Az egyik utolsó keményfás ligeterdő
A Tisza mentén ma már ritkaságnak számítanak a keményfás ártéri erdők. A Tiszaújváros 22/B erdőrészlet a „Tiszaújvárosi ártéri erdők” Natura 2000 terület (HUBN22069) alig több mint 10 hektáros része ilyen keményfa ligeterdő (Á-NÉR: J6). Ráadásul a kocsányos tölgyek és a magas kőrisek átlagos kora közelíti a 120 évet! Hasonló habitust mutat még a 23/A és a 23/P erdőrészlet. A többi szomszédos erdőrészlet ültetvény jellegű nemes nyaras…
A bejárt útvonal és a felvett pontok ábrázolása a Goggle Earth Pro térképen
A „Tiszaújvárosi ártéri erdők” Natura 2000 terület erdőrészletei az Erdőtérképen (http://erdoterkep.nebih.gov.hu/ )
Ebben a kőrises–kocsányos tölgyesben állományalkotó a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a magas kőris (Fraxinus excelsior) valamint az amerikai kőris és a zöld juhar (sajnos, mivel ez utóbbiak idegenhonos, illetve inváziós fafajok). Egyéb elegyfajok a szürke nyár (Populus canescens – a fehér nyár és a rezgő nyár kereszteződéséből létrejött spontán hibrid), a fekete nyár (P. nigra), a mezei szil (Ulmus minor) és a vénic-szil (U. laevis). A Natura 2000 terület minden bizonnyal leghatalmasabb faegyede például egy fehér nyár (P. alba), melynek mellmagassági körmérete pár centi híján 6 méter, magassága kb. 35 méter. A kocsányos tölgyek nagy része valamivel több mint százhúsz éves, a 400-500 cm törzskerületű fák akár a kétszáz évet is meghaladhatják, tehát mindenképpen a 19. századi térképeken ábrázolt ártéri ligeterdők szemtanúi!
Ezek az egyenes törzsű, egészséges kocsányos tölgyek az ún. „szlavón tölgyeseket” idézik. A szlavón tölgy (Quercus robur slavonica) a kocsányos tölgy (Quercus robur, Quercus pedunculata egyik, Magyarországon is élő alfaja. A kocsányos tölgy jelképe Szlavóniának, hiszen délvidéket ilyen tölgyesek borították – melyekben sertéseket makkoltattak, ugyanakkor értékes fái kitűnő alapanyagot biztosítottak az építőipar, a hajógyártás vagy éppen a hordókészítők számára. Mára ezek az erdők megfogyatkoztak, alig maradt hírmondójuk.
A tiszaújvárosi keményfás erdőrészletek a hajdani Tiszaszederkény és Tiszapalkonya határában, a II. katonai felmérésen ábrázolt három Tisza menti erdőterület utolsó maradványai. A hajdani Szederkény régi Tisza-meder és a Morotva-tó közti Dézs nevű erdő helyén ma már szántók és fáslegelő, illetve hagyásfás kaszáló található („Erdei-kaszálók”, „Nagy-Deés-erdő”) – melynek egyik-másik tölgyfája az ősi ligeterdők tanúja.
Tiszaszederkény a Sajó torkolatátől délkeletre fekvő ősi település, melynek határa kiválóan alkalmas volt állattenyésztésre, ezért a „régiségben” hajdúk telephelye volt. II. Rákóczi Ferenc 1703. október 16-án a Tokaj melletti táborában kiadott rendeletében ezért is szólíthatta fegyverbe – a lúci, a kesznyéteni, az ónodi és az emődi „fegyverviselő és viselhető lakosok” mellett a szederkényieket is. Palkonya pedig hajdanán az egri káptalan birtoka volt. A történeti és néprajzi adatokból egyértelműen következik, hogy ezek az erdők „legeltetve, makkoltatva voltak”
A „Tiszaújvárosi ártéri erdők” ősének és környezetének űábrázolása a II. katonai felmérésen
Mindezekből következik, és a helyszínen is tapasztalható, hogy az általam itt bemutatott „Kisfaludi puszta szélin” lévő ős(i)erdő hajdani (organikus) karakterét a „fatermesztés tartamosságát biztosító vágásos erdőgazdálkodás” nem tudja fenntartani!
