barazd bejegyzései

Az erdő romlása, a romlás erdeje

(Erdőkórbonctan – II.)

Látjuk-e a fától az erdőt?

Romlanak-e erdeink?” Teszi fel a kérdést Gálhidy László  erdőökológus a WWF-blogjában 2021. 06. 14-én (továbbiakban: GL / WWF-blog). (Ugyanez a szöveg „Leromlanak erdeink?” címmel a Greenfo oldalán is megjelent 2021. június 16-án.)

Ez nem kérdés. Mint ahogy azt Bartha Dénes már „Erdeink egyre csak szegényednek?” című írásában több évtizede kifejtette (In A természet romlása, a romlás természete. Szerk.: Gadó György Pál. Föld Napja Alapítvány é.n. 15-36.).

De általában mitől romlanak az erdők?” Teszi fel a WWF-blog elején a kérdést GL, majd azonnal meg is válaszolja: „A válasz nem túl bonyolult és nem is meglepő: alapvetően az emberi tevékenység hosszú távú hatásaitól.” Általános kérdésre általánosságok halmazát kapjuk, melyben az erdőirtásoktól az intenzív fakitermelésen át a klímaváltozásig sorjáznak az agyoncsépelt közhelyek. (Hermész Triszmegisztos elégedetten mosolyog…)

Okok és tünetek, lényeges és lényegtelen jelenségek keverednek a „Miben áll az erdők romlása?” kérdésre adott válaszban is: az őserdők eltűnésében, az ültetvény-jellegű erdők nagy arányában, a vágásos erdőgazdálkodás dominanciájában, a vízmegtartás elégtelenségében és az inváziós fajok térhódításában, a túltartott vadállományban, és az egyéb lakossági károkozásokban (hulladéklerakás, technikai sportok stb.).

Lehetne valamit tenni?” Nos, erre a kérdésre sem kapunk megnyugtató választ, mert – bár a konklúzió helyes, de hiányoznak a helyes premisszák.

Pedig lehet olyan válaszokat is adni a feltett kérdésekre, amelyek konkrét érvekre és lényeges tényekre támaszkodnak. Úgyhogy írtam egy reflexiót a WWF-blogra, amelyben a közvetlen ok-okozati összefüggésekre igyekszek rávilágítani, és egy újabb premisszára is felhívom a figyelmet – miáltal kissé más konklúzióra jutok, mint általában szokás.

Abstract-szerűen összefoglalva: (1) a vadon (természetes, természetszerű erdő) és a vágásos erdőgazdálkodás szembeállítása hibás kontextust eredményez; (2) az erdőgazdálkodás módszertana és az azt megalapozó erdészettudományi paradigma idejétmúlt, korszerűtlen – de leginkább fenntarthatatlan; (3) a természetvédelemnek jelenleg nincs határozott stratégiája az erdei ökoszisztéma védelmére (ráadásul sok esetben a természetvédelmi kezelési tervek is hiányoznak, s ha vannak, hiányosak, erélytelenek).

Jöjjenek a konkrétumok.

Klasszikus erdőgazdasági tájlép. A tervszerű vágásos gazdálkodás nagy területű zavarásokat (tarvágásokat, végvágásokat, egyenletes bontásokat, felújítóvágásokat, gyérítéseket), azaz tájsebeket hoz létre. A vágásos erdőgazdálkodás eme “apoteózisa” mellesleg a Bükki Nemzeti Park közepén gyönyörködteti a szemet… (2020. májusában)

Ugyanaz a tájkép télen, de fél évtizeddel a fenti fotó készítése előtt (2015. február)

2006 nyarán még csak a malom-hegyi vágásterület éktelenkedett a Tar-kő előterében.

Bővebben…