Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata a 13/1995. (V.24.) rendeletében nyilvánította védetté a „Mész-hegy – Nyerges-tető” helyi jelentőségű természeti területet, melynek kiterjedése: 146,64 hektár.

Az önkormányzati rendelet a védetté nyilvánításról innen tölthető le: RENDELET

A „Mész-hegy – Nyerges-tető” helyi jelentőségű természeti terület rendeltetése:

• az utókor számára őrizze meg a táj nagy részben fennmaradt eredeti arculatát;
• tartsa fenn a tudományos szempontból is egyedülálló riolittufa-vonulatok természeti értékeit, különös tekintettel a területen található kaptárkövekre;
• a védett terület biztosítsa a területére eső molyhos-tölgyes erdő, az ősgyepszigetek és a tájra jellemző hagyományos mezőgazdasági kultúrák fennmaradását;
• legyen a szakirányú tudományos kutatás, illetve oktatás bázisa.

A „Mész-hegy – Nyerges-tető” helyi jelentőségű természeti terület rendeletének 2. számú melléklete: KEZELÉSI ELŐÍRÁSOK ÉS IRÁNYELVEK

A védett terület természeti és kulturális értékei

Közel 20 millió éve, a miocén elején nyíltak meg azok a tektonikus hasadékok, amelyekből több ritmusban kirobbantak a Bükkalját felépítő vulkáni törmelékek (piroklasztok). A különböző korú és összetételű tufaszintek klasszikus hármas tagolása („alsó, középső, felső riolittufák”) ma már túlhaladott, de azért segíti a rétegtani tájékozódást. Az első/alsó piroklasztit-szint biotitos, horzsaköves riolit és dácit ártufa (ignimbrit) formájában bukkan a felszínre, melynek földtudományi elnevezése: Gyulakeszi Riolittufa Formáció. A Nyerges-tető és a Mész-hegy térségét és az itteni kaptárköveket ez a kőzet építi fel.

A Nyerges nyugati oldalán található a Bükkalja legrejtélyesebb kaptárköve (a magyarországi kaptárkövek listáján a kódja: H.2.e). Azoknak a fülkés szikláknak – a „triumvirátusnak” – az egyik tagja, amelyek a legkarakteresebben testesítik meg a kaptárkő fogalmat. A Nyerges megjelenésében méltó társa a cserépváraljai Nagykúpnak, a kúpkövek legszebbikének és a szomolyai Kaptár-völgy koronájának, a Királyszékének. A lapos ormú sziklavonulattól egy keskeny és mély hasadék választja el a helynek is nevet adó magas sziklatornyot. Ennek az impozáns riolittufa-oszlopnak a teteje nyereg alakúra van kiképezve. Legalábbis így gondolta ezt Bartalos Gyula és Martus Ferenc is. Tény az, hogy az ember formaalakító tevékenysége fellelhető a Nyerges-kő szikláin. A plató felületébe ugyanolyan tálalakú mélyedések, csatornák, lyukak vannak faragva, mint a siroki Török-asztal tetejébe vagy a demjéni Bányaél kaptárkövének sziklahomlokára.

A sziklavonulat délkeleti falán (I. szikla) és a különálló tömbön (II. szikla) 24 fülkét, fülkenyomot találunk. Az itt  sorakozó kaptárfülkék  közül néhány sajátos kiképzésű, az általánostól eltérő egyedi formát képvisel. A 3., 5., 7. és 9. számú fülkék – amelyeknél a keretek is viszonylag jó állapotban maradtak meg – annyira sekély mélységűek, hogy esetükben kétséges a méhészeti rendeltetés.

A Nyerges-tető keleti oldalán – szemben a mész-hegyi kaptárkövekkel – egy kúp formájú szikla emelkedik, oldalán 7 fülkével, belsejében archaikus sziklahelyiséggel (H.2.d). Egyébként a környéken elég sok kőzetbe faragott szőlőkunyhó, bújó található, a hajdan virágzó szőlőkultúrára emlékeztetve.

A Nyerges-tetővel szomszédos Mész-hegy (H.2.c) déli lejtőjén három kaptárkő található. Az I. szikla kettős kúp formájú, tömzsi szikla, amely oldalába 4 db fülke, egyik csúcsába három különböző méretű lyuk van befaragva. A kaptárkő déli oldalán egy nagyméretű, sekély mélységű négyzetes fülke van befaragva.

Az I. sziklától északnyugatra emelkedik a II. és II. szikla lekerekített csúcsokkal tagolt kúpegyüttese, amelyeken 18 eléggé elkopott fülke látható. A kaptárkőbe itt is egy archaikus sziklahelyiséget (bújót) faragtak. Egyébként a Nyerges-tető és a Mész-hegy területén elég sok kőzetbe faragott szőlőkunyhó, bújó  és pince található, a hajdan virágzó szőlőkultúrára emlékeztetve.

