2018. január hónap bejegyzései

A hajdani Szőlőskepuszta promontóriuma (Mész-hegy, Nyerges-tető)

Szőlőhegyek Eger határában

Történeti táj – Tájrégészet. Eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészeti kutatásban. Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet (Konferencia: Budapest 2017. november 6-7.) Absztrakt

Örökségünk védelme és jövője 4. KERTEK – tudományos konferencia. 2018. február 8-9. Dobó István Vármúzeum, Eger. Program

A Mész-hegy és a Nyerges-tető látképe délnyugat felől. (1964. 05. 06.) Mihály Péter hatvanas és hetvenes években a Mész-hegy és a Nyerges-tető területén készített fényképfelvételei megörökítették az akkor még élő – de mára már eltűnt – hagyományos tájművelési módokat, bemutatják a hajdani felszínborítási típusokat, a mozaikosan elrendeződő kerteket (szőlőket, gyümölcsösöket), erdőket, gyepeket (legelőket és kaszálókat), a szántóföldi parcellákat, valamint a kaptárköveket és a riolittufába faragott bújókat, egyéb sziklahelyiségeket.

Bővebben…

A Déli-Bükk (inaktív és fosszilis) forrásbarlangjairól

A Pazsag-völgy völgyfőjében, a Nagy- és Kis-Kő-hát alatt, ahol az agyagpala-térszín (jura Lökvölgyi Formáció) érintkezik a Bükk-fennsíkot felépítő mészkőformációval, számos barlang található. A két bejárattal rendelkező Kőháti-barlang (amit Dancza János Ravasz-liknak nevezett) és az Ilus-kúti-barlang (helytelenül: zsomboly) horizontális kiterjedésű vízvezető járatok összessége, a Meander-barlang viszont vertikális kiterjedésű akna-jellegű kürtő. Ezek tehát különböző genetikájú barlangok. Az alábbiakban a Meander-barlangot (és az Esztáz-kői-barlangot) veszem górcső alá – felvetve jelentőségüket a Bükk harmadidőszaki felszínfejlődésében.

Bővebben…