A Lepenai-örvény mezolitikumi emlékei
Jegyzetek az Al-Duna szakrális földrajzához
A Kárpát-medence (a Kárpát-nagytáj) különös pontja a Duna Vaskapunak nevezett szakasza. Túl azon, hogy hazánk, a (horvát és szlavóniai részek nélküli) történeti Magyarország legdélebbi és legalacsonyabb pontja, egyúttal a „kárpáti kultúra” forrásvidéke – kulcs a Kárpát-medence szakrális földrajzához. Miközben barátaimmal alaposan bebarangoltuk a vidéket („letapogattuk” mind a „szerb”, mind a „román” oldalt), felmerült bennem a kérdés, hogy az európai korai civilizáció bölcsőjét a mediterráneumban kell-e keresnünk vagy esetleg itt az Al-Duna mentén? Az itt feltárt Lepenski Vir-i műveltség összekötő láncszem a Földközi-tenger térsége és a Kárpát-medence között? Avagy a kőkori civilizáció eredője? Bölcsője.
A Lepenski Vir-nek nevezett terület (magyarul: Lepenai-örvény) leleteinek kora a Kr. e. 7. és 5. évezred közé tehető. E műveltség legfejlettebb szintje Kr. e. 5.300 és 4.800 közötti időre dokumentálható, tehát az átmeneti kőkorból (mezolitikum) származik. (A leletek a vaskapui vízi erőmű építkezéseivel kapcsolatos ásatások során kerültek felszínre 1965-től 1971-ig. Ásatásvezető: Dragoslav Srejović.)[1]
Bővebben:
- Lepenski Vir – a Mesolithic site on the Iron Gates Gorge of the Danube
- Much of this text is adapted from „Lepenski Vir” by Dragoslav Srejović 1972
A mezolitikumi település (vagy szakrális épületegyüttes) a Duna jobb partján (A Košo brdo, azaz Lejtős-domb Krečka nevű sziklafala alatt), szemben egy különleges formájú sziklával, amely oltárkőként emelkedik a magasba. A Treskovac (Treşcovăţ) nevű sziklatoronynak igen nagy jelentősége lehetett (mezolitikumi jeles kő).
A Duna mellett 136 trapéz alaprajzú és formájú házat tártak fel, melyekben kövekből épült tűzhely és házi oltár is volt. Az oltáron helyezték el a jellegzetes, ember és hal (?) keverékét mintázó, 35 és 50 cm nagyságú kőszobraikat.
ÉPÍTÉSZET
A feltárás során hét egymást követő település nyoma bontakozott ki. A 136 lakóház (?) és szakrális épület maradványai a Kr. e. 6500 és Kr. e. 5500 közötti időszakot dokumentálják. A patkó alakú platón elhelyezkedő házak bejárata a folyó felé (KÉK-felé, a Duna túlsó oldalán lévő Treskovac nevű szikla irányába!) nézett. A település két szárnya között egy széles központi térség helyezkedett el, ami a közösségi élet központja lehetett.
A házak alaprajza a Kárpát-medencében is szokásos kör alakú vagy négyzetes formától eltérően egy 60 fokos körcikk, illetve egy egyenlő szárú háromszög. Belsejükben szögletes kövekből épült téglalap alakú tűzhely található. A tűzhelyek meghosszabbításában kőből készült házi oltár állt. Ezen helyezték el a folyami kövekből készült szobrokat. Minden ház közepén kör alakú mélyedés is volt.
SZOBROK
A legkorábbi szobrokat a Lepenski Vir Ib rétegben találták, innen kezdve minden rétegben jelen vannak, egészen a sajátos kultúra végéig: a Lepenski Vir III már egy újkőkori falu jegyeit mutatja. Minden szobor a folyóparton található homokkő-tömbökből készült. A szobrokat két csoportra lehet osztani, az egyik geometriai, a másik antropomorf formákat (humanoid figurákat) mutat. Az embert ábrázoló szobrok egyúttal halakra is hasonlítanak, expresszionista jellegűek.
SÍROK
A halottakat a falun kívül, egy jól kiépített temetőben helyezték örök nyugalomra. Akadt azonban néhány kivétel, akiket a házi tűzhely mögé – a vallási rítusuknak megfelelően temettek el. Ezek valószínűleg fontosabb személyiségek (szakrális ősök) lehettek.
A proto Lepenski Vir-i település délkeleti részén felfedezett egyik sír alakja, valamint a csontváz helyzete egészen kivételes. A sekély sír és a csontváz ugyanolyan trapéz formát mutat, mint Lepenski Vir I. réteg házai és ugyanolyan tájolású, mint az épületeké!
EGYÉB LELETEK
Az antropomorf szobrokon kívül találtak itt egy tojás alakúra faragott követ, amelyen jelek láthatók. A kiterített rajzon lévő jelek a székely-magyarnak nevezett rovásírásunkhoz és számrovásunkhoz hasonlóak (a hangértéküket nem ismerjük). Alakilag megfelelnek a rovásírásunk B, C, D, GY, Ö, R, S, T betűinek; több összerovásnak, pl. DB, DZS; a Nikolsburgi Abécé „tprus” jelének és a 2-es, 10-es, 50-es rovás számjegyeknek. Ugyanakkor párhuzamba állíthatók a neolitikus Tordos-Vincai műveltség (Tordos, Alsótatárlaka) írásjeleivel. A kőtojás jeleinek esetleges csillagászati, csillagképi (asztrálmítoszi) vonatkozásit is többen felvetették.