Egyrészt a napjaink erdőgazdálkodási paradigmája gyakorlatilag minden téren és szinten homogenizálja, egyszerűsítik a természetes, természetközeli, természetszerű viszonyokat, a térben és időben heterogén módon, mozaikosan megjelenő „kis erdőciklus” lékjeit, kis területű természetes bolygatásait – a tartamosság jegyében – nagy területű mesterséges bolygatásokra (vágásterekre) cserélik, ezáltal a beindulni akaró természetes erdődinamikai folyamatok ellen dolgoznak.
Másrészt a jelenleg általánosan elterjedt erdőgazdálkodás művelői képtelenek adaptálni a néprajzi megfigyeléseket, azokat a hagyományos ökológiai ismereteket (traditional ecological knowledge), amelyek az erdők ősi állapotára (a szerves műveltséggel kezelt erdőkre) vonatkoznak, sőt elzárkóznak a tradicionális tudás koprodukciójának végrehajtásától.
Az Országos Erdőállomány Adattár adatai szerint a „Tiszaújvárosi ártéri erdő” keményfás ligeterdő-fragmentumai vágásos üzemmódban kezelendők, korlátozás nincs (utolsó használata 2008-ban egészségügyi fakitermelés volt) – holott a Natura 2000 fenntartási terv a keményfa ligeterdő vonatkozásában ezeket fő célkitűzéseket fogalmazza meg: javasolt a „természetes felújítást” biztosító erdőgazdálkodási módok érvényesítése és a folyamatos erdőborítást biztosító művelési módra történő „fokozatos átállás”.
A Tisza menti hajdani keményfa ligeterdők ezen utolsó hírmondója nagyobb figyelmet érdemel! Nehogy a Tiszaug 1/A erdőrészlet vagy a madocsai Szlavón-tölgyes sorsára jusson – hiszen a Tiszaújváros 22/B erdőrészlet faóriásainak „vágásérettségi kora” az erdőterv szerint 130 év. Vészesen közeledik ez az időpont…
Ezért feltétlen szükséges a Natura 2000 fenntartási terv természetvédelmi célkitűzéseit, prioritásait betartani, miszerint biztosítani kell a keményfás ligeterdők elegyességét, a természetes felújítást szolgáló erdőgazdálkodási módokat, az idős állományrészek és faegyedek, valamint a holtfa megtartását, növelését – az erdei mikroklíma megőrzését. Tehát mind a keményfa, mind pedig a puhafás ligeterdők esetében elengedhetetlenül szükséges a mielőbbi átállás a folyamatos erdőborítást biztosító művelési módokra, egyúttal a gazdasági rendeltetéssel szemben a természetvédelmit kell előtérbe helyezni.
Az élőhelykezelési, fenntartási kívánalmak között olvashatjuk: „véghasználatok közül a tarvágás nem javasolt” Én annyit teszek hozzá, hogy jelen esetben mindennemű véghasználatot el kell felejteni. Mindenképpen folytatni kell az egye inkább terjedő és növekedő idegenhonos fafajok (amerikai kőris, zöld juhar, akác) visszaszorítását (az egészségügyi fakitermelést) az őshonos elegyfajok (mezei és vénic szil, mezei juhar) kímélete mellett. Az organikus, illetve kultivált erdőkép és az organikus szerkezet érdekében a szálalóvágás, szálalás megengedhető (sőt, a tölgy felújulását biztosító ritkítás, lékek kialakítása miatt kívánatos).
„Rezervációkat kell létesítenünk a világhírű szlavóniai tölgy és kőris erdőállományokból, .. . Vrbanje közelében elterülő azon tölgyesekből, melyeknek párja Európában nem található.” Írta Kaán Károly 1909-ben. Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy a Tisza menti keményfás ligeterdőket idéző „Tiszaújvárosi ártéri erdők” erdőrészleteinek párját sem nagyon találjuk már.
A természetvédelmi szempontú kezelés újragondolása és az itt lévő természeti értékek bemutatásának érdekében tanösvényt kell létesíteni – ami elősegíti a társadalmi kontroll működését, ami mindenkinek – az itt élő lakosság, a természetvédelem és az erdőgazdálkodó – érdeke. A 35-ös út Tisza-sziget és a gát közötti szakasza mentén kiváló parkolási lehetőség van, ahonnan egy feltáró úton jól megközelíthető ez az ős(i)erdő-fragmentum.