A védett természeti terület egyik legjelentősebb értékét a kaptárkövek képviselik: a kaptárkövek megóvását szolgáló természeti emlékek létesítéséről, valamint a kaptárkövek megóvását szolgáló természetvédelmi kezelési terv kihirdetéséről szóló 17/2014. (X. 27.) FM rendelet alapján három helyszín (összesen 4,4 hektár területen) országos védettséget élvez. A miniszteri rendelethez kapcsolódó kezelési terv természetvédelmi célkitűzéseinek figyelembevételével elkészített részletes kezelési előírások kötelezően előírt feladatokat fogalmaznak meg a kaptárkövek megóvása, védelme érdekében: http://bnpi.hu/oldal/kaptarkovek-373.html

A Nyerges-tető és a Mész-hegy nagy része jelenleg degradált kultúrterület – ugyanis a hajdani kerteket, szőlőket és gyümölcsösöket (bennük a híres, direkt termő, rövidszárú szomolyai cseresznyefákkal) a második világháború után államosították, majd ún. tartalékfölddé nyilvánították. Majd fél évszázadig csak helyenként művelték a területet, ami elvadult, elakácosodott. Csupán egy évtizede kezdődött meg az itteni szőlő- és kertkultúra rehabilitációja.

A tájidegen és inváziós fajok térhódítása (elsősorban fehér akác, bálványfa, kanadai aranyvessző) miatt a természetes növényzetnek és az eredeti élőhelyeknek is csak kisebb foltokban maradt hírmondója. A Mész-hegy meredek, nyugati lejtőjén a   molyhos tölgyeseknek szép állománya, a sziklakibukkanások kopárosain sztyepprét-foltok maradtak fenn melegkedvelő, kontinentális flóraelemekkel. Koratavasszal virágzik itt a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a hegyi kökörcsin (P. zimmermannii) és,   az apróvirágú Janka tarsóka (Thlapsi jankae). A hegyi kökörcsint erről a lokalitásról írta le először Soó Rezső akadémikus a tudomány számra az 1960-as években. A molyhos tölgyesek kora tavaszi dísze az epergyöngyike (Muscari botryoides), majd májusra a balkán-pannon elterjedésű magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) tömege a jellemző. A tavaszi és nyár eleji aspektust számos védett növény fémjelzi: bozontos és hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa dasyphylla, S. tirsa),hússzínű agárkosbor (Orchis morio), piros kígyószisz (Echium russicum), tarka nőszirom (Iris variegata) és nagy pacsirtafű (Polygala major). A riolittufa kopárokon jellemző a védett magyar (kárpáti) kőhúr (Minuartia frutescens) és a bunkós hagyma (Allium spaerocephalon). Ősszel a fészkesvirágzatúak dominálnak, mint például a bennszülött Sadler imola (Centaurea sadleriana).

A védett természeti terület növény- és állatvilágáról itt vannak fényképek: https://www.facebook.com/meszhegynyerges

A terület rovarvilága a Bükkalja megszokott fajait vonultatja fel néhány védett ritkasággal, mint amilyen a fűrészlábú szöcske (Mantis religiosa), a rezes futrinka (Carabus cancellatus), a kis szarvasbogár (Dorcus parallelepidedus) és a nappali lepkék.  A völgyek nedves rétjein gazdag kétéltűfauna található: erdei béka (Rana dalmatina), vöröshasú unka (Bonbina bonbina), zöld leveli béka (Hyla arborea) stb. A napsütötte riolittufa-vonulatok a hüllők számára nyújtanak kedvező életteret. Megtalálható itt a fürge gyík (Lacerta agilis), a lábatlan gyík (Anguis fragilis), a zöld gyík (Lacerta viridis). Az erdős, cserjés területeken, illetve a vízfolyások mentén tarajos gőtét (Triturus cristatus),  erdei siklót (Elaphe longissima) és rézsiklót (Coronella austriaca) is megpillanthatunk.

A védett természeti terület növény- és állatvilágáról itt vannak fényképek: https://www.facebook.com/meszhegynyerges

A dombvidék változatos, mozaikos élőhely-együttese igen gazdag madárvilágnak és emlős faunának ad otthont. Néhány természetvédelmi szempontból jelentős faj: uhu (Bubo bubo), búbosbanka (Upupa epops), valamint számos cickányféle, peleféle, denevér , vadmacska (Felis silvestris) és borz (Meles meles) él itt.

A védett természeti terület növény- és állatvilágáról itt vannak fényképek: https://www.facebook.com/meszhegynyerges

A védett növény- és állatfajok listáját összeállította Kalmár Zsuzsanna saját adatai, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság biotikai adatbázisa és az alábbi irodalmak alapján:

• Vojtkó A. (1989): A Bükk hegység déli riolitvonulatainak florisztikai és cönológiai jellemzése. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis XIX./VI.: 209-229.
• Vojtkó A. (szerk.) (2001): A Bükk hegység flórája. Sorbus 2001 Kiadó, Eger
• Vojtkó A., Suba J., Marschall Z. (1989): Javaslat a Mész-hegy, Nyerges-tető természetvédelmi terület létrehozására. Kézirat, Eger
• Kemény J. (1988): Mész-hegy növényzete. Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Növénytani Tanszék. Szakdolgozat, Eger

További információk:

• http://www.bukkalja.info.hu/ (a bükkaljai kőkultúra látnivalói)
• http://lithosphera.hu/2013/06/tuzben-szuletett-taj/
• https://www.facebook.com/meszhegynyerges