időkben…