REKONSTRUKCIÓ
A Vaskapu-szurdok (Djerdap, Felső-Klisszura) északnyugati kapujában 8.000 ezer évvel ezelőtt létesült mezolitikus település rekonstrukciója. A szálban álló kőzettömbök megmunkálása a szikla – és környezetének – kultikus jellegét (áldozókő, oltárkő) erősíti.
ÖSSZEFÜGGÉSEK
A sajátos (háromszög/trapéz/körcikkely-alaprajzú) építmények szakrális terében néhány olyan szobor is előkerült, amelyek női figurát ábrázol, s amely mindkét kezével széthúzva tárja elő hangsúlyos méretű vulváját. Az egyik épület kővel kirakott tűzhelyének sarkából egy kerekded formájú vulvát ábrázoló kőgolyó vált ismertté. A lelőhelyet feldolgozó kutatók szerint szülést elősegítő/megkönnyítő funkciójuk lehetett, mások szerint [2] óvó-védő, azaz apotropeikus szerepük lehetett. Kőágyék, kővulva, kőbölcső. No és kőfej, kőtojás.
Magyarszentpál (Kolozs megye) Árpád-kori templomromjából megmentett pillérfőtöredéken látható meztelen, nemi szervét mutató nő mozdulata László Gyula szerint egyfajta apotropeikus szertartásnak tekinthető: széthúzott nemi szervével (obszcén gesztusával) odavonzotta az ártó tekinteteket, ugyanakkor (az egyetemes hitvilág adatai szerint) semlegesítette a rontó szándékot. A genitália mutogatásának rontás-elhárító (gonoszűző, bajelhárító), ugyanakkor rontó funkciója – illetve annak képzete, hite, mágiája – tehát az őskorban gyökerezik és a középkoron át a recens folklórig ível.
A mezolitikus település épületeit a Duna túloldalán magasodó Treskovac nevű sziklás csúcsra tájolták – csakúgy, mint a proto Lepenski Vir sajátos alakú sírjában fekvő különös helyzetű csontvázat.
Treskovac/Treskovác a szláv nyelvek -vac, -vec végződése nélkül Tarasko/Taras-kő/Toros-kő hangzású és értelmű is lehet. (Lásd a Kárpát-medence Tereske, Tor-kő, Tar-kő, Ter-kő földrajzi neveit.)
A T·R (TaR, ToR, TeR) gyökökkel kezdődő földrajzi nevek közül a Lepenski Vir-hez hasonló jelrendszerű régészeti leletekkel rendelkező Alsótatárlaka és Tordos érdemel említést.
Trogmayer Ottó írta Lepenski Vir-rel kapcsolatban: „Jégkorszak utáni korai generációk szentélyeire, eszközeire leltek, az ő alkotásaik azok a különböző méretű plasztikák, melyeket kőfejeknek nevezek. Tizenhat kérdőjellel írom, hogy a Duna bal partján, szemben a nevezetes lelőhellyel tízemeletnyi magas szikla tornyosul, melynek körvonala olyan, mint a Lepensi Vir lelőhely „házainak” kontúrja. Vajon van összefüggés?”
Tegyük hozzá, hogy a Treskovác (Teres-kő, Toros-kő, Tar-kő) különös patkó formája (tájapszis!) a Duna felől nézve az anyaölt idézi, csakúgy, mint a Lepenski Vir-i építmények alaprajza, amelyek szerkezete az szintén az anyaölt, a női ágyékot, genitáliát (átvitt értelemben a nemiséget, a fogantatást-szülést) szimbolizálja. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a vulvatikus képzetet keltő „Teres-kő”-vel szemben (a kitárulkozó szikla-apszis tengelyében), a Duna túloldalán – a sziklára tájolt módon – hasonló/azonos képzet által determinált szakrális terek jelennek meg, melyekben vulvatikus idolokat helyezett el a mezolitikum embere. Ezáltal egy szűk térben (szentély, templom) érvényes apotropeikus szertartás (ima) tágabb földrajzi keretbe helyeződik.
(A Duna a Vaskapunál (Klisszura, klisura = ’szoros’), a Kazán-szorosnál tulajdonképpen a Balkán és a Kárpátok térségének határát alkotja.)
Felvethetjük, hogy jelenlegi ismereteink szerint ezen a helyen (és időben) manifesztálódik először a mágia geográfiai léptékűvé: itt tapintható ki először az emberiség történelmében a geográfia szakrális vetülete. Az imagináció, a szertartás tere kitágul, földrajzi léptékűvé válik (zarándoklat).
MÉG EGY ÖSSZEFÜGGÉS
[1] Forrás: Srejović D. (1972): Europe’s First Monumental Sculpture – New Discoveries at Lepenski Vir. Thames and Hudson, London; Srejović D. (1975): Lepenski Vir – Eine vorgeschichtliche Geburtsstätte europäischer Kultur. Gustav Lübbe Verlag, Bergisch Gladbach; Srejović D. – Babović Lj. (1981): Lepenski Vir – Menschenbilder einer frühen europäischen Kultur. Mainz and Rhein; Srejović D. – Babović Lj. (1983): Umetnost Lepenskog Vira. Beograd. A feketefehér archív fotók Dragoslav Srejović munkái.
[2] Jung Károly: Folklór adatok egy középkori pillérfő értelmezéséhez. A szemverés elhárításának kérdéshez. Híd 1982. 9.